Énekes hiányában instrumentális anyagot rögzített a nyíregyi Etruscan Style, a felvétel tavaly nyári, azóta annyi változás történt, hogy idén tavasszal a basszusgitáros Aranyi Gábort és az egyik gitárost, Gutyán Ádámot kirúgta a másik két tag a zenekarból, szóval ki tudja mi lesz a zenekar sorsa, mindenesetre ha már megtiszteltek a demójukkal, írok róla pár sort.
Kellemes melankolikus szerzemények sorjáznak a kazettán, szám szerint 5 darab - vagyis négy, mert az egyik két változatban szerepel -, és mint említettem nem volt énekesük, egész jól megállják így is a helyüket a dalok, a gitártémák elviszik a dalokat a hátukon. Persze egy jó torok még csodákat tehetne, de a zenei alappal nincs/nem volt nagy gond, pláne ha a srácok szemmel látható életkorát nézem. Klubzene, amit az ember egy hangulatos helyen a haverokkal egy pohár üdtő/sör/akármi mellett szívesen hallgat. Főleg lassabb, merengősebb témák sorjáznak a dalokban, azért néha a lendület is felüti a fejét, pl. a leghosszabb, Eufória c. szerzeményben. Nyilván van még hova fejlődniük, hosszú az út az igazán profi és egyéni zene megvalósításáig.
Itthon a most éppen megboldogulni látszó Hetedik Érzék és a Jelenlét csinál hasonlót, úgy tűnik valami átok sújtja a hasonló stílusú zenekarokat.
Elvileg ezt a demót énekeskeresésre szánták, maradt mementónak, ilyen is volt, lehetett volna akármi is ebből. Remélhetőleg más formációkban még találkozunk a srácokkal.
