A zene nem más, mint valamiféle extrémebb death metal, hárman túrnak veszettül. Igyekeznek a death technikásabb oldalát művelni, ami nem is lenne rossz, de itt is a pontosságra kellene ügyelni, nem kicsit. A dobos srác igyekszik villantani, egész ügyes bír lenni, nem csak a tikatikát és a grindolást leste el, többet játszik már a cineken pl. mint egy átlag magyar dobos. Úgy érzem, ő próbálja a hátán elvinni a produkciót, sokszor nem is figyeltem milyen a riff a dobok mellett/mögött. Ha ennyire komolyan veszi magát - és hallhatóan igen - tényleg sokat kellene gyakorolnia metronómra. Pont. Különben hajrá.
Amúgy a dalokat sem két riffből rakták össze, nagyjából hatmillióból, és igazán ez a hátulütője a dolognak. Nem ártana ide-oda belecsempészni megjegyezhetőbb részeket, amitől nem csak az marad meg utána az emberben, hogy milyen veszettül dühös volt ez a három srác a világra. Kellenének a fogós részek, néha egy-egy középtempó csak úgy a szórakozás kedvéért, amiből vissza lehetne kanyarodni az ezer témaváltásba.
Meghallgattam jó párszor a demót, de nem maradt meg bennem semmi a zenéből, pedig figyeltem. Kicsit nagyobbat akartak fogni érzésem szerint ezzel az iránnyal, mint amire egyelőre képesek. Fel kell nőni a feladathoz, addig meg kicsit lassítani a "tempón", legyen funkciója is a hangoknak olykor. A lassítást nem feltétlenül úgy értem, mint amilyen az utolsó dal, mert itt aztán végképp szétesik a produkció.
Fent említett stílus kedvelőinek mindenképpen érdemes beszerezni a demót, csak ugye a rémesen szőrös szívem kimondatja velem, amit ki kell mondani.
