Shock!

november 12.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Steel Prophet: Messiah

Nem mondhatnám, hogy annyira vártam volna az idei Steel Prophet lemezt, mint a Messiást, miután előző albumuk, a Dark Hallucinations nem tűnt számomra sokkal többnek a jellegzetes nyolcvanas évekbeli euro-metal témák szakszerű újrahasznosításánál. Egy kb. tizenöt éve létező csapattól ennél többet várhatna el az ember, gondoltam.

megjelenés:
2000
kiadó:
Nuclear Blast / MusiCDome
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 2 Szavazat )

Erre most az új anyag meghidaltatott. Pedig nincs meglepetés, mármint abban az értelemben, hogy továbbra sem tágít a Steve Kachinsky gitáros vezette gárda az Iron Maiden alapú dallamos power-speed metaltól (a nyitódalt pl. egyenesen The Ides Of March-ra keresztelték!..), de az is biztos, hogy az elmúlt év óta igencsak megacélosodtak ezek a kaliforniai próféták. Talán Bruce és Adrian visszatérése a Maidenbe volt az, ami ennyire feltüzelte őket, talán más (is), mindenesetre a Messiah alapján nekem is leesett, hogy ez a társaság jóval többre hivatott, mint sok egyéb, ún. true metal "csoda", amelyet a mostani hullám vetett a felszínre.

Mi változott akkor? Először is az eddigieknél figyelmesebben alakították a fiúk a gyors és a közepes vagy lassabb tempók arányát, elkerülve ezzel a túlzásba vitt speedelést. Az elsöprő lendületű Dawn Of Man ugyanolyan favorit nálam, mint az összetettebb Vengeance Attained vagy a balladisztikus Earth And Sky. Igaz, az album második felébe sikerült négy tekerős nótát összesűríteniük, ám ezek közül is mindegyiknek megvan a saját karaktere, így nem fajul kapkodássá a dolog. Rick Mythiasin énekes dallamai frankón eltaláltak, stílusa szintén kiforrottabb lett. Ha kell, kivágja a magas sikolyokat is (hál'istennek elfelejtette már a fickó azt a borzasztóan affektált, "fogfájós Geoff Tate"-szerű vinnyogó hangot, amely képes tök nevetségessé tenni ezt a zenét), ám leggyakrabban középmagas tartományokban mozog és helyenként már-már Dickinsonnal kel versenyre.

Az album hangzása is több, mint meggyőző: természetesen ismét a nyolcvanas évek soundját vették alapul hőseink, de szerencsére egy pillanatig sem feledkeztek meg arról, hogy 2000-et írunk, úgyhogy sehol egy árva porszem... A stílus megszállottjainál mindez egyértelműen tíz pontot jelent, én mégis azt hiszem, inkább megvárom a következő lemezt, talán azzal fektetnek majd végleg kétvállra. Legyen kilences, a többi meg mondjuk Wackenben hozzáadódik (a nyakamat teszem rá, hogy idén nyáron is ott lesznek).

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Iron Maiden - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Riverside - Budapest, A38, 2013. május 23.

 

Leander Rising - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. február 7.

 

Sodom - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

Poisonblack - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

Wendigo - Budapest, Petőfi Csarnok, 2008. október 31.