Magic címmel új dalt tett közzé az Avenged Sevenfold. A szám a Call Of Duty: Black Ops 7 nagyszabású frissítésének részeként érkezett meg.
Az Avenged Sevenfold köztudottan vonzódik a Call Of Dutyhoz, az évek során több betétdalt is adtak a játékhoz, amelyek közül 2018-ban többet egy önálló EP-n is kihoztak Black Reign címmel. A csapat most a Magic című számmal folytatja a sort, amely Black Ops 7 új frissítéséhez kapcsolódik: ezt egy mellékküldetés teljesítésével lehet a játékon belül feloldani és megszerezni. Alább egy VR 360°-os videó is megtekinthető a számhoz.
A nyáron Budapesten is nagyszerű koncertet adott zenekar idén húszéves City Of Evil lemezéről nemrég a Klasszikushock rovatunkban is megemlékeztünk. M. Shadows énekessel készített aktuális interjúnk itt olvasható.
Hozzászólások
Tudom hogy Jimmy volt a fő mozgatórugó az elején náluk ezért nem várok már tőlük olyan dalokat, de nélküle is tudnának jó számokat írni ha megerőltetnék magukat. A Hail To The King a megjelenésekor tetszett, azóta viszont az első három dalon kívül képtelen vagyok meghallgatni, ellenben a The Stage album szerintem kiváló lemez volt. (Nem véletlenül kapott a Shock!-on sem 9-est ;) ) Nyilván nem várok és nem is várható már tőlük Avenged Sevenfold meg City of Evil, de ettől még simán írhatnának kiugróan jó dalokat Jimmy nélkül is mert a tehetségük megvan hozzá. Engem a stílusváltásuk sem zavar, sőt, még szimpatikus is hogy nem próbálják meg újraírni egyik korábbi dalukat vagy albumukat sem, de a legutóbbi album és a legújabb dal minőségének alapján egyszerűen nem értem miért jön be ez az irány nekik annyira.
Én amúgy nem írnék mindent Jimmy számlájára.
Amikor Jimmy meghalt ők pedig kijöttek a Not Ready To Die és a Carry On dalokkal megmutatták hogy Jimmy nélkül is tudnak ugyanolyan jó dalokat írni, amik ráadásul 100%-ban Sevenfoldosak voltak csak aztán valahogy mint ha egyszerűen nem akartak volna önmaguk lenni többé. A Hail To The Kingnél nyomták a nagy dumát hogy önmagukat definiáló mesterművet akarnak alkotni mint a Black album meg mittudomén, de nekem pont az a bajom azzal a lemezzel hogy olyan volt mint ha egy másik zenekar csinálta volna. A The Stage már sokkal inkább Sevenfold volt, ott azért már tettenérhető volt a Jimmys korszak irányvonala is, épp csak még komplexebb, csúnyán mondva progresszívebb formában. (És szerintem jól is állt nekik az a vonal.) De ezzel az új, elborult irányvonallal egyszerűen nem értem mit akarnak. És gyanús hogy ők sem mindig. Az biztos hogy nem akarnak olyanok lenni mint Jimmyvel, pedig egy olyan dobossal mint Brooks simán le lehetne tenni akár egy City of Evil II-t is.
(Egyébként van egy olyan teóriám hogy valahogy nem is szeretnék elhalványítani Jimmy legendáriumát a srácok. Nem véletlenül nem felelt meg nekik Portnoy sem hosszútávon és nem véletlen volt szerintem az sem hogy Arin-ra rákényszerített ék a Lars Ulrcih szerepet - pedig aki látta élőben vele a bandát az pontosan tudja hogy simán eltudott játszani mindent úgy mint Jimmy. Mióta Brooks a dobos azóta érzem azt hogy talán ők is elkezdték érezni hogy végre tényleg ideje lenne túllépni Jimmyn. Ő határozottan nagyobb szabadságot is kap a dobtémák terén - gondolom ezért hagyták neki hogy szétdobolja az elmúlt 2 lemezt. De továbbra sem érzem azt hogy őt teljes jogú tagként kezelnék, kicsit olyan mint ha csak bérzenésznek alkalmaznák. Pedig a Bad Religion - Empire Strikes First albumán már bőven megmutatta hogy simán menne neki a régivágású Sevenfold muzsika is. Aki esetleg nem ismeri hallgassa csak meg hogy dobol a Sinister Rouge című dalban.)
Sajnos Jimmy távoztával kiesett a fő dalszerző-hangszerelő, és ebből azóta sem tudtak kikecmeregni. Ezért volt számomra a Nightmare az utolsó tényleg jó lemez. A Hail to the Kinget még lepörgettem jópárszor, a Staget egyszer bírtam, az újat meg a felénél ki kellett kapcsolnom. Pedig ha van kedvenc zenekarom a Sabbath mellett, azok ők.
.
.
.
Sajnos.
.
Jimmy hiánya pótolhatatlan. Ő volt a zseni.
Oké, a Life is but a dream okés volt, de most már elég lehetne a progresszivitás ból meg az álművészkedésbő l és végre visszatérhetnén ek oda hogy dalokat is írnak. :D
Nyilván nem akarok már tőlük Bat Countrykat meg Afterlifeokat, de néhány Carry On, Paradigm, Hail to the King típusú dalnak azért jobban örülnék ezeknél az értelmezhetetle n avantgard hülyeségeknél. :D
Most ez is mi? Szeretem a zenekart ezért nem akarom őket fikázni és értem én hogy ez csak egy szívesség dal egy videójátékhoz, de kezdem azt gondolni hogy tényleg nincs már semmi a tarsolyukban ezért buzultak így bele az avantgard zenékbe. Az avantgard műfajban meg ugye az a legjobb hogy tök mindegy milyen értelmezhetetle n és idióta zajt alkotsz, arra ráfoghatod hogy művészet. Nekem a Life if but a dream-mel is ez volt a problémám.
A mai napig nem tudom eldönteni hogy azok a dalok valóban a kreativitás kiteljesedése miatt olyan össze-visszák és egy olyan felsőfokú tudatszint kivetülései amiket átlag ember nem tud értelmezni vagy szimpla ötlettelenségbő l született ,,dzsemmeljünk össze-vissza aztán vegyük fel ami lesz belőle" hulladékok. Néha az előbbit gondolom róluk, néha az utóbbit.
A The Stage-nél még éreztem a törekvést rá hogy valami tényleg nagyot és egyedit alkossanak - és szerintem sikerült is, a Life viszont teljesen értelmezhetetle n és nem örülök neki hogy ezen dal alapján a továbbiakban is ilyesmit várhatok tőlük. Bár azon sem lepődnék meg ha a következő albumon megpróbálnák túlszárnyalni Lou Reed - Metal Machine Music lemezét. :D