Dobok, meg szélzúgás, majd jön a basszus, némi szinti, majd a gitár is megérkezik + a szöveg. Érdekes egy intro, egyáltalán nem tipikus, inkább elvont. Jön még 5 dal, ami közül az utolsó a Blood című ismételten, csak németül. Vigyázat, rétegzene!
Furcsa egy elegyet hoztak össze a srácok, nem is tudom hogy írjam körül, talán a VoiVod lehetne egy kis kapaszkodó, bár ez is csak hangulati nyomokat hagyott rajtuk. Ami leginkább lerontja a színvonalat, az a gyenge ének, de ezt Oliver is tudja. Na meg fikcsisebb dobtémák sem ártanának, ha már ilyen furcsa és elvontabb dolgokat szeretnének csinálni. Bár, ha azt nézzük, hogy '96-ban készült a felvétel biztosan orvosolták e hiányosságokat azóta. (Remélhetőleg.)
A pontosabb gitározásra is illenék jobban odafigyelni. A hangzás sem veri az eget, de azért hallgatható. Ennyit a negatívumokról, jöhetnek a pozitívumok. Dicséretes, hogy egy ilyen - szerintem még mindig aktuális - témával foglalkoznak a fiúk, mint a csernobili katasztrófa. Tetszik, hogy ilyen fura zenét próbálnak összehozni, ami aztán tényleg mentes a kliséktől és a divattól. Egyelőre ennyi, jöhet a friss, érettebb felvétel, aztán a többi kiderül.
