Shock!

szeptember 18.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Sunday Fury: Wasted Time

Van ez a voltaképp meghatározhatatlan dolog, amit jobb híján stonernek szoktunk nevezni, és ami az eltelt pár év alatt kitartó aknamunkával szépen kitermelte a hazai előadó- és közönségbázisát is. Na, ennek a valaminek az egyik vadhajtása ez a váci négyes, akiknek 2007-es bemutatkozó lemezéről (First) annak rendje és módja szerint írtunk sok szépet és jót, hozzátéve, hogy azért ők érezhetően koncerten az igaziak.

megjelenés:
2008
kiadó:
Nail / HMP
pontszám:
- /10

Szerinted hány pont?
( 3 Szavazat )

Ezen véleményemet mind az eltelt másfél év alatt összecsipegetett koncertélmények, mind pedig a Wasted Time ismeretében fenntartom. Mert jó ez az öttételes EP, csak még mindig úgy érzem, hogy nem jött ki belőlük az, aminek élőben a többszörösét simán kivágják. Az is igaz persze, hogy ez a kislemez nem több egyszerű pillanatfelvételnél, hiszen az öt darab közt igazából csak egy új számot találunk.

A Past, Present, Future névre hallgató, alig két perces kis hangulatos felvezetés ugyanis már a First zárásában, a That's All... végén is ott figyelt, a Bullet pedig az első lemez egyik húzónótájának némileg megkurtított, kicsit energikusabban (és szerencsére jobb hangzással) felvett verziója. Jobban be is jön, mint az eredeti. A Hymn Of Golden Ace (Rotten On The Phone) egy pofázással tarkított másfél perces gitárszöszmötölés, árad belőle a próbatermi-feeling, ezen túl azonban sok értelme nincs.

A Helter Skeltert gondolom, jó páran ismerik, lévén ez egy Beatles dal, méghozzá talán a valaha írt legnyersebb, legkaotikusabb gombafejű szerzemény (náluk azért ez nem túl erős versenyt jelent), ami arról híresült el, hogy Charles Manson a bírósági tárgyalásán kedvenc dalaként, és egyik legfőbb inspirációjaként nevezte meg. Gondoljunk csak bele, mi lett volna, ha Slayert hallgat! Apropó, Ölő: a Skelter Fury-féle verziójában felbukkan egy laza Dead Skin Mask-idézet (és ha jól hallom, csipetnyi Purple Haze is), emellett jócskán belassítva, beszutykosítva játsszák, meglepően jól meg is állja a helyét a McCartney-szerzemény ebben a közegben.

Zárásként pedig megkapjuk az EP voltaképpeni apropóját, az egy szem új dal Tree Of Hate-et, ami kis túlzással akár tipikusnak is nevezhető Sunday Fury nóta, a mocsaras súlyozást a végére felváltó agresszióval, nyers, durva énektémákkal. A korong belső borítóján megcsodálható, magányos, pusztuló fán lógó magányos, pusztuló holttest pedig nyilván erősíti a koncepciót és a jókedvünket.

Sok újat nem mond ugyan a csapatról, de távolról sem jelent elpocsékolt időt a Wasted Time, a kettes korong érkezéséig mindenesetre megteszi. A hangzás például simán jobb, mint a Firstön volt, bónusznak meg ott a Bullet FPS-videójátékokat idéző, minimalista klipje (nekem ugyan nem különösebben jön be, nem mintha ez bármit is jelentene) és egynémely fotó. Várom a Secondot.

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Testament - Budapest, Zöld Pardon, 2013. június 24.

 

Whitesnake - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. július 13.

 

Riverside - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 6.

 

Thaurorod - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Amorphis - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Stuck Mojo - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 2.