Az Ann My Guard mögött gyakorlatilag szinte egy személy áll, Tóth Eszter Anna, aki saját maga írta, és rögzítette a dalokat (a dobok kivételével). Ám mielőtt fejvesztve menekülne mindenki, elmondanám, hogy a leányzat a békéscsabai Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában végzett klasszikus fuvola szakon (nyilvánvalóan fuvolát is hallhatunk a nótákban), szóval vélhetően nem két hónapja csodálkozott rá két egymás mellett álló hangjegyre.
Nyilvánvalóan a koncertezős felálláshoz már keresett és talált is tagokat.
Lássuk, mit tud a négy dal. Eszter (vagy Anna) hangja kicsit a The Cranberries énekesnőjének hangjára és stílusára hasonlít, sokszor viszi fel falzettbe az adott dallamot, amit nem éppen könnyű tisztán, szépen kiénekelni. Alapvetően szép, kellemes hangot hallhatunk, igazából a dinamika és az erő az, ami nagyon hiányzik az éneklésből, valószínűleg ennek a hiányától bizonytalan sokszor (de legalább végre valaki nem kisiskolás hangon nyávog, azt gondolván, az a nőies éneklés). Ez a bizonytalanság a harmadik nótában átmegy simán nagyon hamisba, az egész dal borzongatóan rossz, a disszonanciát nem az idegtépéssel kell kezdeni, ezt az irányt még át kellene gondolni alaposan, okosan. A negyedik tétel viszont már majdnem jó, kicsit olyan, mintha egy kicsit rockosított Enya lenne.
A zene nincs agyonbonyolítva, kellemes lájtos rockos nóták, és ahhoz képest, hogy a leányzó még csak 18 (!!) éves, nem rossz, noha tisztán érezni az összes kezdeti gyermekbetegséget a demón. A cél nyilvánvalóan a saját út megtalálása, hangszeres gyakorlás, változatosabb énekdallamok kitalálása (jók a falzettes részek, de a kevesebb néha több lenne), aztán jöhet majd a második demó. A tehetség hallhatóan megvan, már csak ki kell aknázni mindezt, részemről kíváncsian várom, mi lesz a csapattal.
