Shock!

december 09.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Winger: Demo Anthology

A több mint egy évtizednyi szünetet követően tavaly megjelent négyes Winger lemez nyilván nem hozta a legendás hard rock banda '80-as évek végén produkált többmilliós eladásait, a melodic műfaj mára igen szűkre fogyatkozott táborában azonban jóformán osztatlan lelkesedést váltott ki, méghozzá teljes joggal.

megjelenés:
2007
kiadó:
Frontiers / HMP
pontszám:
- /10

Szerinted hány pont?
( 4 Szavazat )

Kip Wingerék úgy vették fel a Pullnál elejtett fonalat, hogy közben benne volt a dalokban 2006 atmoszférája és mindaz, amit annyira lehetett szeretni a főnök depressziós szólólemezeiben. Nyilván a zenekar újonnani aktivizálódása és az album kedvező fogadtatása is hozzájárult ahhoz, hogy Kip végre leporolta azokat az ősrégi szalagokat, amik a pincében porosodtak, és a Frontiers támogatásával egy dupla CD-n piacra dobta az eddig csak a neten keringő ősrégi Winger demókat és kiadatlan nótákat.

Az eredmény ismeretében csakis díjazni tudom a kezdeményezést, sok hasonló gyűjteménnyel ellentétben ugyanis Kip ezúttal is minőséget kínál. Nem kevesebb, mint 37 (!) szám került fel az anyagra: ebből 29 már ismert Winger nóták demóverziója (ezen belül kettő is más szöveggel és címmel került fel ide, egyik nagy kedvencem, a Baptized By Fire Star Tripperként, a Pull lemez In My Veins-e pedig Hour Of Needként szerepel), 8-at viszont soha nem hallhattunk még. Sőt, némi csúsztatással a single B-oldalként kijött Nevert is tekinthetjük ismeretlen dalnak, mert ezt még a Winger fanok közül is igen kevesen ismerik szerintem annak ellenére, hogy nem esik a nyáltermelést beindító previously unreleased kategóriába. Magyarán szólva kapunk a pénzünkért egy komplett kiadatlan Winger lemezt, és mellé még egy nagy rakás érdekességet. Mi ez, ha nem jó befektetés?

Alapvetően nem szoktak különösebben lázba hozni az ilyen-olyan demóverziók, de ez az összeállítás ebből a szempontból is kivétel, a korai változatok jelentős része ugyanis kifejezetten izgalmas. Gyakorlatilag mindenütt akadnak olyan riffek, témák, átvezetések, amik aztán a lemezekre végül nem kerültek fel, arról nem is beszélve, hogy sokszor belevariáltak a sebességbe és javarészt Reb Beach zseniális szólói is teljesen mások, mint amiket már ismerünk. Különösen az első album dalai szólnak lényegesen másként, mint annak idején a lemezen, mivel sokkal gitárgazdagabb, harapósabb a megközelítés (a Madeleine például egészen olyan a Beau Hill-féle csilivili hi-tech sound nélkül és ezzel a némileg lelassított tempóval, mint valami klasszikus Dokken nóta). Ugyanígy nem semmi hallani a Pull lemez amúgy is morcosabb, borúsabb dalait ezzel a koszosabb hangzással, pláne, hogy itt az összes... Vannak egyébként egészen régi dolgok is a felvételek között, az ide felkerült Miles Away például – mint ahogyan azt Winger is írja a borítóban – 1986 körül került rögzítésre Ken Mary dobolásával. Ekkor ugyebár a zenekar hivatalosan még nem is létezett, Kip Alice Cooper csapatával járta a világot és döntögette a csajokat megszaggatott pólóiból kikandikáló szőrös mellkasával. Elsőre talán furcsák lehetnek ezek a változatok, de nagyon rájuk lehet érezni, arról nem is beszélve, hogy a hangzásuk is teljesen rendben van.

Ami a 8 eddig nem hallott nótát illeti, igazából nem tudok és nem is feltétlenül akarok elfogulatlan maradni, az első három Winger lemez ugyanis abszolút meghatározó volt számomra tinédzserkoromban, rengeteg nagyon-nagyon fontos személyes emlékem fűződik hozzájuk ilyen vagy olyan formában, így mindenki elképzelheti, milyen érzés hallani egy teljes albumnyi eddig ismeretlen szerzeményt azzal az érzésvilággal, azzal a hangzással. Mivel a borítóban nem jelölik, csak tippelni tudok, hogy melyik mikor születhetett: a jellegzetesen kirobbanó Only Love vagy a tempós és baromi fogós All I Ever Wanted például érzésem szerint a második albumról maradhattak le, a sötétebb, de kifejezetten óriási Written In The Wind, az Until There Was You, a Without Warning és a Give Me More viszont szinte egészen biztosan a Pull-korszakban születtek. Ami a szintet illeti, nos, simán vállalható mindegyik, nem is igazán értem, miért nem használták fel őket. Akad persze egy-két közepesebb is, a Skin Tight vagy a Someday Someway líra leginkább csak jó átlagos Winger nóták, de a fent említett szubjektív szempontokból kifolyólag ezeknek is csak örülni tudok.

Nem szeretem pontozni az efféle cuccokat, ezt sem fogom, de azt hiszem, az ilyesmit hívják úgy, hogy ajándék a fanoknak. Aki valaha is szerette a Wingert vagy vonzódik a dallamos hard rock zenéhez, annak simán kötelező. A többieknek először a négy sorlemezzel érdemes megismerkedniük, de ha azok bejöttek, akkor úgyis kelleni fog a Demo Anthology is.

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Within Temptation - Budapest, PeCsa Music Hall, 2014. március 14.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2012. július 11.

 

Megadeth - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Wisdom - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Jerry Lee Lewis - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2010. október 31.

 

Wendigo - Budapest, Rocktogon, 2007. április 29.