Shock!

március 29.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

„A legtöbb metal rajongó azt akarja, hogy elé tegyék a Happy Meal menüjét”

A metal színtéren a többség általában szereti magát nyitottnak gondolni, ez azonban nem feltétlenül metszi a valóságot – a témáról folyamatosan megy a vita a vonatkozó fórumokon, igazságot mi sem akarunk tenni, de az Opeth frontemberének egy friss interjúja mindenképpen megfontolásra érdemes.

„Minden zenekar, amit szeretek, haladt előre”, mondta a brit Metal Hammernek Mikael Åkerfeldt. „A világklasszis dalszerzők, legyen szó akár a Black Sabbathról, akár a Pink Floydról, mind fejlődtek. Jó, talán az AC/DC nem, mert ők úgy tökéletesek, ahogy vannak… De az olyan bandák, mint például a Porcupine Tree, tovább vitték ezt a tradíciót. Ez az egész a zenei intelligencia és a valódi kreativitás jele. A metalban azonban a fejlődés nem tűnik ilyen fontosnak. Szerintem a legtöbb metal rajongó azt akarja, hogy elétegyék a Happy Meal menüjét, és nem is igazán akarják tudni, mit kapnak. Egy ideig azt hittem, hogy a metal nyitottabb dolog, de tévedtem. Lehet, hogy mindez országról országra is változik… Senki se vegye rossz néven, amit mondok, imádom a metalt, de ettől még nyitottan állok mindenhez. Csodálok egy csomó olyan bandát is, akik újból és újból, mindig leszállítják ugyanazt a lemezt, csak nem értem, hogy nem unják meg…”

Az Opeth jelenleg a stílusváltás miatt rengeteg vihart kavart, 2011-es Heritage folytatásán dolgozik, amely valamikor a jövő év elejére várható.

 

Hozzászólások 

 
-1 #43 frincs 2013-11-29 13:08
Így hát – visszaemlékezve a régi benyomásaimra – azt hiszem értem, hogy mit mondasz, érzel, ill. hallasz a Heritage-dzsel kapcsolatban, és így tekintve nem csodálom, hogy nagyon nem tetszik. Akerfeldt viszont köztudottan rég (és nálam sokkal jobban) benne van ezekben a zenékben, egyre inkább erre tendált az Opeth (pl. Hours of Wealth, Burden, Bridge of Sighs feldolgozás, hogy akkor most teljes dalokat vegyek), de tény, hogy a vitatott lemez tényleg egy ölesebb lépés (bár előre beharangozta, sőt érthetően meg is indokolta, és a mai világban senkinek nem kell megvenni azért, hogy meghallgathassa ) ebbe az irányba, magyarán cseszettül retrós.
Én ezt a lemezt érte(ni véle)m, nem zavar a stílusa, és ezzel együtt nem tartom kiemelkedőnek (mondjuk úgy, hogy az Opeth lemezek rangsorában nálam egyelőre azt utolsó helyen áll…). Amit viszont Mikael mondott fent, pláne, ha arra gondolok, hogy mennyi kurvaanyázást olvashatott, nem érzem különösebben sértőnek senkire nézve.
Sejthető, hogy a következő lemez valamennyire visszakozás lesz, sokan tudnak majd arra is hurrogni, szerintem az az érdekes, hogy jó lesz-e vagy sem (azt hiszem, elképesztő a bölcsességem, nahát!).
Végül a karakteresebb kijelentésedre (ígérem, utoljára)vissza térve, a(z egyébként nagyon szellemes) válaszod végén pont egy (sztem is) zseniális filmből idéztél, ami 1975-ös. Szóval csak óvatosan!


Vége!!!
Idézet
 
 
-1 #42 frincs 2013-11-29 13:07
Ami a 60-70-es évek zenéjét illeti, eleinte vmi őskori, gagyi borzalomnak tűnt az egész, amiben nincs egy tisztességesen megdördülő gitártéma (és nem ordítják, hogy Rúúúúúc, bládi rúúúúc). Sok „munkám” ill. évem van a mögött, hogy ez gyökeresen megváltozott. Először csak egy-két lemezt szoktam, majd szerettem meg, a többi attól még uolyan érthetetlen, ill. értéktelennek tűnő maradt (akár uattól a zkrtól is). A Pink Floyd Wallt több mint 15 éve imádom, az Animalst pedig kb. 5 éve tudom egyáltalán értelmezni. A Led Zepet 2-3 éve viselem el (az a „fránya” énekhang ugye”), viszont meghallottam ezt az újjáalakulós koncertjüket, és beszarok, olyan jó. A Kansast mostanában kezdtem hallgatni, és egyből nagyon tetszenek a lemezeik, abszolút érzem, hogy mit csinálnak. Szintén nemrég hallgattam bele pl. az Amon Düül II muzsikájába, és semmit sem tudok kezdeni vele, és talán nem is akarok… stbstbstb. Szóval ez egy kilátástalan, véget nem érő, ám nagyon élvezetes folyamat.
Persze ezen a folyamaton úgy általában a rockerek nem estek át, és nyilván nem is vár(hat)om el tőlük. Viszont az utóbbi 2-3 évben felfutott (és általam még mindig kérdőjelesnek tartott) vintage-trend, vagy mi - amiről a legtöbb rockzenekritiku s olyan természetességg el ír, mintha az anyatejjel együtt pl. Blue Öyster Cultot is szopott volna magába - alapján már-már azt hittem, hogy csak én vagyok olyan gyökér, hogy nem voltak a „régi” zenék egyből értelmezhetőek számomra.
Idézet
 
 
-2 #41 frincs 2013-11-29 13:06
tschabynak, mivel kicsit sok az érintett téma, egy kicsit hosszú lett...
Régóta elvem/célom, hogy ne mondjam/érezzem egy zenére, hogy szar, csak a stílusa miatt. Ezért, ha nem azt hallom ki egy zenéből, hogy kutyaütők készítették, akkor próbálom megérteni, hogy mit is és miért és miért úgy csinálják. Persze látom már, hogy mindennel ez nem fog menni, mert ahhoz 100 élet is kevés, de azért az igény meg van bennem. Szerencsére, ahogy telik az idő, és egyre nagyobb a rálátásom, egyre könnyebben tudok értelmezni kül. műfajokat.
Nem tudok hinni abban, hogy volt olyan korszak, vagy kultúra, amikor/ahol minden szar (volt), az emberek, művészek csak értéktelent hoztak/nak létre. Pl. (és ez nagyon új fejlemény), egész megbékéltem a gépzenékkel, bár tájékozott egyáltalán nem vagyok benne, de nem zavar már, hogy egy zenében nincsenek „valódi” hangszerek. (és félreértés ne essék, a 90-es évek közepi időszak – amikor zeneileg szocializálódta m – rádiós/tévés slágereit ill. technos house-os ocsmány, undorító, primitív szarait ma sem tudom elviselni, annál sokkal jobb a mai megasztáros izé is, amit egyébként (talán nyilván) nem tartok túl nagyra)
Idézet
 
 
#40 asdasd 2013-11-28 19:04
Idézet - kmaker:
Idézet - asdasd:
Idézet - bogar:
A meg nem értett művész kesergése.


Nincs igazad, az Opeth most a legsikeresebb a karrierja során. Bár nem a fafejű metálosok között, az tény. Csakhát a világ másból is áll.

Én a fafejű metálosokkal vagyok ;)
Sőt, én is az vagyok :PPP


ez eddig is egyértelmű volt.
gratulálok.
Idézet
 
 
#39 kmaker 2013-11-28 16:29
Idézet - asdasd:
Idézet - bogar:
A meg nem értett művész kesergése.


Nincs igazad, az Opeth most a legsikeresebb a karrierja során. Bár nem a fafejű metálosok között, az tény. Csakhát a világ másból is áll.

Én a fafejű metálosokkal vagyok ;)
Sőt, én is az vagyok :PPP
Idézet
 
 
-1 #38 tschaby 2013-11-28 15:55
Idézet - frincs:
és még egy kis folytatás:

Ő így szűklátókörűzi le a metál világot(és a rajongók nagy részét is): "Ez az egész(t.i. a fejlődés) a zenei intelligencia és a valódi kreativitás jele. A metalban azonban a fejlődés nem tűnik ilyen fontosnak. Szerintem a legtöbb metal rajongó azt akarja, hogy elétegyék a Happy Meal menüjét, és nem is igazán akarják tudni, mit kapnak. ". Nem kell bölcsésznek lenni ahhoz, hogy ez értelmezhető legyen. Mint metál rajongó vettem magamra, aki életében nem evett Happy Meal menüt. Amúgy nyilván azt mond, amit akar, ahogy te is és én is, ezt már lezártuk.
1. Azt megfigyelted, hogy a Heritage egy egész lemez, az általad felhozott példák pedig egyes dalok? Nem mondod komolyan, hogy ha egymás után meghallgatod a Still Life-ot és a Heritage lemezt, akkor nem hallasz zenei különbséget! A Godhead's Lament egy súlyos metál dal, durva és tiszta énekkel. Az, hogy valaminek az elemei díszítő jelleggel jelen vannak, nem ugyanaz, mintha töményen az arcodba kapnád csak azt. Utálom a gépzenéket, de van pár zenekar, ahol színezésként, díszítésként úgy használják, hogy tetszik a végeredmény, van ilyen. Ebben talán megegyezhetünk. De:
2. Aha, tehát ha neked valaki azt mondja, hogy "Szar évem volt 2001-ben", akkor rögtön rákérdezel, hogy január 1-től december 31-ig szar volt-e neki? Szerintem tiszta sor, mire gondoltam (a zene főbb előadói, vonulatai mellett, amiket tényleg nem szeretek, legyen az beat, diszkó, de akár Ozzy-s Sabbath, vagy Zeppelin - ezzel nem tudok mit tenni, nem tetszenek és kész)! A két évtized karakterisztiku s dolgai taszítanak, úgy mint a beat és a hippi mozgalom, a trapézfarmer, a csicsás ruhák, a szabadosság stb. De ha ezzel tudok neked segíteni, akkor megteszem(még ha nem is igaz): utálom az 1961 január 1. és az 1980. december 31. közé eső két évtized minden napját, keresek is egy naptárat és leköpöm a havi bontást! Mondd csak el még egyszer, hogy lehet birkavesével földrengést megelőzni!
Idézet
 
 
+1 #37 frincs 2013-11-28 14:28
és még egy kis folytatás:

„ő úgy "szűklátókörűz" le, hogy fogalma nincs a zenehallgatási szokásaimról.” Nem. Név szerint nem címzett hozzád semmit, és olyan általánosságban sem beszélt, amibe feltétlenül bele kéne esned.
„Amúgy meg nem azért nem szeretem az utolsó Opeth-et, mert ezen a néven adták ki, hanem mert nem szeretem a 60-as és a 70-es éveket és ebbe beletartozik az akkori zene is, mindegy ki csinálja. A Heritage gyökerei pedig ebben akét évtizedben találhatók.”
Ez viszont már nagyon húzós. 1. Az Opeth az első lemezétől kezdve épít bele a zenéjébe elemeket az említett korszak zenéjéből, hol direktebben átemelve (ld. pl. Morningrise utolsó dal, My Arms… tiszta énekes részei, stb.), hol erősebben a saját képére formálva, sötétebb pszichedeliával vegyítve (ld. pl. Face of Melinda, Godheads Lament a Still Life-ról) - hogy ma már egész réginek számító anyagaikat említsem. Szóval, ha tetszett is egy-két riffjük, igazán nem lehetett sosem a te zenéd az Opeth. Hát jó, van ilyen (és megint, akkor miért pont a Heritage problémás?). De:
2. Nem szeretni a 60-as, 70-es éveket úgy általában (amibe beletartozik a zene is, hát miért is ne), ez már tragikusan hangzik. Te nem szereted az idő egy szeletét? Ajaj!
Margit, normális???

Mellesleg szerintem is tapintható volt némi alkotói válság Akerfeldtnél az utóbbi időben (a Deliverance óta nem volt meglepő metalriffjük), így megértem, és méltányolom, hogy megpróbálta felrázni az állóvizet. Szerintem sem sikerült egyelőre. De hátha majd legközelebb…
Bár, amíg ezt itt irkáltam, direkt betettem a Heritage-et, és háttérzenének tök kellemes.
Idézet
 
 
+1 #36 frincs 2013-11-28 14:26
Látom folytatódott a kommentháború, és csak nem bírom ki, hogy néhány gondolatfüzérre reagáljak:

„Egy rock, prog rock rajongó még lehet nyitott valamennyire más stílusokra is,” – köszönik, hogy megengeded, de te úgy tűnik, nem vagy az, milyen jogon osztogatod az engedélyeket? - „de a metal bázis ilyen,” hát valószínűleg soha nem is az általad metal bázisnak nevezett vmihez szóltak az Opeth lemezek, „ezt el kell fogadni.” 
„Meghallgatás nyilván van, de utána pfujolás is, ha keveredik valami stílusidegen dolog a metalba.” Az Opethbe mindig keveredtek „stílusidegen dolgok”, ezért (is) szerettük/jük őket, ha te ezt utálod, az a te egyéni problémád, de akkor közöd nincs az egész témához. A Kanye West cikkekhez is odaírogatod, hogy ez nem jó, mert nem színtiszta metal?
„Ha így értelmezzük a nyitottságot, akkor viszont azt nem értem, hogy Akerfeldt, aki ebből a stockholmi death metalos közegből jött, hogy a fenébe nem tudott erről, illetve min van meglepődve?” egy olyan színtérről jött, amiben ott van/volt a Therion, Dan Swanö és zkrai, a Sentenced, a Tiamat, a Katatonia, az Amorphis, kicsit tágabban értelmezve az Anathema, a My Dying Bride, az In the Woods… , az Arcturus, Ihsahn és az Emperor, a Borknagar, a Solefald stb. és igen, ezek a zenekarok feltételeznek némi nyitottságot…
Idézet
 
 
#35 Palinkas Vince 2013-11-25 17:01
Idézet - asdasd:
Idézet - Palinkas Vince:
Közben az jutott eszembe, mennyivel elegánsabb és "művészibb" lett volna írni egy dalszöveget a csőlátású rajongókról, amit a nem korlátoltak meg is értenek, ezáltal meglett volna az összekacsintás.

Azt viszont maximálisan megértem, hogy néha elege van abból, hogy semmi sem jó, amit csinál. Szerintem ezt mindenki átérezheti, akit időnként több irányból basztatnak a munkahelyén.


Mindjárt jön, hogy ez nem munkahely és ezért a pénz miatt elárulta a heavy metalt.


:D
Idézet
 
 
+1 #34 asdasd 2013-11-24 22:36
Idézet - Palinkas Vince:
Közben az jutott eszembe, mennyivel elegánsabb és "művészibb" lett volna írni egy dalszöveget a csőlátású rajongókról, amit a nem korlátoltak meg is értenek, ezáltal meglett volna az összekacsintás.

Azt viszont maximálisan megértem, hogy néha elege van abból, hogy semmi sem jó, amit csinál. Szerintem ezt mindenki átérezheti, akit időnként több irányból basztatnak a munkahelyén.


Mindjárt jön, hogy ez nem munkahely és ezért a pénz miatt elárulta a heavy metalt.
Idézet
 
 
+2 #33 Palinkas Vince 2013-11-24 22:03
Közben az jutott eszembe, mennyivel elegánsabb és "művészibb" lett volna írni egy dalszöveget a csőlátású rajongókról, amit a nem korlátoltak meg is értenek, ezáltal meglett volna az összekacsintás.

Azt viszont maximálisan megértem, hogy néha elege van abból, hogy semmi sem jó, amit csinál. Szerintem ezt mindenki átérezheti, akit időnként több irányból basztatnak a munkahelyén.
Idézet
 
 
#32 asdasd 2013-11-24 18:29
Idézet - tschaby:
Idézet - asdasd:
Idézet - tschaby:
[quote name="Palinkas Vince"][quote name="Nűnű"]
Igazad van, de szerintem ugyanilyen kevés "joga" van a zenésznek az addig hűséges rajongóit kritizálni, ha azok egy általa kitalált és tálalt radikális változás után nem mennek tovább a zenekarral! A zenész legyen kreatív és zenéljen, aki hallgatja, az meg azt hallgat amit akar és ha ezt az addigi zene miatt teszi, nem Szántóföld Mihály két szép szeméért, akkor "joga" van nem szeretni a Heritage lemezt.


Tökéletesen joga van hozzá. A zenésznek meg joga van elmondani a véleményét ezzel kapcsolatban. Mindenkinek joga van mindenhez. De a mikrofon az ő szája előtt van, az a helyzet.

Az ő eszköze az interjú( a mikrofon miatt), a rajongóé meg a klaviatúra(a hallgatás jogán) és mindenkinek mindenhez joga van! Tiszta sor! Akkor nekem is jogom van azon hőbörögni, hogy ő úgy "szűklátókörűz" le, hogy fogalma nincs a zenehallgatási szokásaimról. Amúgy meg nem azért nem szeretem az utolsó Opeth-et, mert ezen a néven adták ki, hanem mert nem szeretem a 60-as és a 70-es éveket és ebbe beletartozik az akkori zene is, mindegy ki csinálja. A Heritage gyökerei pedig ebben akét évtizedben találhatók.


Amit írsz a Heritage-ről az teljesen korrekt és Akerfeldt szavai nem is neked szólnak ebből adódóan, ne vedd magadra.
Idézet
 
 
#31 tschaby 2013-11-24 17:58
Idézet - asdasd:
Idézet - tschaby:
[quote name="Palinkas Vince"][quote name="Nűnű"]
Igazad van, de szerintem ugyanilyen kevés "joga" van a zenésznek az addig hűséges rajongóit kritizálni, ha azok egy általa kitalált és tálalt radikális változás után nem mennek tovább a zenekarral! A zenész legyen kreatív és zenéljen, aki hallgatja, az meg azt hallgat amit akar és ha ezt az addigi zene miatt teszi, nem Szántóföld Mihály két szép szeméért, akkor "joga" van nem szeretni a Heritage lemezt.


Tökéletesen joga van hozzá. A zenésznek meg joga van elmondani a véleményét ezzel kapcsolatban. Mindenkinek joga van mindenhez. De a mikrofon az ő szája előtt van, az a helyzet.

Az ő eszköze az interjú( a mikrofon miatt), a rajongóé meg a klaviatúra(a hallgatás jogán) és mindenkinek mindenhez joga van! Tiszta sor! Akkor nekem is jogom van azon hőbörögni, hogy ő úgy "szűklátókörűz" le, hogy fogalma nincs a zenehallgatási szokásaimról. Amúgy meg nem azért nem szeretem az utolsó Opeth-et, mert ezen a néven adták ki, hanem mert nem szeretem a 60-as és a 70-es éveket és ebbe beletartozik az akkori zene is, mindegy ki csinálja. A Heritage gyökerei pedig ebben akét évtizedben találhatók.
Idézet
 
 
#30 asdasd 2013-11-24 17:41
Idézet - tschaby:
Idézet - Palinkas Vince:
Idézet - Nűnű:
És vajon egy bejáratott zenekar mennyire a zenész sajátja, és mennyire az őket oda juttató rajongótáboré?
Mert értem én, hogy Akerfeldt olyan zenét csinál, amilyet akar, de megteheti-e azt, hogy mindet Opeth-nek nevezze?
Mert nekem az a véleményem, hogy Lars Ulrich azt csinál, amit akar, de Load-okat, meg Lulu-kat ne adjon ki Metallica néven.


Én úgy gondolom, hogy ők mindig is azt csinálták, ami nekik tetszik. A kezdetektől fogva. Az, hogy ez neked, nekem vagy a nagyobb tömegeknek egy adott időszakban tetszett, és emiatt beütött a siker, pusztán a véletlen műve. Ezzel a rajongók nem formálnak jogot a zenekar kisajátítására. Lehet mondani, hogy valami nem tetszik, lehet és kell is fikázódni, de ne öljük már meg a kreativitást, ugyanis a Ride-ot meg a Mastert ugyanaz a kreativitás alkotta meg, mint a Loadot.

És lehet jönn azzal, hogy bezzeg az AC/DC, de belőlük egy van és valószínűleg ők sem a rajongók kiszolgálására törekszenek elsősorban. És persze ők is kísérleteztek, ha mással nem, a stúdiókkal, a producerekkel, a használt hangszermárkákk al. stb. És emlékszünk a skótdudára a Long Way To The Top-ból? Kiakadt azon valaki is?

Igazad van, de szerintem ugyanilyen kevés "joga" van a zenésznek az addig hűséges rajongóit kritizálni, ha azok egy általa kitalált és tálalt radikális változás után nem mennek tovább a zenekarral! A zenész legyen kreatív és zenéljen, aki hallgatja, az meg azt hallgat amit akar és ha ezt az addigi zene miatt teszi, nem Szántóföld Mihály két szép szeméért, akkor "joga" van nem szeretni a Heritage lemezt.


Tökéletesen joga van hozzá. A zenésznek meg joga van elmondani a véleményét ezzel kapcsolatban. Mindenkinek joga van mindenhez. De a mikrofon az ő szája előtt van, az a helyzet.
Idézet
 
 
-1 #29 tschaby 2013-11-24 16:31
Idézet - Palinkas Vince:
Idézet - Nűnű:
És vajon egy bejáratott zenekar mennyire a zenész sajátja, és mennyire az őket oda juttató rajongótáboré?
Mert értem én, hogy Akerfeldt olyan zenét csinál, amilyet akar, de megteheti-e azt, hogy mindet Opeth-nek nevezze?
Mert nekem az a véleményem, hogy Lars Ulrich azt csinál, amit akar, de Load-okat, meg Lulu-kat ne adjon ki Metallica néven.


Én úgy gondolom, hogy ők mindig is azt csinálták, ami nekik tetszik. A kezdetektől fogva. Az, hogy ez neked, nekem vagy a nagyobb tömegeknek egy adott időszakban tetszett, és emiatt beütött a siker, pusztán a véletlen műve. Ezzel a rajongók nem formálnak jogot a zenekar kisajátítására. Lehet mondani, hogy valami nem tetszik, lehet és kell is fikázódni, de ne öljük már meg a kreativitást, ugyanis a Ride-ot meg a Mastert ugyanaz a kreativitás alkotta meg, mint a Loadot.

És lehet jönn azzal, hogy bezzeg az AC/DC, de belőlük egy van és valószínűleg ők sem a rajongók kiszolgálására törekszenek elsősorban. És persze ők is kísérleteztek, ha mással nem, a stúdiókkal, a producerekkel, a használt hangszermárkákk al. stb. És emlékszünk a skótdudára a Long Way To The Top-ból? Kiakadt azon valaki is?

Igazad van, de szerintem ugyanilyen kevés "joga" van a zenésznek az addig hűséges rajongóit kritizálni, ha azok egy általa kitalált és tálalt radikális változás után nem mennek tovább a zenekarral! A zenész legyen kreatív és zenéljen, aki hallgatja, az meg azt hallgat amit akar és ha ezt az addigi zene miatt teszi, nem Szántóföld Mihály két szép szeméért, akkor "joga" van nem szeretni a Heritage lemezt.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Within Temptation - Budapest, PeCsa Music Hall, 2014. március 14.

 

Lillian Axe - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Riverside - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 6.

 

Psychotic Waltz - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Wackor - Budapest, Süss Fel Nap, 2006. április 25.