Shock!

július 07.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Petrucci: „Elképesztenek azok a vélekedések, amelyek szerint Mike Mangini dobolásából hiányzik az érzés”

Örök vita a Dream Theater táborában, hogy megfelelő választás volt-e Mike Portnoy helyére Mike Mangini. A témában folyó diskurzusok természetesen John Petruccihoz is eljutottak, és a gitáros néha elég rendesen ki is akad azon, amiket olvas a neten…

1031dt

Szinte hihetetlen, de immáron több mint nyolc éve Mike Mangini a Dream Theater dobosa, és természetesen ő játszik a zenekar tavasszal megjelenő új albumán, a Distance Over Time-on is. A rajongótábor egy része azonban a mai napig nem emésztette meg Mike Portnoy távozását, és Manginit is sokan támadják gyakran érzelemmentesnek, gépiesnek bélyegzett játéka miatt. A témáról most John Petruccit is megkérdezték.

„Mivel Mike Manginivel zenélek, nem is értem ezeket a vélekedéseket”, vallotta be a gitáros Mike The Music Snobnak adott interjújában. „Mármint először is: figyeljetek, én értem, milyen egy zenekar rajongójának lenni, amikor egy tagcsere az egész világodat felbolygatja. Értem, tényleg. Én is rajongok zenekarokért, ahol szintén történt már ilyesmi, abszolút átérzem ezt az oldalt. De az olyan vélekedések egyszerűen elképesztenek, amelyek szerint Mike Mangini dobolásából hiányzik az érzés. A fickó egyszerűen hihetetlen, az egyik, ha nem a legjobb dobos, akivel valaha is lehetőségem nylít játszani. Akármilyen zenei stílusról beszélünk, Mike bármit teljesen magától értetődően, érzéssel játszik, legyen szó metalról, rockról, latin muzsikáról, jazzről, swingről. Elképesztő, egészen elképesztő zenész.”

John nem tagadta: néha kimondottan felbosszantják a megjegyzések, amiket Mangini kap a kommentszekciókban. „Nyilván mindig lesznek majd hasonlítgatások, hiszen az emberek nosztalgikusan tekintenek a régi tagokra. Ez így teljesen rendben is van, mint mondtam, megértem a dolgot. Egy bizonyos szintig. Mert amikor valaki olyasmiket ír, ami egyszerűen nevetséges, legszívesebben átnyúlnék a monitoron, mint amikor Homer elkapta Bart Simpson nyakát, és az illető arcába kiabálnék: most hülyéskedsz velem? Van fogalmad róla egyáltalán, mit beszélsz? Mert Mike érzés tekintetében is hatalmas.”

dreamtheater_cA február 22-én megjelenő Distance Over Time dallistája az alábbi:

01. Untethered Angel (6:14)
02. Paralyzed (4:17)
03. Fall Into The Light (7:04)
04. Barstool Warrior (6:43)
05. Room 137 (4:23)
06. S2N (6:21)
07. At Wit's End (9:20)
08. Out Of Reach (4:04)
09. Pale Blue Dot (8:25)
10. Viper King (4:00) (bónusz)

A zenekar március 20-án induló észak-amerikai turnéja nem kizárólag a Distance Over Time-ot helyezi a fókuszba, hanem az 1999-es Scenes From A Memory húszéves jubileumáról is megemlékezik majd. Egyelőre még nem tudni, hogy Európában is ilyesféle műsorra lehet-e számítani tőlük, de az már biztos, hogy ezúttal is eljutnak hozzánk: a csapat július 25-én Székesfehérváron, a FEZEN Fesztiválon koncertezik. Részletek itt.

 

Hozzászólások 

 
#15 Der Medve 2019-02-01 17:01
Idézet - The_Sentinel:
"a dob keverése gépies, kattogós, műanyag."

...és ugyanezt bekopizhatnánk az Images And Words kritikájába is, ha már.


Igaz. A Best of albumukon más dobhangzással vannak fent az Images dalai, és baromi fura úgy hallani őket. Talán mert az egész keverés olyan, amihez az a triggerelt dob passzol... vagy csak a megszokás?
Idézet
 
 
#14 The_Sentinel 2019-01-31 23:59
"a dob keverése gépies, kattogós, műanyag."

...és ugyanezt bekopizhatnánk az Images And Words kritikájába is, ha már.
Idézet
 
 
#13 SZP 2019-01-31 17:05
Nem Mangini dobolásával van a legnagyobb gond, hanem a keverésével. Nem a játéka, hanem a dob keverése gépies, kattogós, műanyag. Semmi melegség, dinamika nincs a hangzásban, ez a baj, nem a srác kvalitása.
Idézet
 
 
#12 Der Medve 2019-01-31 17:01
A dob hangzása (a keverés) is sokat ront az összképen Mangini esetében. Talán kicsit akusztikusabb hangzással jobban lehetne hallani a finomságokat, amiket csinál... ha csinál.
Idézet
 
 
#11 kamikaze 2019-01-31 16:29
Idézet - Bakk-Dávid László:
Egy valamit azért elfeljtetek:

Illetve még legalább két dolgot:

1. Nem akárkit kell ,,pótolnia" Mangininek, szóval a helyzet nem olyan egyszerű. Ha elkezdené egy az egyben utánozni a másik Mike-ot, akkor azért bírálnák. Ha meg próbál - a lehetőségekhez képest - valamiféle egyéniséget mutatni, akkor meg az a baj, hogy de hát nem olyan, mint a másik.

2. A kis Mike tudásával semmi probléma, aki azt megkérdőjelezi, annak baj van a hallásával. Jóval átlagon felüli technikájú dobos, nagyon képzett zenész. A vita legfeljebb ott lehet, hogy ezt a tudását mennyiben tudja kamatoztatni a jelenlegi DT-ben.

Ezt csak azért írtam le, hogy legyen még szimpatizáns vélemény is. Eddig 3-szor láttam élőben a DT-vel Manginit. Minden alkalommal kifogástalanul játszott (a régi és az új dalokat is), azon kívül, hogy nem ugrált fel a dobszerkó mögött és nem integetett, nem lehetett észrevenni a cserét. Ha valamiért lehet bírálni a zenekart, az elsősorban nem az ő teljesítménye.
Idézet
 
 
#10 Bakk-Dávid László 2019-01-31 15:30
Egy valamit azért elfeljtetek:

Egy hatalmas DT-rajongó, youtube-er interjúzta meg Petruccit, aki úgy hozta fel ezt a témát, hogy eleve elég vehemensen védte Mike Mangini-t. John, mivel abszolút egyetértett az interjút készítő sráccal, csak reagált erre a vehemenciára.
Idézet
 
 
#9 zoli09 2019-01-30 13:27
Idézet - Imre:
Ha már mi is nyafogunk: Kevin Moore-t kérem vissza!

Kevin Moore +1
Zseniális, amilyen hangulatot, atmoszférát tud teremteni (Chroma Key, OSI, FW, Tuesday The Sky). Ez az elem nagyon hiányzik a mai DT-ből.
Idézet
 
 
#8 Meszlényi Bálint 2019-01-30 00:45
Mr. Petrucci , akkor bizonyára engem is nagyon fog utálni, de az én véleményem is az, hogy Mangini-nél a feeling kb. a Holdon van. Ettől persze még nagyon precíz, technikailag briliáns, de az sajnos ténykérdés, hogy a feelinges dobolás szókapcsolatról egyikünk sem Mike Mangini-re asszociál.
Ez a hiszti meg szerintem tök felesleges leginkább két okból. 1. Már megbocsásson, de ne Ő akarja elmagyarázni a színpadról a közönségnek, hogy "mi a fain", majd mi eldöntjük, nekünk mi tetszik. 2. Miért érdekli ennyire hogy mit mondanak bizonyos kommentelők, vagy akárkik? Okkal vették be Mangini-t, túl vannak vele 8 éven, és több száz bulin, száz százalékosan képben vannak a kvalitásaival, a zenekar népszerűsége pedig töretlen. A többi miért érdekli őket? Mondjuk én eleve nem érzem ezt a Mangini-ellenességet....
Idézet
 
 
#7 bogar 2019-01-29 22:42
Akkor lehetne ezzel kezdeni valamit, ha tudnánk, hogy Petrucci vajon érzéssel játszó gitárosnak tartja-e magát. Mert szerintem Mangini kb. annyira játszik érzéssel a dobokon, mint Petrucci gitáron.
Idézet
 
 
#6 nikfisz 2019-01-29 19:41
Érzékkel játszik ennyi stílust?!Na ne már!Technikaila g lehet...Ja és a punk rock dobolást is érzi a csávó.
Idézet
 
 
#5 Imre 2019-01-29 16:43
Ha már mi is nyafogunk: Kevin Moore-t kérem vissza!
Idézet
 
 
#4 loup 2019-01-29 15:12
Számomra egyébként a nyílvánvaló gyenge láncszem nem Mike. Én azt hiányolom, hogy James teljesítményét bíráló kritikákra miért nem reagál. Vagy olyan kritikákat nem olvas? Vagy csak nekem tűnik James fáradtnak? Koncerten mindenképp. :)
Idézet
 
 
#3 Barcs Bence 2019-01-29 13:39
Sajnos a jelek szerint a gyúrástól megnövekedett szerveid elzárták a hallójárataidat , Johnny, vagy csak régen nézted meg a Score DVD-t vagy a Live at Budokant...
Idézet
 
 
#2 Xanadu 2019-01-29 12:10
Teljesen érthető, hogy egy neves zenészt is szarul érintheti a negatív kritika, de szerintem az ilyen esetekben sokkal jobban jönne ki belőle (azaz "jobb színben tüntetné fel magát"), ha egy foghegyről kitolt, egysoros poénnal le is zárná a kérdést, ezzel úgy mutatná, mintha leszarná a dolgot. Pl. "Érzelemmentes? Ja, szerintem is, Mike-hoz képest a Terminator maga a Kozsó." Vagy valami ilyesmivel. :)

Ez mondjuk nem volt klasszikus zenészhiszti, de mostanában mégis mintha egyre érzékenyebbek lennének a srácok.
Idézet
 
 
#1 George 2019-01-29 11:53
...néha az igazság nagyon tud fájni... persze megértem,mi mást mondhatna...
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Uriah Heep - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. szeptember 21.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2013. július 9.

 

Whitesnake - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. július 13.

 

Accept - Budapest, Club 202, 2011. február 2.

 

Orphaned Land - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Wendigo - Budapest, Rocktogon, 2007. április 29.