Hellfire címmel mutatott be az október 2-án megjelenő Condition Hüman albumról még egy új dalt a seattle-i Queensryche. A zenekarnak ez lesz a második lemeze Geoff Tate eltávolítása után, Todd La Torrével a mikrofonnál
Október 2-án érkezik a Century Media gondozásában a seattle-i Queensryche új albuma, a Condition Hüman, amely a második lesz a zenekar új korszakában, amikor már Todd La Torre énekes fogja a mikrofont Geoff Tate helyett. Az elsőként nyilvánosságra hozott Arrow Of Time dal alapján már megállapíthattuk, hogy a zenekar még nyíltabban nyúl vissza a saját múltjába, mint az első Todd-dal készített anyagnál, a 2013-as Queensryche-nál, és a Guardian is ezt az érzést erősíti. Mindehhez megfelelő partnerre is találtak Chris „Zeuss” Harris producer személyében. Az új album emellett totális csapatmunkában készült. „Új egység van a zenekarban, igazi kötelék fűz össze bennünket, és mindenki egy húron pendül”, mondta korábban Michael Wilton gitáros. „Zenészként mindenki részt vett a lemez elkészítésében, így a dolgok remekül haladnak, és totális összhangban írtuk a dalokat is. Ez az energia a színpadi produkcióban is visszatükröződik, mindenki érzékelni fogja a különbséget. A Queensryche mindig is arról szólt, hogy erőltessük meg magunkat kreatív szempontból, és zenekarként is fejlődjünk – ezen a téren most sincs változás, egyszerűen csak még határozottabbá váltunk.”
A lemezre az alábbi dalok kerülnek fel:
01. Arrow Of Time
02. Guardian
03. Hellfire
04. Toxic Remedy
05. Selfish Lives
06. Eye9
07. Bulletproof
08. Hourglass
09. Just Us
10. All There Was
11. The Aftermath
12. Condition Hüman
Geoff Tate új bandája, az Operation: Mindcrime első albuma tegnap jelent meg..
Hozzászólások
Teljesen egyetértek.
Tate új lemeze zseniális, ki sem tudom venni a lejátszóból. Viszont! Az új Queensryche lemezt kb. nyolcszor meghallgattam. Hallgattam edzés közben, hallgattam sétálva, otthon fülessel, stb. Nem akartam elhamarkodottan ítélni, meg akartam rágni és azt kell, hogy mondjam: JÓ!!! Jobban is szól, mint az előző és végre "hangutánzó" Todd is ki mer lépni Tate szerepéből (egyébként azok a dalok tetszenek a legjobban, ahol ezt meg meri tenni). Az látszik, hogy küzdenek az arcok, mert saját ötlet az nincs nagyon: van itt régi QR, Saigon Kick, meg olyan Fates Warning koppintás is, hogy a fal adja a másikat. Ez nem Queensryche lemez és a zseniálistól is messze van, de nagyon jó rock-metal album, amit öröm hallgatni. Jó szelet fiúk!
Egyetértek.
Számomra Todd egy kiváló metal énekes, míg ezzel szemben Geoff Tate Geoff Tate. (Na ez így leírva igazán hülyén néz ki!) :-)
Huh! Ez egy komplett lemezismertető lett! Köszi. :-)
Én is megszavazok neki egy nyolcast. Én valahogy az újkori QR kiterjesztett változatának érzem az albumot és nagyon tetszik a hangulata. Valahogy ezekbe a dalokba sikerült belecsempészni valamit abból a bizonyos QR feeling-ből. Legalábbis én így érzem.
Eddig egyszer pörgettem végig, de pozitív csalódás. Helyenként erős Empire-ízeket érzek, ami eleve a kedvencem tőlük. Az előző lemezüket sem érzem ANNYIRA tragikusnak, mint amennyire a közvélemény megköpködte. Nekem a QR maradék fele nem tetszik, én pont azt érzem kínosnak, hogy ennyire Tate-klónt találtak, nyilván érthető, de ha Tate-féle hangot akarok hallgatni, akkor ott az eredeti, nem érdekel a másolat.
Nekem is tetszenek, viszont Geoff lemezét próbáltam nem a Q-hoz képest hallgatni. Sem a régihez, sem az újhoz képest. Összességében pozitív csalódás volt, csak ennek mértéke végül nem lett akkora, hogy többre taksáljam.
Igen jól körbeírtad az albumot.
Kb. 3 hallgatáson vagyok túl, de valahogy jobbra számítottam, úgy éreztem, hogy annyira nem lő mellé, mint a múltkor, de nekem kb. csak a Re-Inventing... dal jön be eddig, de nem is nagyon fogok vele erőlködni, mert nem érzem benne azt amiért érdemes lenne időt szánni rá.
6/10
A Queensryche eddigi 3 dala már többet ér, mint az egész O:M.
Biztos hallani/olvasni akarod? Csak viccelek. Én is két meghallgatás után vagyok. Először is el kell döntenünk, kiemeljük-e a kontextusból, vagy sem? Úgy gondolom, Geoff esetében ez különösen érvényes. Én itt most az első megközelítést választottam, már csak azért is, mert ellenkező esetben megugorhatatlan a feladat. (Legalábbis, ha a komplett életművet nézem.)
Említsük meg, hogy a 'The Key' "egy konceptalbum-trilógia első része lesz." (Shock!)
Fene tudja, hogy jó ötlet-e ezt így, ilyen léptékben megvalósítani Geoff részéről.
Kicsit a paci túloldala feeling. Mindegy, nem ez a lényeg.
Első benyomás: a szerintem roppant gyenge The Stranger után kellemes csalódás volt meghallgatni. (Szerintem ez a dal a lemez mélypontja, nem is vesztegetnék rá több szót.)
Menjünk végig nótánként, és akkor nem csak az van, hogy "szerintem gyenge/középszer/jó a lemez".
- Choices: lassan bontakozik ki, de végül egész jó téma lesz belőle. A legvégét leszámítva tulajdonképpen egyetlen harmóniamenet. Szegény Peter Steele hangjával egy Type O Negative nóta részlete is lehetne. Kár, hogy nem formálták összetettebb dallá.
- Re-Inventing The Future : felsejlik a kvínzrájk, a refrén is okés, bár Geoff effektezett hangjáért (refrén) fekete pont.
- Discussions in a Smoke Filled Room: ez "csak" egy instrumentális átvezető, de imádom.
- Life or Death: vicces, de Mark Daly énektémái és hangszíne nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ez a dal pozitív irányba billenjen.
- On Queue: erre is az érvényes, mint a Choices-ra: egyetlen harmóniamenet, de kellemes hangulata van és a szaxi is bejött. Tipikus éjszakai-hajnali dal.
folyt. köv.
- Ready To Fly: a 2:40-nél kezdődő téma menti meg a dalt, egyébként (számomra) érdektelen.
- Hearing Voice: számomra ez egy lapos dal, alig történik benne valami. Szinte végig ugyanazt a kíséretet halljuk, a refrénben sem történik semmi és Geoff sem erőlteti meg magát az énektémával. Az utsó harmadban aztán van némi zenei felélénkülés, de az már nem sokat ad hozzá a képhez.
- The Fall: hm... eddig valahogy nem állt össze nekem a staccato-s verze és vonósokkal megtámogatott, nagyívű refrén párosítása. Lehet, jobbra kéne hallgatnom :)
- Burn: egy kicsit vontatottnak érzem, a refrén bejön.
- Kicking In The Door: hasonló az On Queue-hez, de kevésbé fogott meg. Nehéz eldöntenem, hogy hangulatos, vagy unalmas.
Summa: ugyan nem nyerte el egyértelműen a tetszésemet, összességében ez egy korrekt lemez. Nagyon sok múlik azon, ki mit vár tőle. Ha pontozni kéne, 7-est adnék rá. Meg is indoklom. A Shock egységesített pontozási rendszere így néz ki:
8 – élvezetes, de nem eget rengető album
7 - becsületes iparosmunka
6 - pozitív felé billegő mérleg egyértelmű gyenge pontokkal
Mivel szerintem élvezetes, ugyanakkor vannak egyértelmű gyenge pontjai, ez tűnik korrektnek. 8 pontot azért nem adnék, mert - és ezzel látszólag ellentmondok az önmagához képest való értékelésnek - az nálam ennél jobb lemezekre szokott érvényes lenni. A 6 pont pedig nem tükrözné az egész lemezt. Na, azért nem szeretek pontozni. :)
Kifejezetten érdekel, hogy mi a véleményed róla. Meg persze a szerkesztőké is!
Tate dalai vegyesek egyelőre, bár az albumot nem hallottam még, csak az előzeteseket.
Egyértelműen nem lesz már olyan alkotás egyik sem, mint a régi klasszikusok, de mondjuk két 8-as lemeznek erősen tudnék örülni.
Nekem ez is, az is. A 'Hellfire' pl. (jelenlegi kedvencem) szerintem nem lógna ki az Empire, de talán még a Op. lemezről sem. A 'Guardian' Wilton szólóját követő dallamaiért is odavagyok. Az 'Arrow of Time' egy picit "homogén" számomra zeneileg, amúgy nincs vele gondom, a középrész sokat dobott rajta. Összességében az eddig publikált Queensrÿche dalok közül mindegyik tetszik és ez jó.
Idézet - bogar:
Ja, az Op. és Empire a csúcs nálam is, statisztikailag szerintem a többség így van ezzel. Egyébként nem gondolom - szerintem te sem -, hogy feltétlen le kéne tenni a voksot egyik, vagy másik friss anyag mellett. Valahol persze óhatatlan, hogy összevessék őket a felek nem éppen békés szétválása és többé-kevésbé hasonló zenei elképzelései miatt.
Idézet - bogar:
A Tate-féle anyagot még nem hallottam, ami azt illeti a 'The Stranger' rendesen rám ijesztett... Tudom, hogy már kint van, be is próbálom mindjárt.
Hallgatva Todd féle QR dalokat nekem a Rage For Order jut eszembe.
Ugyanakkor (két hallgatás után) az Tate féle Operation Mindcrime is nagyon tetszik, szerintem kihozták a legtöbbet az újkori (értsd 2012-ig) korszak stílusából.
Viszont nekem az Operation: Mindcrime és az Empire a csúcsalkotás tőlük és ez a korszak mindkét zenekarnál kimaradt. Kíváncsi vagyok, hogy melyik zenekar fogja ezt felismerni és betölteni a rést. Én meg addig elücsörgök a két szék között. :-)