Az olasz White Skull eleddig úgy élt emlékezetemben, mint egy énekesnős true metal fogat a germán vonalról. Mint az infólapból kiderült, jócskán le vagyok maradva, hiszen Federica de Boni már 2001-ben lelécelt, helyét pedig egy argentin csóka, Gustavo Gabarro vette át, ezen lemez pedig már a harmadik Gus danolászásával.
|
megjelenés:
2006 |
|
kiadó:
Dragonheart / Audioglobe |
|
pontszám:
6,5 /10 Szerinted hány pont?
|
A germán true metal mindenesetre megmaradt, legfőképp a Grave Digger hallható ki a zenéből (Chris Boltendahl vendégszerepelt is a White Skull Tales from the North lemezén, és a két csapat turnézott is együtt), de a koncepció is erősen ismerős lehet, hiszen a White Skull minden lemeze egy-egy történelmi korral, népcsoporttal (a mostani épp a keltákkal) foglalkozó konceptalbum. Láttunk már ilyet, ugyebár...
Mindehhez még Gus hangja, ha nem is hasonlít kifejezetten Chris orgánumához, mégis eléggé karcos, ami a kissé sarkos európai metal muzsikával együtt már cseppet túl egyértelművé teszi a Grave Digger párhuzamot. Zakatolós riffek, súlyos témák, tipikus európai dallamok hallhatóak a dalokban, meg persze speedelés is, csak sajnos az eszköztár eléggé limitált, a megoldások kissé elcsépeltek és középszerűek, így elég unalmas és szürke a lemez.
Fesztiválon, több ezres tömegben valószínűleg magával tudna ragadni ez a muzsika, lemezen viszont soványka. A Valhalla című, anno Tony Martin által énekelt Black Sabbath nótát pedig kifejezetten hiba volt bevállalni.
