Shock!

szeptember 18.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Sister Sin: Black Lotus

sistersin_cA Sister Sin egy viszonylag kihasználatlan mezsgyén halad: a csapat stílusa leginkább talán street rockként jellemezhető, legalábbis annak idején, a '80-as és a '90-es évek fordulóján így is nevezték azokat a bandákat, akik a legnyilvánvalóbb MTV-s iránynál fémesebben, zúzósabban, riffcentrikusabban nyomták a hajmetalt. Ez a vonal különösebben annak idején sem számított felkapottnak, ma meg aztán pláne nagyítóval is nehéz hasonló megszólalású csapatokra lelni, így nyugodtan merem a zenekart akár hiánypótlónak is nevezni. Még azzal együtt is, hogy amit csinálnak, az egyébként úgy igazából huszonöt évvel ezelőtt számított volna valamennyire up to date-nek. Viszont emellett tök jó, szóval egyáltalán nem zavar, hogy semmi új vagy különösebben eredeti nincs benne.

megjelenés:
2014
kiadó:
Victory
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 12 Szavazat )

Ha a street rock-vonal felmerül, az elsőként beugró név nyilvánvalóan ma is a Skid Row, hiszen ők vitték a legtöbbre ebből a mezőnyből, rajtuk kívül pedig olyan, egyébként szintén kiváló – és javarészt sajnos teljesen elfeledett – zenekarokat sorolhatunk még fel könnyes szemmel, nyilván a teljesség igénye nélkül, mint a Spread Eagle, a Shotgun Messiah, a Dangerous Toys, az egy fokkal kiműveltebb Babylon A.D. vagy Heaven's Edge, netán a muzsikába agyas csavarokat, más zenei hatásokat is keverő Saigon Kick. Az utóbbi években pedig a Hardcore Superstar aratott sikereket Európában ilyesmi zenével, de ők ugye glamesebb, sleaze-esebb vizekről érkeztek, és a mai napig jobban ott is kísért bennük az a szellemiség, mint a szintén svéd Sister Sinben.

Utóbbiak esetében egyébként csak látszólag jelent óriási különbséget jelent az említettekhez képest, hogy a fronton egy harcos amazon áll, Liv Jägrell személyében ugyanis konkrétan Sebastian Bach, Ray West és Jason McMaster női megfelelőjét köszönthetjük. Erőszakos, kissé hisztérikus stílusa abszolút ezt az iskolát képviseli, hangszínében pedig néhol még némi Doro Pesch is visszaköszön, csak éppen a germán metalkirálynővel ellentétben Liv tényleg tud is énekelni, vagyis ez senkit se rettentsen vissza. Tényleg elsöprően hatásosan nyomja a csaj, veszélyesen jó, amit csinál. És itt szerencsére nem arról van szó, mint mondjuk a Halestormnál, ahol az elképesztően zseniális énekesnőtől egész jónak tűnik egy valójában végtelenül középszerű dalokkal rendelkező csapat, hanem a banda is szinkronban van Livvel.

Ha a fentiekből nem találtad volna ki, az ősszel kiadott Black Lotus kimondottan könnyen hallgatható, ütős album, amit egyszerűen nem hagyhatsz ki, amennyiben szereted a fent említett zenekarok huszonegynéhány éves alapvetéseit. És ezzel most természetesen nem azt mondom, hogy a lemez – számomra simán a Sister Sin eddigi legjobb produkciója – állná a versenyt a Slave To The Grinddal, a Second Cominggal vagy akár a Hellacious Acresszel szemben, de az azért simán benne van, hogy ha 1990-ben jelenik meg, akkor ma ezt is roppant kellemes nosztalgiával emlegetnénk. „És az ötös Sister Sinre emlékszel még?", vagy valami ilyesmi... A Food For Worms – Chaos Royale – Au Revoir nyitás helyből leveszi a lábáról az embert: iszonyatos mennyiségű adrenalin feszül a csapatban, Liv szétüvölti a membránt, és a dallamok is beülnek a fülbe két-három hallgatás után. És közben azért nem non-stop zúzdáról beszélünk, hiszen a negyedikként érkező Desert Queennek például címéhez méltó módon szolidan szórt keleties fűszerekkel adnak sajátos lüktetést, és ez is csudajól műküdik. A The Jinx pedig egy kellemes, akusztikus alapú téma, ahol komoly '70-es évek-ízekkel színesítik az összképet. Az album hangzása szintén az említett régi nagyságokéra hajaz, tömény, vastag, erőteljes a megszólalás, sőt, néhol még a szólók is egészen olyanok, mintha Scotti Hill nyomná őket. De egyébként nem nevezném kizárólagosnak az említett behatásokat, mert sok helyen európai stílusú gitárharmóniák is felbukkannak. Máshol pedig az embernek határozottan az a benyomása, hogy Liv és társai a W.A.S.P. klasszikus lemezeiből is elég rendesen kiképezték magukat, különös tekintettel a The Headless Childrenre.

Lehet, hogy a Sister Sin sosem tör ki a kultikus kedvencek szűk skatulyájából, de én azért megnézném azt az old school arcot, aki a leghalványabb rokonszenvet sem érzi mondjuk az említett nyitó hármas, a Stones Throw, a Ruled By None vagy a záró Sail North hallatán, hiába szakadt le róla már évekkel ezelőtt a Skid Row-felvarrós farmerdzseki. Ha például hozzám hasonlóan csapnivalónak találtad Sebastian Bach Give 'Em Hell lemezét, máris megvan, mit hallgass helyette.

A Sister Sin március 24-én Budapesten, a Barba Negrában koncertezik az U.D.O. előzenekaraként. További részletek itt.

 

Hozzászólások 

 
+18 #9 senti_ent 2015-01-22 13:42
Idézet - nekem8:
Nem érdekel ez a zenekar, igazából még a lemez ismertetőt se fogom elolvasni...


Akkor mi a fsznak kommentelsz?
Idézet
 
 
-16 #8 nekem8 2015-01-22 13:18
Nem érdekel ez a zenekar, igazából még a lemez ismertetőt se fogom elolvasni...
Idézet
 
 
+3 #7 norbert hellacopter 2015-01-21 18:36
Idézet - ZwareMetal:
"javarészt sajnos teljesen elfeledett – zenekarokat sorolhatunk még fel könnyes szemmel, nyilván a teljesség igénye nélkül, mint a Spread Eagle, a Shotgun Messiah, a Dangerous Toys, az egy fokkal kiműveltebb Babylon A.D. vagy Heaven's Edge"

Hát, én ezeket spec. nagyon nem sírnám vissza.


Pedig ezek mind remek zenekarok voltak (az egyes Babylon A.D. első két dala kegyetlen nagy), de ez olyan, ha valaki nem szereti a death metalt, annak nyilván hiába magyaráznám hogy mitől akkora mestermű mondjuk a Dark Recollections:)
Idézet
 
 
-9 #6 ZwareMetal 2015-01-21 18:20
"javarészt sajnos teljesen elfeledett – zenekarokat sorolhatunk még fel könnyes szemmel, nyilván a teljesség igénye nélkül, mint a Spread Eagle, a Shotgun Messiah, a Dangerous Toys, az egy fokkal kiműveltebb Babylon A.D. vagy Heaven's Edge"

Hát, én ezeket spec. nagyon nem sírnám vissza.
Idézet
 
 
#5 Draveczki-Ury Ádám 2015-01-21 16:58
Idézet - norbert hellacopter:
Persze, bírom őket továbbra is meg minden, csak ez öt-hat hallgatás után nem kapott el annyira, pedig nem egy hosszú emésztési folyamatot igényló zene:)

Viszont itt most egységesebb a színvonal szerintem.
Idézet
 
 
+1 #4 norbert hellacopter 2015-01-21 16:48
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:

Viszont abban szerintem kiegyezhetünk, hogy aki azt a címet adja a lemezének, hogy SWITCHBLADE SERENADES, az kizárólag jó arc lehet! :)

Persze, bírom őket továbbra is meg minden, csak ez öt-hat hallgatás után nem kapott el annyira, pedig nem egy hosszú emésztési folyamatot igényló zene:) Az olyanokat nem találtam rajta, mint mondjuk a 2008-as lemezen az On Parole, abban bazdki, micsoda méregerős, hamisítatlan 80s refrén van már!? Itt Doro azért nagyon erősen kísért :D
https://www.youtube.com/watch?v=ZGFJcZAF6QM
Idézet
 
 
+1 #3 Draveczki-Ury Ádám 2015-01-21 16:37
Idézet - norbert hellacopter:
"számomra simán a Sister Sin eddigi legjobb produkciója"
Én 2008 óta, a Switchblade Serenades megjelenésétől követem őket, nekem meg épp ez az új azóta a leggyengébb...érdekes dolgok ezek:)

Viszont abban szerintem kiegyezhetünk, hogy aki azt a címet adja a lemezének, hogy SWITCHBLADE SERENADES, az kizárólag jó arc lehet! :)
Idézet
 
 
+1 #2 norbert hellacopter 2015-01-21 16:14
"számomra simán a Sister Sin eddigi legjobb produkciója"
Én 2008 óta, a Switchblade Serenades megjelenésétől követem őket, nekem meg épp ez az új azóta a leggyengébb...érdekes dolgok ezek:)
Idézet
 
 
+4 #1 BSND 2015-01-21 15:13
Sosem érdekelt ez a banda, de ha már itt a kritika, meg Udo papa előtt lesznek, gondoltam meghallgatok pár számot youtube-on. És nem is rossz! Lehet, hogy többet kellene nyomatnom?
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Whitesnake - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. július 13.

 

Roger Waters - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 22.

 

Die Krupps - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Stuck Mojo - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 2.

 

30 Seconds To Mars - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 13.