The Gift Of Music címmel máris bemutatta első dalát a The Astonishing nagylemezről a Dream Theater. A dupla konceptalbum január 29-én jelenik meg a Roadrunnernél, és John Petrucci gitáros most végre bővebb információkat is elárult róla.
„Jó ötletnek tűnt zenekari szinten, hogy elkészítsünk egy újabb konceptalbumot”, mondta a Rolling Stone-nak Petrucci. „A legutóbbi konceptlemezünk, a Scenes From A Memory 1999-ben jelent meg, jó tizenöt éve, így most úgy gondoltuk: minden megfelelő ahhoz, hogy csináljunk egy újabbat. Tudtam, hogy először is egy sztorira van szükségünk a dologhoz, az ugyanis nem izgatott, hogy valami laza vezérfonalra fűzzük fel a dalokat önkényesen. Nem egy sima konceptlemezben gondolkodtam, hanem valami olyasmiben, amihez teljes előadást lehet kapcsolni, és hogy minden elem a helyére kerüljön, egy ilyet mindig a sztorinak kell vinnie magával. Vagyis kellett egy történetvonal, egy helyszín, karakterek, térképek, minden. A munka nagyjából két és fél éve indult, egy évembe került, mire összeraktam a sztorit annyira, hogy elővezethettem a többieknek. És mivel valami olyannal akartam előrukkolni, ami közel áll hozzám, tudtam, hogy a zenének valahogy szerepet kell játszania a történetben. Nagy sci-fi- és fantasy-rajongó vagyok, így elég határozottan tudtam, hová szeretnék eljutni. De tényleg bele kellett merülni és dolgozni kellett rajta, újra és újra átfésülni, minden egyes nap, mire végre volt valami komoly a kezemben.”
A The Astonishing összesen nagyjából 130 percnyi zenét rejt majd, amit természetesen óriási munka volt elkészíteni. „Nem is nagyon volt időm semmi másra a legutolsó bő egy évben”, mondja Petrucci. „És ahhoz, hogy jó legyen, tényleg nagyon körültekintően kellett összeállítani az egészet. Jordannel úgy írtuk meg az anyagot, hogy tényleg egyfajta progresszív metal filmzene legyen a sztorihoz. Vagyis nem az ment, hogy azt mondtuk: oké, akkor írjunk egy nótát, itt az első refrén, satöbbi, hanem végigmentünk a sztorin, megvizsgáltuk, éppen mi történik és hol. Biztosnak kellett lennünk benne, hogy stimmel az időrendiség és a történet. Minden szinten így dolgoztunk. Aztán amikor elkészültünk, megmutattuk a végeredményt David Campbell karmesternek, aki nagyzenekari hangszerelésekkel is foglalkozik, és őt is bevontuk a munkába. A szövegeket is dalról dalra, karakterről karakterre haladva raktam össze. Tényleg mindenre nagyon alaposan odafigyeltünk, legyen szó a borítóról, a térképről, a városokról, utakról.” A dallista az alábbi lesz:
Act I
01. Descent of the NOMACS
02. Dystopian Overture
03. The Gift of Music
04. The Answer
05. A Better Life
06. Lord Nafaryus
07. A Savior in the Square
08. When Your Time Has Come
09. Act of Faythe
10. Three Days
11. The Hovering Sojourn
12. Brother, Can You Hear Me?
13. A Life Left Behind
14. Ravenskill
15. Chosen
16. A Tempting Offer
17. Digital Discord
18. The X Aspect
19. A New Beginning
20. The Road to Revolution
Act II
01. 2285 Entr'acte
02. Moment of Betrayal
03. Heaven's Cove
04. Begin Again
05. The Path That Divides
06. Machine Chatter
07. The Walking Shadow
08. My Last Farewell
09. Losing Faythe
10. Whispers on the Wind
11. Hymn of a Thousand Voices
12. Our New World
13. Power Down
14. Astonishing
A lemez európai turnéja február 18-án startol. Egyelőre csak hét nyugat-európai állomását hirdették meg, a továbbiak hamarosan érkeznek, az azonban máris biztos, hogy a banda a teljes The Astonishinget eljátssza majd a koncerteken. A zenekar idei budapesti bulijáról itt olvashatsz.
Hozzászólások
Kedves aio, ez tipikusan az a felsőbbrendűség et promováló hülyezenész-duma, amitől nekem is herótom van. Hagyjuk szerintem ezt itt...
A DT-nek semmi köze sem Bartókhoz sem Stravinskyhez ráadásul.
Elszomorít, hogy az utóbbi időben már tisztességes trollkodásra sem futja az energiádból :( Elfogyott a puskapor?
Apropó, puskapor... DTéknél sincs már sok, de azért egy próbát megejtünk ezzel a lemezzel is.
Nem tetszik, OK. De ezt azért lehetne ezt értelmes ember módjára is kifejezni. Vagy egyszerűen nem írni semmit. Én se írok minden zenekar alá, akit nem szeretek, hogy szarazegész.
Szerintem egyébként nem rossz, de egy több mint két órás anyagot nem nagyon lehet egy 4-perces dal alapján megítélni. Kíváncsian várom. Örülök, hogy LaBrie végre elővette a magasabb hangtartományát megint.