Elhunyt John Sykes, miután elveszítette a harcot a rákkal. A Tygers Of Pan Tangban feltűnt, majd a Thin Lizzyt és a Whitesnake-et is megjárt legendás gitárost 65 éves korában érte a halál.
Meghalt John Sykes, a '80-as évek egyik emblematikus hard rock gitárosa. A halálhírről beszámoló közlemény szerint a zenész elveszítette a harcot a rákkal. A gitáros betegségéről nem lehetett tudni eddig. „Kivételes zenei tehetségű emberként marad meg az emlékeinkben, akik pedig nem ismerték személyesen, azoknak annyit mondhatunk: figyelmes, kedves és karizmatikus személyiség volt, akinek jelenléte beragyogta a helyiséget – áll a nyilatkozatban. – Egész életében a saját szabályai szerint játszott és mindig is a vert helyzetben lévők oldalán állt. Utolsó napjaiban többször szólt őszinte szeretetéről a mellette az évek során végig kitartó rajongók iránt. Elvesztése mély fájdalmat és bánatot okoz, de reméljük, hogy emlékének fénye beragyogja majd a távozása okozta sötétséget."
John Sykes 1959-ben látta meg a napvilágot Readingben. Első komoly zenekara a Tygers Of Pan Tang volt, akiknél az 1981-es Spellbounddal debütált, de néhány év után továbbállt a Thin Lizzybe. Itt az 1983-as Thunder And Lightninggal tette le a névjegyét, amely új életet lehelt a bandába, ám már nem menthette meg a személyi feszültségek és drogproblémák által terhelt zenekart. Sykes ezután David Coverdale oldalán folytatta a Whitesnake-ben, ahol az 1983-as Slide It Innel új korszakot nyitott, a vele írt és felvett 1987 pedig az évtized egyik legsikeresebb hard rock mesterműve lett. Coverdale-lel ugyanakkor emberileg nem jöttek ki, így John saját zenekarában, a Blue Murderben folytatta az 1989-es első album és az 1993-as Nothing But Trouble lemezeken. A '90-es években szólókarrierbe fogott, illetve újraélesztette a Thin Lizzyt, amelynek ekkor már énekesként is az élére állt.
Sykes évek óta tervezte aktuális szólóalbumának megjelenését, amely az első új dalokkal teli anyag lett volna tőle a 2000-es Nuclear Cowboy óta, ám a régóta elkészült lemez végül – ki tudja, miért – sosem látott napvilágot. A gitáros az elmúlt egy-másfél évtizedben többnyire a világtól elvonulva alkotott, utolsó nagy nekifutása egy közös projekt lett volna Mike Portnoyjal és Billy Sheehannel, ám végül ebből is kifarolt: a trió így Richie Kotzennel folytatta tovább The Winery Dogsként.
Hozzászólások
Neil Murray-t kérdezték erről FB-n, ott láttam én is, de a szakma is most tudta csak meg, ha tavaly halt meg, akkor is.
Mindenképpen lesz még hír erről, csütörtökön pedig egy személyesebb megemlékezés.
A 20th Century vagy a Bad Boy Live, esetleg a Loveland hármas közül választanék.
Ahhoz mit szóltok, hogy a weboldalán 2024 szerepel a halálozás időpontjaként?
Lehetne valamiféle megemlékező cikk is. A neten sorra jelennek meg egyébként a részvétnyilvání tások, Coverdale, Slash, Mike Portnoy, Opeth stb..
Még nem dőlt el, hogy mi és melyik, de ma már beszéltünk róla. Igazából lehet, hogy valamelyik szólólemeznek lenne most több értelme, mert azt a korszakot még nem érintettük ott.
Esetleg klasszikushock rovatban a Nothin but trouble lemez szereplésére van esély?
A még csipás szemem, most könnyes lett :(
Ez igy korán reggel....
Nyugodjék békében és köszi a halakat, főleg az 1987-et.
Minden idők egyik legjobb rockgitárosa, akinek bérelt helye van egy képzeletbeli 10-es ranglistán, és nem annak végén! Még úgy is, hogy évek óta tulajdonképpen inaktív volt. Ilyen vibrátóval nagyon kevesen játszanak, mint Sykes, talán csak Gary Moore, vagy MacAlpine. Ezzel a hírrel ,,magyarázható" valószínűleg az évek óta tartó hezitálása különböző projektekből, így pl. a Winery Dogs-ból, vagy az új kiadóval történő szakítása is. Már akkor érezhette, hogy valami nem stimmel. Néha ránéztem a honlapjára, és feltűnt rajta, hogy nagyon kevés az utóbbi években a friss hír. Nagy volt körülötte a csend, senki sem tudott semmit. Szerintem ti sem a Shocknál, mert Ádám is felrakta az évértékelőjébe, hogy számít valami újdonságra tőle.
Ha van valami igazság és becsület a rock- bizniszben, összefognak az illetékesek és tehetősek, megtámogatják amit és akiket kell, és kiadják az évek óta készülő utolsó szólólemezét!
RIP John Sykes, kösz mindent!
El tudtam volna képzelni a Judas Priestben, Tipton helyén.