A semmiből bukkant elő a Libra, első demóval, ez nem meglepő. A demóhoz mellékelt levélben minden kiderül a csapatról, ritka az ilyen értelmes megfogalmazású és minden lényeges infót tartalmazó melléklet, így könnyű dolgom volt, csak a zenét kellett figyelnem, a többit kijegyzetelhetem a levélből.
Az Álomkóborlás címet viselő demón négy dal szerepel (amúgy a cd-n nyolc, amin meg is lepődtem, de gyorsan kiderült, hogy kétszer egymás után rámásolták a zenét), rögtön az első tétel bő nyolc perces, ami nem könnyíti meg a hallgató dolgát. Hosszas bevezetést kapott a nóta, fuvolával, ami lényeges eleme a Librának, bár pont a demófelvétel előtt lépett ki az eredeti fuvolás leányzó a zenekarból, viszont gyorsan sikerült pótolni, így a stúdióba már Nagy Beáta mehetett. De ez még nem minden, mert azóta ismét új fuvolással dolgoznak, Kiszel Nórának hívják az új tagot. Na, tudjátok még követni?
A vokalista kiléte is kérdéses volt még ekkor, így az Ahrimanos Lédeczy Lambert segítette ki hörgésével a csapatot, azóta Adam Martin került a helyére, akiről nem igazán tudni, hogy hörög-e vagy netán énekel is, az viszont biztos, hogy ezentúl angol szövegeket ír a csapat, mivel a srác amerikai. Mindenesetre a demó így inkább irányjelző, mivel a zenei alap maradt tán ugyanaz, két lényeges része változott, változik.
Nos, a zenéről még. A borongós szövegeket borongós zene kíséri, a régi Paradise Lost és a My Dying Bride világa felbukkan, az infólapon a Carcasst is említik, én ezt nem igazán éreztem, a Bolt Thrower mázsáit azonban olykor igyekeznek ők is magukba foglalni, meg talán a régebbi Anathemát is meg lehetne említeni. Bár a Libra sokkal inkább az érzelmekkel játszik, mint a pőre riffekkel (ezt a Bolt Thrower hatásra értem).
Azt még nem írtam, hogy '95 óta létezik a csapat, bár persze a korai évek próbákkal teltek, mint ahogy általában az lenni szokott.
Elég komor, pesszimista hangulatú a zene, nekem Lambert hörgése kicsit egysíkú, ide sokkal érzelemdúsabb hang kellene, a black károgás kevés, visszahúzza a zenét. A dalokra is ráférne néhány helyen egy-egy jellegzetesebb rész, emlékezetes refrén akár, így elszalad az ember mellett a zene, és csak az marad meg, hogy ez valami nagyon szomorú, de megjegyezhetetlen "valami" volt... A Vihar című nóta tetszett az összes közül, ebben megvolt az a bizonyos plusz, noha ez is kezdeti formában, mindenesetre bíztató. A fuvola használata jó ötlet, én még több helyen beépíteném a zenébe, akár gitárszóló helyett is, vagy együtt vele. Szólisztikus hangszer, nem kell vele takarékoskodni.
A hangzás sem a legjobb, bár a Denevérben vették fel, de nagyon nem figyelhettek oda semmire, vékony és erőtlen, mint egy tollfosztott kiscsibe.
A borító grafikája viszont ügyes, mint ahogy a logo díszítése is (maga a logo betűtípusa nem szép, azon lehetne még javítani, kecsesebbé tenni).
A neten ne is keressétek a csapatot, mert sehol nem lehet olvasni róluk, amit lehet, pótolni kellene, sokat számít az, ha folyamatosan jelen van egy zenekar a virtuális világban is.
A demó megrendelhető a lenti címen, nyomdai borítóval (!) 1000 ft + pkg-ért. Én pedig kíváncsi vagyok mire lesz képes a csapat az új tagokkal, meg plusz egy-két év tapasztalattal a hátuk mögött.
