Február 28-án új albummal jelentkezik Robin McAuley. A Frontiers ezúttal Aldo Lonobile gitáros/producerre bízta az énekes anyagának összerakását.
Új szólólemezt jelentet meg február végén Robin McAuley. „Karcosabb, keményebb, gitárcentrikusabb ez a lemez az előző kettőnél – mondja a Spellboundról az énekes. – Új producerrel dolgozom Aldo Lonobile személyében, aki tényleg életre keltette a dalokat ezzel az erőteljes produkcióval. Ezt a lemezt tényleg hangosan kell hallgatni! Szerintem imádni fogjátok!"
A lemezre az alábbi dalok kerülnek fel:
01. 'Til I Die
02. Soulbound
03. The Best Of Me
04. Crazy
05. Let It Go
06. Wonders Of The World
07. One Good Reason
08. Bloody Bruised And Beautiful
09. Paradise
10. Born To Die
11. There Was A Man
12. Crazy (Alternative Mix) (japán bónusz)
A hangszeres szekcióban a basszusozó és gitározó Lonobile mellett Andrea Seveso és Alessandro Mammola gitárosokat, Alfonso Mocerino dobost és Antonio Agate billentyűst találjuk. A 'Til I Die című dal már ismert, most a Soulbound is meghallgatható. McAuley tavaly nyáron Győrben is fellépett Michael Schenker zenekarával.
Hozzászólások
A borítókról és a promóképekről mindig tökéletesen bemérhető hogy milyen is az adott zene. :D Itt is elég ránézni a youtube videó képére vagy a borítóra és egyből le lehet vágni hogy milyen. Öreg rocker csávó bőrzsekiben és napszemüvegben vigyorog (vagy vicsorog?) egy homályos város képe előtt. - Tehát retro rock.
A lemezborítón látható fények pedig megadják az alaphangot hogy bizony valami csillogó sok billentyűvel ellátott rockzenét tartalmaz a korong, a menny és pokol (vagy angyalok és démonok?) definíciójául szolgáló kép középen pedig azt hiszem arra utal hogy egyszerre szelíd és vad a zene, vagy pedig kemény és lágy. Mindegy, a két fő ellentétre vonatkozik gondolom. És mivel digitális a kép így előre jelzi nekünk hogy az album is a modern kor digitális technológiájáva l lett felvéve így aki legalább egy Frontierses lemezt is hallott az elmúlt 15-18 évből az egyből le is vágja hogy milyen lehet a hangzás..
Szép!
És miután ezt leírtam meghallgattam a belinkelt dalokat és pont olyanok mint számítottam rá.
80's évekbeli dallamos rock a Rainbow, a Survivor és a Whitesnake határán egyensúlyozva mai digitális doboz hangzással és egy megfáradt egykoron valószínűleg szebb napokat is látott veterán hangjával.
Az egyetlen dolog ami meglepett hogy a fickó hangja miatt enyhe Scorpions utánérzésekkel is találkoztam.
Szóval, mint kezdtem mondandóm, jó látni hogy vannak még őszinte emberek a zeneiparban. A Frontiers marketingesei pedig kétségkívül azok mert ennél találóbb körítést nem is kreálhattak volna ehhez az albumhoz.