Mikael Åkerfeldt nincs képben a metálszíntér mai fejleményeivel, és saját bevallása szerint azt sem tudja, egyáltalán mit jelent napjainkban a progresszív rock stílusmegjelölés. Az Opeth főnöke ugyanakkor mindig próbál magához képest valami újjal előrukkolni.

Az Opeth legutóbbi albuma, a 2024-es The Last Will And Testament többet hordozott a svéd csapat korábbi korszakából, mint közvetlen elődei, ám a csapat sosem hajlandó átmenni önismétlésbe. Főnökük szerint ugyanakkor nem törekszik tudatosan arra, hogy bárkinek is megfeleljenek. „Nem vagyok biztos benne, hogy fontos úgy éreznem: progresszívek vagyunk – felelte Mikael Åkerfeldt a Prog Project kérdésére, amikor arról faggatták, kihívást jelent-e neki folyamatosan progresszívnek maradni, mindig fejlődni. – Igazából nem is nagyon tudom már, mit jelent ez az egész. Annak idején sokkal könnyebb volt meghatározni, milyen egy progresszív banda: keverik a stílusokat és hasonlók… Manapság azonban a progresszív zene a gyors gitárszólókkal egyenlő, és inkább egyfajta hangzást jelent, ami valójában nem igazán előremutató. Sőt, ami azt illeti, szerintem a progresszív zene mostanra kissé regresszív lett, főleg a rockban és a metálban. Ami egyben azzal is jár, hogy nem igazán tudom eldönteni, progresszív banda vagyunk-e vagy sem. Ezt szerintem a közönségnek kell eldöntenie, számomra azonban egyre kevésbé és kevésbé fontos, hogy ezzel a címkével lássanak el bennünket, mert már nem is igazán tudom, mit jelent.”
Mikael persze próbál folyamatosan új utakat törni a zenéjével. „Ha dalokat írok, szerintem könnyű progresszívnek lenni a saját zenénkhez képest, mivel rengeteg különféle hatásból táplálkozom, roppant szenvedélyesen állok a zenémhez, és így tovább. Mindig törekszem a fejlődésre, de végső soron az a lényeg, hogy érzelemgazdag legyen a végeredmény. De nem gondolkodom azon, hogy ez most progresszív vagy sem. Egyszerűen csak nem akarom ismételni önmagamat. Talán sok rajongónk szeretné, ha megismételnénk, amit a 2000-es évek elején csináltunk, de engem nem nagyon érdekel az ilyesmi. Azt szeretem, ha előremutató a zene, de nem feltétlenül úgy, hogy az passzoljon a progresszív rock/metál keretei közé.”
Az interjúban Åkerfeldt emellett elismerte: nem nagyon tartja a lépést a mai zenékkel, napjainkban is elsősorban a ’70-es és a ’80-as évek muzsikáiból merít ihletet. „Nem tudom, miért van ez így. Talán azért, mert nem is igazán hallgatok új csapatokat. Nem kutatok új bandák után. Őszintén szólva, nem is igazán tudom, mi folyik manapság a zenei színtéren, mi népszerű, mi történik épp, mi számít eredetinek vagy progresszívnek. Leragadtam a régi lemezeimnél, és így is rengeteg zene közül tudok válogatni. Szóval fogalmam sincs, mi történik manapság.”
Az Opeth októberben Budapesten is ismét fellépett.



Hozzászólások