Shock!

Ma jutottam el oda, hogy meghallgassam, rögtön végigment 3x is egymás után, ilyen szerintem a System Has Failed óta nem volt nálam Megadeth lemezzel, és egyébként a Cryptic utáni lemezek közül tartósan csak a System és az Endgame tudták nálam elérni, hogy önszántamból hallgassam őket ha épp olyanom van, hogy Megadeth pörögjön. Ez az új szerintem 2004 óta magasan a legjobb anyaga lett Dave-nek, és szerintem ebben benne lehet az, hogy Teemuval nagyon érzik egymás játékát, a srác nagyon jól hozza a korábbi legendás elődök stílusát, ha kell (itt-ott hallhatóan próbálta Poland és Friedman játékának jellegzetes elemeit megidézni a szólóiban, de maximálisan ízléses, nem pedig ciki módon), és a dalszerzésből is láthatóan nagyon aktívan kivette a részét. Nem értek egyet azzal, hogy jó riffek vannak, de jó dalok nincsenek, szerintem kifejezetten karakteres dalokat sikerült erre a lemezre írni, és ameddig mondjuk az utolsó két lemezről összesen talán 2-3 refrén vagy riff megmarad, itt szinte mindegyikben kimondottan emlékezetes témák és énekdallamok vannak - nyilván a Dave-féle koordinátarends zeren belül, ami a hangi adottságait illeti (bár szerintem amúgy rendre ki tudják belőle hozni stúdióban az erősségeket annak ellenére, hogy nagyon limitált eszköztárral kénytelen dolgozni). Egyedül a Made To Killt érzem felejthetőnek, a többi dal szerintem jól felépített, a Megadeth világát jól tükröző szerzemény lett, a szólómunkára nagyon büszkék lehetnek a gitárosok, Dave riffelése nagyon hiányozni fog a nyugdíj után, mert ahogy megszólal a kezében a hangszer, az két hangból felismerhető, a basszusnál is biztos rászóltak LoMenzora, hogy lesz szíves ellefsonosan hozni a bőgőtémákat, sok dalnál az a tipikus basszusjáték (és hangzás) köszön vissza, ami annyira karakteressé tette már a korai időszakban is a zenekart. Egyedül a hangzás lehetett volna bikább szerintem, értem ezt a fajta klinikaibb, steril koncepciót, de ennek a zenének nagyon jót tudott volna tenni egy kicsivel több kosz, mocsok, karc, nevezzük bárhogy. Nem gondolok olyan lepusztult hangzásra, mint a debütalbum, de pl. a tavalyi Testament vagy az idei Kreator durvább megszólalása ennek a lemeznek is tökjól tudna állni (tudom, azok a zenekarok sokkal mélyebbre vannak hangolva és brutálisabb irányból is közelítenek a metalhoz, de akkor is). A dobhangzással kimondottan nem tudok megbarátkozni, ez a bödönhangú, béna pergőhangzás kifejezetten zavaró, ahogy a cineknél is olyan fura a hangkép, a dobból nekem egyedül a tamok hangzását sikerült úgy eltalálni, amit várnék egy ilyen modern módon megszólaló, de old school metal lemeztől. Egy szó, mint száz, szerintem egy nagyon jó karrierzáró és karrierösszegző lemezt tett le az asztalra Mustaine és csapata, ahol persze minden dal és téma esetében azonnal ki lehet szúrni, hogy az életmű melyik részére utal vissza, de ettől mégsem lesz kínosan önfeldolgozás-érzése az embernek, valahol rokon ez az utolsó Judasszal, bár náluk azért jobban kilógott a lóláb, hogy melyik klasszikus dalukat próbálták újraírni az Invincible Shieldre. A Ride feldolgozáson való hőbörgést nem értem, szerintem egyáltalán nincs baj azzal, hogy megcsinálta Dave, az eredetit is tiszteletben tartó, mégis abszolút a saját képére alakított, érdekes verzió lett, amiben egyrészt ezzel a hangzással és énekkel tökre kihallani, hogy melyik téma jöhetett a dal írásakor tőle, és a refrénnél kifejezetten érdekes, hogy így ezzel a mai megszólalással és az ő hangjával olyan, hogy akár a 90-es évek klasszikus Megadeth korszakában megjelent dallamosabb lemezekről sem lógna ki. Az, hogy helyenként mit művel benne Dirk Verbeuren a dobokon, szerintem simán lehet, hogy célzott trollkodás Lars felé. :D

És még egy gondoltat. Kíváncsi vagyok nyitott fülekre talàlnak-e a Metallicánál Mustaine abbéli erőfeszítései, h felrakta bonusz dalként a Ride-ot erre az utolsónak beharangozott albumra, meg a mozifilmben is többször hangsúlyozta, h neki semmi baja a Metallica tagjaival. Vagy mint legutóbb is nyilatkozta, h kellene egy közös Metallica/Megadeth turné. Vagy a Big 4-al egyszer és mindenkorra lezárult mindenféle közösködés, amire Ellefson is utalt már, mióta végleg ki lett rakva a Megából. A Metallica meg most szépen, csendben végignézi díszpáholyból Mustaine "halálat", sorsára hagyva...

Idézet - BB:

Így első hallgatásra összességében jobban tetszik, mint 2009 óta bármi tőlük és ahogy az utóbbi pár lemeznél mindig, most is jobban bejönnek a thrashzúzdáknál az epikusabb, dallamosabb, refrénesebb dalaik. Dave-nek a saját sajátos keretei között hihetetlen érzéke van ezekhez, bizonyította már sokszor, nem is értem, miért ragad le sokszor az egyszavas kántálásoknál. A Ride-feldolgozással meg az a baj, hogy nincs már elég hangja hozzá emberünknek. Talán a Youthanasia-korszakban sikerült volna elkapni, mert akkoriban produkált Dave meglehetősen cifra dolgokat. De most, így a rák meg az évek után már esélytelen volt, ahogy hallom.

Abszolút egyetértek a Ride feldolgozással kapcsolatos meglátásoddal. Amúgy még talán akkor lett volna értelme, ha közösen Hetfield-el énekelték volna fel, de így kurva kevés hangilag ő egyedül a dalhoz. Másnak sem lenne könnyű leénekelni Hetfield-et, hátmég egy "mikiegér" hangú öregedő Mustaine-nek.

Kellemes meglepetés, hogy milyen jóra sikerült ez a lemez, sokkal jobb mint az előző! Sokkal több fogós dallam van rajta. És az is sokat számít, hogy Dave többet ÉNEKEL, nem csak beszél meg dörmög. Persze az ének nem megy már neki úgy mint a 90es években, de azért itt elfogadható.

Durva, hogy mennyire imitálja Dave az éneklést.

"Benyomok egy gombot, hallgatom a hangomat,
korszerű zene, nincs benne indulat."

Avagy: ez az album sem fogja visszatenni a listám élére tinikorom kedvenc zenekarát.

Nagyon jónak ígérkezik, de ezt már a tegnap esti mozifilm (behind the mask) után is így éreztem. Maga a film is tetszett, és kb elnéztem volna reggelig is az összes album összes daláról egy ilyen sztorizós vetítést, amikor maga a dalszerző fejti ki gondolatait. Az nagyon meglepett, h az összes szólógitárosa közül ezt a jelenlegit választotta kedvencének, akivel egy duót alkotott. Persze, ha mást mond, akkor az meg őt nem igazolja vissza, h a lehető legjobbat választotta maga mellé...Minden esetre nem könnyű Mustaine-en eligazodni, ez tény! A Ride the lightning-ben meg csak az extra, h nem Hetfield énekli, amúgy kb hangól hangra ugyanaz, mint a Metallica-s verzió.