Úgy látszik, ma a rossz hangzású demók napja van, ez már a harmadik anyag - bár ez nem demó, hanem EP -, ami csörög, klattyog, stb., szokásos vacak mp3-as audióvá tétele, nem értem én ezt, se a másolt borítón, se az írott cd-n, se az infólapon nincs rajta, hol vették fel, szóval bármi lehetséges. Pedig még így is lehet hallani, hogy nem szólna ez rosszul, a bőgő tök jó pl., inkább a dobok rémesek. De azok nagyon.
|
megjelenés:
2003 |
|
kiadó:
psycheDOOMelic |
|
pontszám:
8 /10 Szerinted hány pont?
|
Zeneileg nincs baj - naná - aki nem tudná a csapat a Mood másik fele, plusz egynéhány ember, mint pl. a convoyos Greff András működött közre, mint zenésztárs itt. Lassan gomolygó doom riffekkel kezd a cd, se eleje, se vége, de ez a műfaj ilyen. A második dal (Life Lies Low) kicsit az első Downt idézi, lendületesebb is, dzzsi-dzsi-dzzsi-dzsi hallható benne, ami jó. A gitárszólók is végre olyanok, amilyennek egy gitárszólónak lennie kell ebben a stílusban. A kétszólamúak főleg. Remek kis dal, még ilyet, sokat! A harmadik, Hands Of Dust ismét lassabb darab, viszont ebben is van egy igen tetszetős riff. Sőt. A refrén itt a legkarakteresebb és itt elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amivel még nem vagyok teljesen kibékülve, az énektémákat nem érzem 100 százalékosnak, nincs annyi érzelmi töltés Holdampf Gábor hangjában, amit ez a zene megkövetelne. Mindig szokni kellett Gábor hangját, már a Moodban is. Ugye.
A negyedik dal egy Sabbath feldolgozás, a The Wizard, amit elrontani nem lehet, ők sem tették, nem is változtattak rajta, eljátszották, oszt' annyi. Még a herfli is benne van. Még jó. Azért ott a magasaknál nagyon hallani, hogy nem egy hangtartományban mozog Ozzy hangja és Gáboré.
Zeneileg nagyon rendben van a Wall Of Sleep, a hiányosságokról írtam, a teljes lemezt meg várom. Ugye lesz?
