Gondoltam, egy kicsit nagyító alá lehetne venni a Placebo legutóbbi albumát, de sajnos ki kellett ábrándulnom a skandináv srácokból, mert biza nincsen szükség semmilyenfajta segédeszközhöz, hogy szembetűnjön: nem ez a lemez lesz az, mellyel maguk mellé állítják az esetleg kételkedő Placebo híveket.
Adott egy zenekar, amelyik akár jó zenét is csinálhatna, ha odafigyelne, de lehet a tehetség tűnt el jó gyorsan. Ha volt, persze. Adott nekik minden, hogy esetleg megismételjék az előző lemez jelentette népszerűséget, csupán a zenéjük miatt. De nyilván erősebb volt a média/marketing/pénz hívó szava, mint a művészeté, így talán egy évet meg várhattak volna a stúdió bevételével.
A hangzás maradt a jellegzetes (ezt ne vegyük el tőlük), a szövegek helyenként megérdemlik a "marhaság" jelzőt - mondom ezt minden rosszindulat nélkül. A "Spite and Malice" című nótában már arra vetemedik az énekes-vezér-miegymás gyerek, hogy a rappelés mezejére lépjen, mi illik hozzá, mint Kozsóhoz. Jó, meg minden, csak éppen ide nem kellett volna.
Sajnálatos módon semmi más meglepetést nem tartogat a lemez, mire felfigyelne az ember, úgy lapos, ahogy van. Remélhetőleg a jövőben sikerül legalább egy kicsit is hasonló, "erősebb" anyagot összehozniuk, mint az előző korongra sikerült, máskülönben eltűnnek, mint az ikertornyok. Szóval, kinek eddig is tetszett Placebo, s nem csak a "Without you I'm Nothing" lemez miatt, annak tűrhető lesz, de eléggé kis buzi zene lett ez. Ugye.
