Azt már betéve tudjuk, hogy az új Metallica-lemez alapvetően még mindig sehogy sem áll, és azt is, hogy ami megvan belőle, az súlyos. Kirk Hammett most további részleteket árult el a készülő anyagról.
„Úgy fogalmaznék, hogy az általunk írt zenék egy része nagyjából a Lords Of Summer irányvonalát követi”, mondta a SiriusXM-nek Kirk. „A Lords Of Summer könnyen befogadható a riffje és a remekül eltalált dallam miatt. De egy csomó másik szerzemény kicsit progresszívebb nála, nagyjából olyan módon, mint amilyen a Death Magnetic is volt. Vannak tényleg nagyon fogós, ragadós számok, és roppant elégedett vagyok azzal a csapásvonallal, amelyre ráléptünk. Ha bármihez is hasonlítanom kellene az anyagot, talán azt mondanám, hogy a megközelítésünk az …And Justice For All-korszakot idézi, de hangzásilag másmilyen a zene, mint a Justice volt. A Justice a maga idejében roppant egyedinek számított… Sok mai metalzenekart hallgatok, és több ezek közül elég egyértelműen a Justice-féle hangzásra törekszik, ami tök jó. Konkrétan jobban is csinálják, mint mi, mert náluk a basszust is hallani lehet…”
Kirk ugyanakkor elsősorban nem ezekből a mai bandákból merít inspirációt a friss ötletekhez. „Mindig visszatérek azokhoz a muzsikákhoz, amik fiatalabb koromban, kezdőként hatottak rám, mert ezek még ma is inspirálnak. Aztán persze azt is megnézem, mi megy manapság, hogy szólnak a mai zenekarok, mert mindig kíváncsi vagyok erre is. Az érdekel, hogyan párosítható a mi hangzásunk az aktuális dolgokkal. Kapcsolgatom ide-oda a rádiót, és ha beleakadok valamibe, ami érdekes, azt meghallgatom, és talán át is veszek belőle valamit, például egy dallamfordulatot egy szólóhoz. Ez bármilyen típusú zene lehet: rock, heavy metal, reggae, tényleg bármi. Ezeket a kis ötleteket kezdőpontként használom ahhoz, hogy alkossak valami mást ezek alapján.”
A Metallicát június elején Bécsben, a Rock In Vienna fesztiválon élőben is meg lehet nézni.
Hozzászólások
Nem nagyon hiszek benne hogy meg tudnak újulni, így egy Magnetic szintű albumot már aláírnék tőlük.
Mi ez a borító? Meg hangzás se valami mai. Olyan mintha 30 éve jelent volna. Pedig 2013-as album. Még le szólni se tudom, mert ez egész egyszerűen minősíthetetlen .
Ezt hallgassátok meg Hölgyek-urak!
Jameséknek visszanyal a fagyi :-D
2 dolgot tudok:
1. a SKOM film tanulsága szerint bevezették a 8-16-ig dalírást, felvételt, munkavégzést. (a család miatt)
2. Kínosan ügyelnek rá, hogy mindenki ötletét meghallgassák, mindenkinek legyen beleszólása a dalírásba, illetve felhasználjanak mindenkitől valamit.
(mármint a zenekaron belül)
Azt tapasztalom, hogy pozitívan változott a Load/ReLoad korszak megítélése azok szemében, akik anno nem szerették. Közéjük tartoztam én is. A zenekar akkori történetének leghosszabb pauzáját követően, éhes tizenévesként szinte rögtön beszereztük a CD-t egy barátommal, a közös hallgatás során aztán egyre csak hervadt a mosoly az arcunkról. De az egy más korszak volt. Más volt a zenekar múltja, mások voltak az elvárásaink, no és naiv srácok voltunk, akik a fekete lemezzel ismertük meg a zenekart és egész más folytatásra számítottunk. Ma már persze másként látom.
Szerintem nem is kéne olyan nótákat írni mint azok, én azzal is elégedett lennék, ha valódi dalokat kapnánk. Megvannak a DM értékei, a hallgatói ízlés pedig más és más, kár lenne ezen rugózni, az viszont szerintem hallható, hogy "kerek dalok" alkotta sorlemez legutóbb a ReLoad volt. (Van, aki szerint meg nem, nyilván.) De írok más példát későbbről: I Disappear (MI 2 betétdal), Minus Human és No Leaf Clover (S&M). Egytől egyig nagyszerűek. A Minus Human kiváló példája, hogyan lehet szinte kínosan egyszerű, mégis fogós, húzós nótát összekalapálni - amihez nem kell száz riff. Ezek pl. simán mehetnének setlistbe is - úgy tudom, szinte sosem játsszák őket. Miért? Jó kérdés.Valami történhetett Hetfield alkohollal való felhagyása és a zenekar munkamódszeréne k megváltoztatása tájékén, még a St. Anger-időszakban. Nem tudom, ezek mekkora szerepet játszottak kreatív szempontból a későbbiekben, az viszont tény, hogy a Load/ReLoad párosra már nem mondhatjuk, hogy Burton (és Mustaine) ötletei is segítségükre voltak, mint a Masteren, illetve Mustaine esetében a Ride-on. A Load/ReLoad gitártémáit nagyon kevés kivétellel Hetfield hozta, a dalokat pedig Larssal (és párat Kirkkel) rakta/rakták össze. Ez a kreatív, dalszerű megközelítés halt ki a St. Angerre, amit bár nagyon nem szeretek, nem bántok, mert kvázi terápialamez.
Én is jobban örülnék neki ha inkább olyan dalokat írnának mint a 90's években mert a Death Magneticet kajakból rühellem. 1x hallgattam végig és majdnem elaludtam rajta annyira hiányzik belőle az erő és az izgalmasság, rohadt, rohadt egy unalmas egy lemez szerintem. És folytatnám még az "isten káromlást" mert hozzátenném hogy nekem a mindenki által utált Load/Reaload albumok jobban bejöttek mint bármelyik hatalmas klasszikus. Sokkal érdekesebb és izgalmasabb, illetve kiszámíthatatla nabbak voltak azok a dalok első hallgatáskor mint akár a Masteres, akár a Fekete albumosak. És pont ettől voltak olyan jók. Ha olyanokat írnának, én örülnék, viszont ha még egy Death Magneticet csinálnak, akkor azt hiszem elkönyvelhetjük őket is zeneiskolának zenekar helyett. Mert csak gitározni/dobolni stb. tanítanak azok a szanaszét agyalt riffek, de valódi dalokká szerintem sosem fognak válni. Egyébként a legnagyobb csalódás azon az albumon nekem az Unforgiven 3 volt, amiből egy nagyon jó dalt lehetett volna írni ha a refrént továbbviszi Hetfield mert jól kezdtek bele, és ott már vártam is hogy ez-az, majd most jól odabasznak, de aztán inkább leálltak...így végülis elég langyi lett. Bocsi hogy elkalandoztam, szóval én várom az új albumot, de ezektől a semmitmondó nyilatkozatoktó l már a falra tudnék mászni. >< Inkább zenéljenek ne interjúzzanak, azt ráérnek majd akkor ha lesz lemez.
Azért szépen végigtolták a World Magneticet 5-6 Death Magnetic-nótával koncertenként. Egyébként meg koncerten azt játsszák javarészt, amit a közönség is szeretne hallani - példa erre a tavalyi turné, ahol azért be-befért egy DM-dal.
Pedig a Burn My Eyes/The More Things és a Master/Justice a kedvenc lemezeim, a fentebb említett két lemeznek pedig aztán semmi közük nincs ezekhez... én várom az új Metallica lemezt, legfeljebb majd úgy jár mint az új MH lemez :D
Azért van lehetőségünk most itt ezen cikk alatt a kommentelgetésr e, mert egy pattanásos, gördeszkás srác a haverjaival 32 éve elkezdett albumokat kiadni, mégpedig nem is akármilyeneket, hanem igen-igen jókat, ezeket pedig sok-sok ember (lehet hogy köztük te is) megvásárolta azért, hogy otthon is tudja hallgatni. Némelyek olyan elvetemültek voltak, hogy élőben is szerették volna látni kedvenc bandájukat, ezért elmentek az élő fellépéseikre, sőt ezért még pénzt is fizettek! A lemezekből és az élő fellépésekből befolyt összegeket bankszámlán tárolta, ennek következményeké ppen az évek folytán a (már nem pattanásos, sőt már rövidhajú) srác és barátai tetemes összegre tettek szert. Az a szuper ebben a világban, hogy mindenki lehet multimilliomos, csak ki kell találni valamit, vagy olyan szórakozást kell keresni, ami nem csak téged, hanem mást is szórakoztat ;)
A Master of Puppets óta nem volt 60 perc alatti lemezük, miért pont a Death Magnetic lógna ki a sorból. Bár az igaz, hogy a Load-on 14 szám jutott a közel 80 percre, emitt meg 10.
Egyébként lehet fújni rájuk, de az nem változtat azon a tényen, hogy bármit is csináljanak, ők már megtették a maguk dolgát a larsnemtuddobol ni hívekkel ellentétben. Az a béna dobos a világ legnagyobb metal bandájának dobosa, a Metallica pedig alaplemezek sorát tette le az asztalra, de még a későbbiek is elég beszédtémát szolgáltatnak ma is. Ez a cikk alatti beszélgetés is jó példa, szó esik a majdan eljövendő új lemezről a hírben, lentebb pedig a gyűlölt Death Magnetic és St. Anger is szóba kerül. Akkor most ki a hülye és béna? :)
Utóbbi egy mesterien egymás után szerkesztett riffek sokasága, előbbi pedig komoly belső érzelmek kivetülése.
Mint elsővonalas Metallica rajongónak nagyon nehezemre esett elfogadni, hogy amit a Load/Reload után kiadtak, az már nem hozza azt a sajátos atmoszférát ami bár minden albumon más volt, mégis megkérdőjelezhe tetlen hatást gyakorolt rám.
Sok ember -köztük én is- nem a régi albumokat szeretné újra hallani, nem retro Metallicát szeretne, hanem őszinteséget. Persze lehet, hogy az új dolgaik is őszinték, de akkor sajnos bennük is üresség van... Én még bízom benne, hogy a motivációs hullámvölgy megjárta után kapunk egy jó kis Metallica albumot :) Ha pedig mégsem, akkor is elmondhatjuk majd, hogy: "emlékszel régen a Metallica mennyi jó albumot készített?".