Shock!

Bruce Franklin a Trouble-ból és Doug Pinnick a King's X-ből a magja és éltetője ennek a nem egy alkalomra szóló projektnek. Akik még közreműködtek: Jeff Olson és Jerry Gaskill dob, Wally Farkas Hammond orgona, Heather Crow háttérvokál. A neveket ismerve sejtettem nagyjából a zenei irányt, és nem is csalódtam, sőt.

A lemez egy óriási ős-rock riffel indul, Doug ős-torka és dallamai valami hihetetlenül simul össze a zenével. Egyszerre szomorú és életigenlő, benne van a pokol és a menny, összességében mégis pozitív a kisugárzása a zenének, mint ahogy a King's X-nél is ugyanez tapasztalható, varázslat ez, nem más. Ezer íz, relatíve nyugis zene a felgyorsult világban, minden porcikáján érezni, hogy náluk megállt az idő, és megpróbálják kiterjeszteni a pillanatot, vegye észre más is, mennyi érték rejtezik a világban, elég a rohanásból. Lüktet, magával ragad, a végén egy blues feldolgozással taszít a mélységes fájdalom-mocsárba.

Sokszor hallgattam meg a lemezt, nem bonyolult a muzsika és mégsem lehet megunni, úgy érzem a kedvenceim közé tartozik már most, nem válnék meg tőle hosszú időre, kell, hogy szóljon és energiát merítsek belőle. Nem szól a tömegekhez, de csak azért, mert kevesen fedezik fel maguknak, olyan, mint kavicsok közt a drágakő, vedd fel, hogy ragyogjon neked is!