"Hű, de jól néz ki a borító!" - a legelső benyomásom ez volt a három dalt tartalmazó demóról. Vagyis a cd tokról.
A zenekar viszonylag új (2002-ben alakultak), azért jó régóta zenélgetnek a tagok itt-ott. Csak néhány név, említésképpen: Necropsia, FOTB, Blind Myself, Dying Wish.
Amúgy nagyrészt úgyis a Necropsia egyik utódzenekaraként él a Skizoidigital a köztudatban, meg a zene is ahhoz hasonló, agresszív, üvöltős, dühös. Azért jóval metalosabb, modernebb annál, az tény. Bár a borítókép, meg a zenekarban a digital szócska arra utalna, hogy némi elektronika, indusztriál íz előfordul a zenében, pedig nem.
Az első dal síkzúzda ordítással, a másodikban és a harmadikban a zsigeri üvöltés (a mindig változó nevű G. Nagy Árpádtól) mellé bejön egy kis dallamos énektéma is, nos, ez nagyon nem az igazi. Mármint az énekhang, és amit és ahogy énekel a tulajdonosa. Pedig a koncepció nem lenne rossz, csak a kivitelezés egyelőre még gyenge lábakon áll.
A dalszövegek elég elvontak (itt-ott sajnos érthetetlen is az üvöltözés), tipikusan ehhez a zenéhez illőek. Merthogy a zenével sem igazán a kétriffes zúzdás zenekarok táborát erősíti a csapat, hanem próbálják érdekesebbé, borultabbá tenni a témákat. Ennek ellenére valahogy mégsem érzem igazán kiforrottnak az egészet, noha biztos lesz egy olyan tábor, amelyik a nem kifejezetten elsőre ható zenékre utazik, és bejön majd nekik a Skizoidigital világa. Magukat a nótákat, ötleteket át kellene még rágni, finomítani, új köntöst adni az egésznek, és majd akkor...
A hangzás mormogós demós, nem túl arányos, de azért demónak megfelelő.
A honlapjuk is szép (bár még elég kevés az infó rajta), akárcsak a borító, és megint csak azt érzem ennél a zenekarnál is, mint ahogy jó néhány másiknál, hogy a körítés egyelőre jobb, mint maga a produkció. Kis odafigyeléssel, de főleg sok munkával azért lehet ebből ígéretesebb dolog is.
