Shock!

Több mint négy és fél év óta először ismét rocklemez került az amerikai listák első helyére a Ghost Skeletá albumával. Tobias Forge egy friss interjúban arról beszélt: igenis sikerülhet befutni egy új rockbandának.

Óriási feltűnést keltett, hogy több mint négy év óta első rockalbumként került az amerikai listák első helyére a Ghost új albuma. Tobias Forge az NME-nek adott interjúban még kicsit a hír kiderülése előtt arról nyilatkozott: saját sztorija ékesen példázza, hogy manapság is fel lehet építeni egy nagy méretekben dolgozó rockbandát. „Nagyjából egy évtizede hallani azokat a hangokat a zeneiparban, különösen a rockbizniszben, hogy nem érkeznek új zenekarok, a rock haldoklik, a rock halott, egyetlen zenekar sem tudta igazán kinőni magát – mondta Tobias. – Mi azonban, mások mellett, élő bizonyítékot szolgáltatunk rá, hogy ez nem igaz. Nem azt mondom, hogy a mai bandákból új AC/DC vagy új Metallica válhat, de igenis sikerülhet befutni. Ott van néhány, nálunk újabb zenekar is, mint például a Sleep Token. Vagy a régebbiek közül a Rammstein: nyilván sok-sok éve bejáratott név, de a rockszíntér egészét és a szinteket tekintve csak arénacsapatnak számítottak rengeteg ideig. Mindenütt megtöltötték az arénákat, híresek voltak a látványos show-ról, de szabadtéri bulikat tekintve elsősorban fesztiválokon játszottak. Aztán hirtelen úgy döntöttek, stadionturnéra indulnak, és egyik pillanatról a másikra eljutottak a napi 10-15 ezres nézőszámtól odáig, hogy egymás után három estén behoznak 55 ezer embert. Honnan érkeztek ezek a nézők?”

Forge nem titkolja: örülne neki, ha egyszer a Ghost is eljutna erre a szintre. „Fantasztikus lenne, egyszerűen, mert roppant mód izgat a színpadi produkció. Annak idején akkor indult ez a megszállott rajongásom, amikor a ’80-as években láttam a Rolling Stonest a Steel Wheels turnén. Ha azt gondoljátok, hogy a Rammstein színpadi show-ja menő, nos, a Steel Wheels turné tényleg a leggrandiózusabb nagyipari színpadi produkció, a leghatalmasabb behemót volt, amit életemben láttam. És ott lőttem be a mércét magamnak is, az volt a csúcspont. Amikor létrehozol egy ekkora gigantikus dolgot, és az egész várost elfoglalja. Mindig is imádtam, amikor forgalmat szétziláló zűrzavart okoz egy ilyen koncert. Amikor például a Metallica játszott 1993-ban a Stockholm Stadiumban, a koncert nem kizárólag a stadionban zajlott, hanem az egész környéken. Hosszú mérföldekre onnan is minden a Metallicáról szólt, hiszen jöttek a rajongók a metrón, a vonatokon, a buszokon, gyalog, és ahogy közeledtél a helyszínhez, minden bárból a Metallica szólt. Csodás nap volt.”