A mostani időkben kicsit kétértelmű (enyhe népnemzeti érzelmet képviselő) nevet viselő Ellenzék zenekar első demója szól. A csapat 2002-ben alakult, hatásaikként olyan stíluskavalkádot jelölnek, mint a rock'n' roll, punk, hardcore, grunge, rock. Nos, az első hangok hallatán azt hittem valami Moby Dickes zenekart hallgatok, aztán rápillantottam a borítóra, és látom, hogy a MD stúdiójában vették fel a demót.
Talán már túl szikár is a sound, a zenekar ennél a hangzásnál érezhetően karcosabb, koszosabb zenét játszik, igazából ami zavaró az annyi, hogy az ének túlságosan kiemelkedik a zenéből, de ez már szőrözés, összességében azt mondom: bár így szólna minden demó.
A kezdő zenekarok tipikus hibáit lehet itt is megtalálni: borzasztóan rossz szövegritmizálás, csúnya h-s hajlítások, kiforratlan énekhang, kapkodó nótaszerkezetek, pontatlan hangszeresek, egymástól független dalrészek egy nótán belül. A fent felsorolt stílusok ellenére, ez kőegyszerű rockzene, inkább punkos hatásokkal, mint bármi mással.
Az viszont üdvös, hogy csak három nótát rögzítettek és szerencsére ez a három nagyjából megmutatja az irányt, ráadásul nem tökegyforma három dalt hallhatunk. Mondjuk ilyen lett volna a Beatrice, ha 15 éves korukban demót vettek volna fel.
Sok gyakorlásra van szükségük, amíg igazi, élvezetes zenét fognak játszani, pár év múlva ők is mosolyogni fognak ezeken a kezdetleges riffeken. Az első lépcsőfokon toporognak egyelőre, ami nem más, mint a korai szárnypróbálgatások lenyomata, otthoni használatra. Nem rossz, nem jó, hanem „csak" az első.
