Shock!

április 28.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Duff McKagan írja az Alice In Chainsről szóló könyvet

0515jerryduffDuff McKagan már csak seattle-i származása miatt is ezer szállal kötődik az Alice In Chainshez, többször játszott is velük együtt itt-ott. A Guns N’ Roses basszere most bejelentette, hogy ő írja a zenekar hivatalos biográfiáját is, és még jobb hír, hogy a könyv a tervek szerint nagyjából egy új Alice-nagylemezzel együtt jön majd ki valamikor a közeljövőben.

„Múlt héten beszéltem Sean Kinneyvel, aztán pénteken hosszabban is dumáltunk egyet”, mondta a The Pulse Of Radiónak Duff (a képen Jerry Cantrell társaságában, a Seattle Seahawks egyik meccsén). „Akkor mondtam nekik, hogy ha azt akarják, hogy megcsináljam, most itt az idő, mert épp elkészültem a mostani könyvemmel. Valami olyasmiben maradtunk, hogy oké, akkor ezen a nyáron elkezdek dolgozni rajta, ti meg, srácok, dolgoztok az új zenéiteken, ki tudjátok hozni a lemezeteket, aztán kijöhet a könyv is. Vagyis teljes egésszé akarjuk tenni ezt az egészet. Nagy híve vagyok a zenekarnak, igazi győzelmes történetnek tartom.”

Duff új könyve, a How To Be A Man (And Other Illusions) a héten jelent meg, és lényegesen eltér McKagan előző könyvétől, az It's So Easy (And Other Lies)-tól, ez ugyanis nem memoár, hanem a zenésznek a Seattle Weeklyben az elmúlt években megjelent írásainak gyűjteménye, amelyek nagyjából mindenféle témát felölelnek. McKagan egy kísérő EP-t is készített a kötethez, amelynek egyik dalában Jerry Cantrell is vendégszerepel, ez alább meg is hallgatható.

 

Hozzászólások 

 
#7 trollmagnet 2015-05-16 03:08
Kár, hogy twitteren korrigált: "ha egyszer összejönne valami hasonló az jó lenne"

ergo nem biztos, hogy lesz ebből valami
Idézet
 
 
+3 #6 Codename333 2015-05-15 19:21
Nekem ugyanúgy tetszik az "Új" Chains is mint ahogy a régi is.....sztem jól tették hogy visszatértek.Nem vesztette el a zenéjük azt a jellegzetes AIC-s sötét "érfelvágós" hangulatát....bár tény ha black gives way to blue könynebben emészthető volt mint a devil put dinosaurs here....Sötét és helyenként már már szürreális a hangulata.De Én is ezért imádom.Mindig előkerül.Örülök h már új lemezen dolgoznak.Nem akartam megint annyit várni rájuk :D
Idézet
 
 
+1 #5 cápaidomár 2015-05-15 19:10
Ó igen (most olvastam csak el a kommenteket), a kutyás album a legjobbjuk - legalábbis ezt gondolom már egy ideje, együtt a légy befőttessel. Viszont a triceratopszos lemezt még mindig nem hallgattam végig (hülyeség, tudom, és még csak magyarázat sincs rá), viszont annál a pár számnál én sehol nem éreztem "kutyás jelleget". Nyilván, együtt az egész máshogy hatna.
Idézet
 
 
+1 #4 cápaidomár 2015-05-15 19:04
Hú, ez király! Már tök régóta várok egy könyvet Jerryékről, sz'al remélem hamar lefordítják majd magyarra (is).
Idézet
 
 
+7 #3 NOLA 2015-05-15 10:38
A Dinós lemezzel tényleg elég nehéz megbarátkozni,...nagyon fekete, nagyon mély..., de pont ezért szeretem.
Idézet
 
 
+8 #2 Simon Zoltán 2015-05-15 10:02
Idézet - RobertThorn:
A könyv már most érdekesen hangzik, biztos más színezete lesz a dolognak, hogy nem egy újságíró írja, hanem valaki olyan, aki akár a tárgya is lehetne a könyvnek.
Az új lemeztől viszont már előre fázok. Én a dínós lemezt egy hosszabb kocsiúton tettem be először. Lement elejétől a végéig, és egyszerűen SEMMI nem maradt meg utána. Kínszenvedés. Egyetlen hetvenperces, monoton, végig középtempós masszának éreztem az egészet, egyáltalán nem éreztem azt, hogy ennek neki kéne veselkednem majd még egyszer. Ilyen a Dirt-tel, vagy bármelyik másik Layne-es lemezzel nem fordult elő - és ez most nem DuVall számlájára írandó (habár én továbbra is kevésnek tartom őt a Chains-hez..) :(

Elsőre valóban nem maradt meg semmi, legalább 8-10 hallgatás kell neki, mire elkezdi feltárni az értékeit. Attól kezdve pedig megunhatatlan, nem nagyon találni rajt fogást. Legalábbis szerintem.
Azt azonban elmondhatni róla, hogy majdnem olyan sűrű, mint a "kutyás" lemezük. Annál betegebb, tüskésebb, mélybe rántó lemezt azonban kétlem, hogy készíteni fognak.
Idézet
 
 
#1 RobertThorn 2015-05-15 08:42
A könyv már most érdekesen hangzik, biztos más színezete lesz a dolognak, hogy nem egy újságíró írja, hanem valaki olyan, aki akár a tárgya is lehetne a könyvnek.
Az új lemeztől viszont már előre fázok. Én a dínós lemezt egy hosszabb kocsiúton tettem be először. Lement elejétől a végéig, és egyszerűen SEMMI nem maradt meg utána. Kínszenvedés. Egyetlen hetvenperces, monoton, végig középtempós masszának éreztem az egészet, egyáltalán nem éreztem azt, hogy ennek neki kéne veselkednem majd még egyszer. Ilyen a Dirt-tel, vagy bármelyik másik Layne-es lemezzel nem fordult elő - és ez most nem DuVall számlájára írandó (habár én továbbra is kevésnek tartom őt a Chains-hez..) :(
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2013. július 9.

 

Slayer - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Destruction - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Stuck Mojo - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 2.

 

Pain of Salvation - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

Wendigo - Budapest, Petőfi Csarnok, 2008. október 31.