Nem túl szerencsés címet választott demójának az Opus Altera, hiszen az Entropia eléggé kötődik egy bizonyos zenekarhoz és az ember óhatatlanul skatulyáz. Bár lehet direkt a névválasztás, hiszen ők is prog zenét játszanak.
2002-ben alakultak, tavaly sikerült az első demójukat felvenni, amelyen elég sok, hét dal található.
A szokványos progmetal meghatározás egészen addig a pontig érvényes is, amíg meg nem érkezik az ének... Onnantól átmegy tipikus régivágású magyar metalba a zene, vagy inkább hard rockba, a nyolcvanas évek ízeivel. A zenei aláfestés (az olykori matekosságot és billentyűs játékot kivéve) szintén ezt a világot idézi. Furcsa. Felteszem az énekes témái miatt lett ilyen a végeredmény (vagy a hangja miatt), a fene tudja, mindenesetre nem igazán illik össze a két világ, mintha két, gyökeresen ellentétes dalt passzintottak volna össze.
A zene a régebbi Dreamet idézi hangszeres játékban (főleg a billentyű és a gitár, a dob nem), így tehát sajnos azt is elmondhatjuk, hogy ebből a szempontból még nagyon az útkeresés elején járnak, hiszen - valljuk be - a Dream saját maga tette kliséssé az egész műfajt.
A magyar hard rock hatás végig érezhető a zenében, az énekes hangszíne is ezt a világot idézi, mintha a P. Mobilból vagy hasonló zenei közegből érkezett volna. Valahogy az az érzésem, mintha ilyesféle zenéken nőtt volna fel. A témái sem az igaziak még, nincs kiérlelve a dallammenet, olyan tipikus "énekeljünk rá valamit a zenére"-jellegű általában. Fantáziadúsabban kéretik kitalálni a témákat.
Zeneileg megvillannak érdekes ötletek, pl. a szitár használata (mármint hangminta ez, de akkor is, ha az egyáltalán, mert ebben a dalban van elektromos hegedű-szóló), mint szólórész, és általában elmondható, hogy odafigyelve írták meg a dalokat. De számomra valahogy a sok szólisztikus rész között elveszik maga a Dal, bár ez általában a progmetal zenekarok első felvételeinél így van: majd pár év múlva rájönnek ők is, hogy nem a metakosság a lényeg. Addig legalább megtanulnak jól zenélni, az sem hátrány éppen.
Miért is szőrözök ennyit az apróságokkal? Mert alapvetően azért bőven kiemelkedik az átlag demók közül a felvétel, a hangszeresek rendben vannak, a zenén is hallatszik, hogy nem két perc alatt rakták össze három riffből, csak valahogy összességében mégsem működik nálam. Ha a progosságot nézzük, ott túlságosan érződik a nagyok szelleme. És tagadhatatlan a régivágású magyar rockzene hatása, ami alapvetően nem lenne baj, igaz sokan idejétmúltnak tartják, viszont az is tény, hogy igazán jó hard rock zenekarokból égető a hiány nálunk.
Valahogy nem érzem a tüzet a dalokban, mintha még ők sem tudnák, hogy mi legyen az irány pontosan. Nincs igazán egy karakteres refrén vagy verze, ami fontos lenne a progos matekos részek és mindenféle szólók között.
Nekem a hatos dal tetszett a legjobban - noha ezt is lehetne még feszesíteni -, de összességében ebben éreztem a feelinget. A refrént kibontanám még szárnyalóbbra, monumentálisabbra, a verzéket meg feszesíteném, és ezzel a jó kis kontraszttal robbanna nagyot a dal. A szólórészt még gördülékenyebbé tenném, azt a fals hangú gitárt kicserélném, bár ez felteszem direkt olyan, mintha zsírhamis lenne, de nem illik a dalhoz. Ja, és nem halkítanám le a dal végét ilyen hülyén. Ilyesmi irány tetszene a zenekartól.
Talán kellene egy külső fül, aki leszedné a sallangokat és valami egységes irányba terelné a zenekart, így lehetne ebből akár valami nagyon jó dolog is. Le a klisékkel!
Csak ez így még nagyon kelet-európai, nagyon magyar, ha értitek, mire gondolok. Viszont az is tény, hogy ennyi jófajta billentyűszólót is rég hallottam magyar zenekartól.
A demó hangzása átlagdemós, nem szakította le a fejemet, de arányaiban megfelelő. Bemutatkozásnak bőven jó (főleg, hogy nagylemeznyi hosszúságú), és mindenféle előbb leírt negatívum ellenére megérdemlik a figyelmet.
