Shock!

Kicsit kételkedve vettem kezembe ezt a korongot, hisz számomra - s talán még elég sok ember számára - az utóbbi Therapy? lemezek nem hozták azt, amit az ember megszokott addigi munkásságuk alatt. A Troublegum után megjelent Infernal Love és Semi-Detached lemezek nem produkálták, hozták azt a jellegzetes stílusukat, amiért megszerettük - már aki -, őket.

Még akkoriban felváltotta Graham Hopkins, az addigi dobost, Fyfe Ewingot. (Mr. Ewing azóta a The Divers nevű formációban játszogat, Graham Hopkinsnak a kuzinja viszont a Boyzone énekese.) Majd csatlakozott a bandához Martin McCarrick, mint csellós, s másod gitáros. Előtte megtalálható volt egy-két Dead Can Dance vagy Siouxsee and the Banshees albumon. No, ezek négyen jól összeültek, összeálltak, s gyurmáztak nekünk egy új lemezt, a fent olvasható mókás címmel.

Már az első pár szám után feltűnik, hogy ez a darab más lett. Még sajnos nem tért vissza az - mondhatni -, ős-Therapy? - hoz, de nyilvánvalóan elhagyta azt a semmilyen hangzású, semleges zenei zónát, amit kaptunk tőlük az utóbbi két albummal. Pörgősek a számok, fut a lemez, de nem jellemző rá a sok szép dallam, inkább kicsit összetettebbé vált, a fülbemászósság rovására, bár ez nem hiszem, hogy a rajongókat elriasztaná. Már csak azért sem, mert egy pár nagyon kellemes, lassú nóta található a lemezen, mint a Six Mile Water vagy a God Kicks, mely pozitív irányba billenti ama mérlegüket, hogy talán nyújtanak valami újat is.

A lemez többszöri jól meghallgatása után azt lehet mondani, hogy ha a skacok ebben az irányban folytatják, akkor még az is lehet, hogy lesz megint Therapy?, akit szerethetünk, s akinek 10 punktét tudunk adni a 10-ből.