Érdekes intróval kezdődik a Dim Vision második demója. Emlékeim szerint egyfajta borultabb, melankolikus death metalt játszottak, na most itt rögtön megleptek a begyorsult tempókkal és egyfajta öblösebb hörgéssel.
Hozzáteszem javukra vált a fejlődés, naná. Még a dal végén picit belassulnak, de ez már inkább hangulatkeltő rövid elem, mint fő téma.
A dobos is sok kétlábdobos témát hoz, nem hagyják lankadni a figyelmet. Ki akarnak törni az atmoszférikus világból és életszagúbb területre igyekeznek, úgy érzem.
Sajnos a felvétel tompább, mint az előző, el is vesznek a gitártémák, nem borzasztó azért, de mikor egy-egy gyors riffbe belevágnak és a dobos is csépel mindent, amit ér, akkor bizony eléggé összemosódik a zene. A lábdob is nagyon puffogó szegény.Pontatlanságok még mindig akadtak a nótákban, de már nem olyan zavaróak, mint az első demónál. A körítés is teljesen rendben van, bár ez lenne az általános a zenekaroknál...
Még mindig útkereső csapatként tartom számon a Dim Visiont, habár nagyot fejlődtek zeneileg és a hangszeres teljesítmény tekintetében egyaránt. Kicsit karakteresebb dalokat várok legközelebb tőlük, a hörgést most nagyon egysíkúnak, szegényesnek éreztem a zene mellett. A dalszerkezetek egyelőre nem túl kiforrottak, néha mintha csak úgy hasraütésszerűen raktak volna össze egy-egy számot. Ezt főleg a harmadik nótánál éreztem. Ha vegyítik a gyorsabb témákat a lassultabb, borultabb dolgokkal, abból simán kisülhetnek még jó dolgok, de ehhez még agyalni kell sokat és ráérezni az igazi irányra.
Addig is az Aether egy korrekt lenyomat a csapattól, hogy hol tartottak 2004-ben.
