A Judas Priest jelenleg nagy sikerrel turnézik az Egyesült Államokban a friss Redeemer Of Souls album kapcsán, Tim „Ripper” Owens pedig, aki egy mára lassan elfeledett periódusban énekelt a csapatban, ott váltja aprópénzre a tehetségét, ahol csak tudja. De azért ma is tartja: a vele készített albumok nemhogy állják a versenyt a mai Priest-lemezekkel, hanem jobbak is azoknál.
„Pontosan tudtam, hogy egy nap eljön majd az újjáalakulás, és ahogy korábban is elmondtam, most is elmondom: egyáltalán nem haragudtam rájuk”, válaszolta Ripper az Über Rocknak, amikor arról kérdezték, nem érzi-e visszatekintve hálátlan feladatnak azt a pár évet, amit a Priest élén töltött. „Ha visszatekintünk, úgy gondolom, ha a Jugulatoron Halford neve állna, mesterműként istenítenék. De hát ez már csak ilyen, én pedig megértem ezt, teljesen normális a helyzet. Az a hely Robé, de tisztában voltam vele, hogy én is képes vagyok minden este megfelelően teljesíteni a színpadon. Meg akartam csinálni, és Judas Priest-rajongóként tisztában voltam vele, hogy amit csinálok, az akkor is tetszett volna, ha odalentről figyelem. Hiszen olyan valaki állt a zenekar frontján, aki ugyanúgy el tudta énekelni a nótákat, mint Rob.”
Timnek az utolsó három Priest-lemez is tetszik. „Jók, de nekem a Jugulator jobban tetszik. De érted, Rob meg nyilván azt szereti jobban, amit ő csinált. Jó barátok vagyunk, és a többiekkel is baráti a viszonyom a mai napig – mindig viccelődünk is ezen az egészen. Az új album a gyökereikhez kanyarodik vissza. Viszont tudod, mi a nagyszerű? Hogy a Judas Priest közben simán csinálhat egy olyan lemezt is, mint amilyen a Nostradamus volt. Amikor kihozták a Turbót, az embereknek nem tetszett, de akkor is kísérleteztek az egész karrierjük során, akár tetszett ez másoknak, akár nem.”
Ripper hangját legközelebb az iszonyatos nevű Project Rock formáció első albumán hallhatjuk majd, amelyben Keri Kelli gitárossal, James Kottak dobossal, Rudy Sarzo basszerrel és Teddy „Zig Zag” Andreadis billentyűssel zenél. A lemezt már felvették, a megjelenés dátuma egyelőre kérdéses.
Hozzászólások
Azt hiszem véletlenül rossz mancsra kattintottam, bocs. Tökéletesen igazad van.
Tim vokál stílus >
Halford. Hallfordnak remek hangja van, de egy vinnyogó bluojszter" cicajancsi. Soses bírtam. Ennyi...
Viszont voltak az ő időszakában is állat számok, amiket még jó, hogy átmentettek számomra kedvelhetőbb vokállal a Live lemezeiken.
Johnny be goodot meg a Ram it downt hiányolom csak, de meghallgatnám azokat is Ripperrel.
Mai napig hallgatom a Demolitiont meg a Jugulatort is. nagy kedvenceim . Indusztrial metal kategoriában igen combos lemezek.
A Priest-et tulajdonképpen a Jugulator-ral ismertem és szerettem meg :-)
Milyen rég volt 97....
És az egy nagyon jó év volt, hiszen akkor jelent meg többek között az Action - SexAct!on lemeze is :-) Igaz, azért nem egy kategória a Priest-tel :-D
Viszont az olyan lemezekhez, mint a jugulator, kell egyfajta befogadóképessé g, annyi biztos hogy nem a pónilovon ülve hallgatja az ember...
Szerintem lényegesen agresszívebb és keményebb. No nem lett death metal, de szembetűnő a kontraszt. Emlékszem, vissza is hőköltem, amikor először hallottam és szembesültem a zenével: lehangolt gitárok, agresszívebb riffek, és hát Tim is beleadott mindent, amit csak tudott. Némileg összezavart: nem értettem, hová lett az eddigi, még a Painkilleren is többnyire dallamközpontú Priest. :) Persze a két lemez között eltelt 7 év természetes módon hozta ezt a zenei evolúciót, és ne felejtsük azt sem, hogy Rob bizony már annak idején is erőltette volna a "bedurvulást". Azóta persze a helyére került nálam ez az anyag is. A Cathedral Spires-t pl. a valaha íródott egyik legepikusabb nótájuknak tartom és az elsőként megismert Burn in hell is favorit, ahogy a Blood Stained, vagy címadó Jugulator.
Szerintem teljesen logikus folytatása a Painkiller-nek, megmaradt ugyanaz a lendület és agresszió. Megkockáztatom, semmivel sem gyengébb annál!!