Shock!

október 20.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Sebastian Bach: Give ’Em Hell

0218bachcoverNehéz mit mondani egy olyan lemezre, ami hatalmasat kíván markolni, és ahhoz képest végül mégis csak keveset sikerül fognia, hogy papíron mennyire jól nézett ki a stáblista. Az persze nem újdonság, hogy a 21. század hard rock/metal csodáját nem Sebastian Bachtól kell várni: már a hosszas kiéheztetés után megérkezett Angel Down visszatérés sem minősült klasszikus értékű kinyilatkoztatásnak, csak egy korrekt albumnak, a legutóbbi Kicking & Screaming pedig már borúsabb megvilágításba is helyezte a nagyszájú főhős jövőjét. Nem volt éppen rossz anyag persze, de kiemelkedő sem, az pedig engem régi Skid Row rajongóként legalábbis mellbevágott, mennyire léc alatt teljesített rajta Sebastian. Nem az a baj, ha valakinek az évek múlásával kissé megkopik a hangja az aranykorhoz képest (pláne, hogy Bach még alaposan meg is siettette ezt a folyamatot az elmúlt bő húsz év mértéktelen piálásával...), mert az ilyesmit lehet álcázni. De ha az illető még csak nem is hajlandó belátni ezt, abból biztosan nem sül ki semmi jó.

megjelenés:
2014
kiadó:
Frontiers
pontszám:
5 /10

Szerinted hány pont?
( 36 Szavazat )

A két és fél évvel ezelőtti lemez fényében meglehetős elégedettséggel fogadtam a híreket, amelyek Steve Stevens, John 5, majd Duff McKagan csatasorba állításáról szóltak. Sebastian is belátta, hogy a Kicking & Screaming nem volt az igazi, és most végre biztosra megy – gondoltam én nagy naivan. Aztán amikor meghallgattam az előzetesben kiszórt dalokat, szépen lehervadt a mosoly az arcomról, a teljes lemez ismeretében pedig pláne nincs min örvendezni. A vállalhatatlan borítóba csomagolt Give 'Em Hellre ugyanis fokozottan igaz minden, ami miatt már a közvetlen elődjével sem voltam elégedett: a dalok nem kifejezetten rosszak, de nem is igazán jók, Bach hangi hiányosságai pedig bizony ordítóbbak ezúttal, mint valaha. Ha szemét akarnék lenni, azt mondanám, csak egy énekes hiányzik innen ahhoz, hogy egy egész korrekt album legyen a végeredmény, de mivel az agyunkat akkor sem dobnánk el tőle, ezt inkább megspórolom...

Stílusát tekintve a lemez némiképp elkanyarodik a Kicking & Screaming hagyományosabb megközelítésétől. Itt most hallhatóan nem az egyes Skid Row vagy a Slave To The Grind lehetett a minta, az összkép borongósabb, modernebb, néhol egészen olyasmi, mint amivel a '90-es években kísérleteztek az előző éra nagy sztárjai – többek között a Skid Row is koszosabbra, ködösebbre, tüskésebbre vette a figurát az 1995-ös Subhuman Race-en. Én a magam részéről a mai napig nagyon szeretem azt a lemezt, és nem is gondolom rossznak ezt az irányt: példának okáért épp azért tartom a legutóbbi anyag legjobbjának a John 5-val írt, szintén erre tapogatózó Tunnelvision nótát, mert lehetőséget adott Bachnak arra, hogy olyan hangon énekeljen, amilyenen még képes meggyőző teljesítményre. Magyarán szólva ezek a mélyebben dohogó, sötétebb alaptónusú dalok nem feltétlenül kívánnák meg a magasabb fekvéseket, amiket már nem képes normálisan kiénekelni – de valami miatt erről senki sem mer neki szólni.

És akkor máris helyben vagyunk, ennek a lemeznek ugyanis az a legnagyobb hibája, hogy vélhetően sem a veterán Bob Marlette producer, sem a szintén sokat tapasztalt dalszerző-, illetve zenészpartnerek nem voltak képesek odaállni a hatalmas egójú énekes elé, majd közölni vele, hogy hé, Bas, a hangszálaid elkoptak, vérciki, amit művelsz, szállj vissza a földre, és gyárts inkább olyan énektémákat, amik erőlködés nélkül is mennek. Ha most azt hinnéd, túlzok, akkor hallgasd meg a lemezen ötödikként szereplő Push Awayt, amely a legtökéletesebben példázza a fentieket: tök jól indul a maga szolid elektronikával aláfestett, sejtelmes dallamaival, és ugyan a sikolynak nehezen nevezhető, erőtlen valami óva inti az embert, még a '90-es éveket idéző verzék dallamai is maximális mértékben ülnek. Aztán bejön a refrén, amivel Sebastian módszeresen agyonveri az egész nótát, olyan gyötrelmesen szenved benne a magasakkal. Csak ismételni tudom, amit legutóbb írtam: mintha egy, a mutálás kezdeti stádiumában lévő vagy éppen azelőtt álló kölyköt zavartak volna oda a mikrofonhoz, ahol aztán szerencsétlen rettegve, görcsösen próbál megfelelni a feladatnak, és meg is teszi, ami telik tőle, de hát ha egyszer nincsenek meg hozzá az adottságok, akkor ez is kevés lesz. És a probléma hol nagyobb, hol kisebb mértékben sajnos szinte mindegyik dalban visszaköszön.

Mindez azért baj, mert mint említettem, maguk a dalok sem igazán különlegesek, de némi odafigyeléssel, netán egy jobb énekessel azért ennél kategóriákkal magasabb szinten mozognának. A nyitó Hell Inside My Headdel még egész pofásan indítanak, bár Bach már itt is elég héliumszívott benyomást kelt a refrénben, nem rossz a pulzáló gitárokkal operáló Dominator sem, a John 5-val jegyzett, grunge/metal hibrid Temptation pedig akár még a Subhumanen is elfért volna, ha az akkori Sebastian nyomja fel. Máshol viszont ígéretes ötleteket vág tönkre az ének: a zajosabb verzékkel operáló Harmony refréndallama kimondottan tetszetős, de Bas nem képes megfelelően interpretálni, és az All My Friends Are Dead is ugyanebben a betegségben szenved. A nem kevés Seattle-feelinget felvillantó téma itt sem lenne rossz, de a később előkerülő elhaló hangú sejtelmeskedés, majd az ebből kikanyarított rikácsolás egyszerűen rettenetes. És komolyan nem hiszem el, hogy egy Bob Marlette-hez hasonló öreg róka vagy egy olyan, nemcsak metalos mércével mérve kiemelkedő zenész ne hallaná ezt, mint Steve Stevens...

Bizonyos dalok pedig simán elmennek az ember mellett. Nem kellemetlen hallgatni őket, de ha soha többé nem lesz szerencsém egyikhez sem, akkor is maradéktalanul teljes marad az életem. Nem vagyok képes ép ésszel felérni, hogy választhatták első klipnek épp a Taking Back Tomorrow-t, amiről még csak mondani sem tudok semmi érdemlegeset, annyira nincs karaktere, de majdnem ugyanez áll a Had Enough balladára, a metalos vonalat szintén modern rádiórockos ízekkel vegyítő Gun To A Knife Fightra, a súlyos, zúzós Disengagedre vagy a záró Forget You-ra is (bár a lírában Bach olyan benyomást kelt, mint aki megfázott). Még szerencse, hogy egy April Wine feldolgozás is akad itt Rock'N'Roll Is A Vicious Game címmel, ami kicsit aerosmithes felhangot kapott Sebastianék kezei között, és sokkal jobb, mint a sajátok többsége... De azért hogy ne csupán fanyalogjak, a lemez tök szépen, erőteljesen szól, és a gitárszólókat is csak dicsérni tudom, akár Stevens, akár John 5, akár Sebastian főállású embere, Devin Bronson tolja őket. Duff bőgősoundja is végig megbízhatóan beazonosítható a háttérben. Csak hát sajnos a dalok ettől még nem lesznek jelentőségteljesebbek, és Bach hangja sem válik meggyőzőbbé attól, hogy Marlette ügyesen tekergette a potmétereket.

Eddig vidáman vigyorogtam, amikor Sebastian olyanokat nyilatkozott, hogy a hangja jobb, mint valaha, és ma is simán kitolja azt, amit '89-ben vagy '91-ben, de a Give 'Em Hell hallatán kezd az arcomra fagyni a mosoly, mert a mellékelt ábra szerint nem promódumáról van szó, hanem az énekes tényleg el is hiszi magáról ezeket a képtelenségeket. A dalokat egy idő után simán meg lehet szokni, de Bach sajnos sokadszori hallgatásra is gyenge pont, és mivel itt ő a főszereplő, az ének bizony magával rántja a produkciót. Én pedig lehetnék jóindulatú a pontozásnál, de nem leszek, mert ez bizony gáz. Sosem hittem volna, hogy valaha is ilyet mondok majd, de a tavalyi – egyébként szintén nem tökéletes, de végre egész korrekt – EP alapján bizony egyre inkább a Johnny Solinger-féle Skid Row-nak szavazok bizalmat a jövőre nézve...

 
FacebookGoogle bookmarkMyspace bookmarkIWIWSatartlapDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Hozzászólások 

 
+4 #21 queensryche999 2015-03-27 00:07
Idézet - Cougar:
Hát azért ezek közül max. Hughes és Russel Allen az akinek ténylegesen ugyanolyan a hangja még mindig, de a többiekéből is jócskán le lett faragva.

"ami természetesen nem egyenlő azzal, hogy nem változott semmit" - ezt írtam. Jól, vagy legalábbis korrekten hozzák a régi magasakat, a tőlük elvárt teljesítményt. Természetesen nem mindenki azonos szint, de itt a hang megkopásáról volt szó.
Idézet - Cougar:
Jorn Lande nem ér, mert neki sosem volt.

Rendben, de ha neki nem volt, nem volt Dávidunknak (Coverdale) és Ian-nak (Gillan) sem, ha már megkopásról volt szó. (Ami nem egyenlő a szarral persze.)

Ozzy 66 évesen persze, hogy nem olyan már mint volt. Kin nem látszik meg a kor? (Arnold sem tudna megint hitelesen Terminatort játszani. Más kérdés, hogy megteszi.) Viszont simán hoz egy elfogadható szintet. Tudom, mert láttam. Belladonna teljesítményéhe z sem fér kétség, elég meghallgatni a 'Worship Music'-on elővezetett dallamait, illetve az előadásait: fejlődött, képezte a hangját az Anthrax "hőskorszaka" óta. (A magasai akkor is megvoltak, de érdemes összevetni a régi és új(abb) énekdallamait, kitartott hangjait.)

youtu.be/dy6s7cw8aPU
youtu.be/sZD7pw6t_uA
youtu.be/j3ixS-ttM9Q

Ami pedig Bach-ot illeti, ahogy te is írod: ízlés dolga. A lemez szerintem sem hallgathatatlan , a kritika sem ezt írta. Sebastian görcsösen olyasvalakinek akar látszani ének terén, akit/amit már sajnos nem tud abban a minőségben hozni, mint anno, pusztán erről van szó. Ez nem azt jelenti, hogy en bloc szar a lemez. A Kicking & Screaming összességében szerethetőbb anyag volt szerintem.
Idézet
 
 
+1 #20 Cougar 2015-03-26 23:06
[quote name="queensryche999"][quote name="Cougar"]"Akik kapásból beugranak - mainstream arcok - és a te kifejezéseddel élve "nem kopott meg a hangjuk" (ami természetesen nem egyenlő azzal, hogy nem változott semmit): Hughes, Soto, Russel Allen (bizony, már ő se mai gyerek), Jorn Lande, Ripper Owens (A Priest előtt is énekelt), Tony Harnell (TNT), Michael Sweet, Ralf Scheepers sem szégyenkezhet. Sőt, az a helyzet, hogy Ozzy sem szar. Van olyan is, aki ma jobb: Joey Belladonna.

Hát azért ezek közül max. Hughes és Russel Allen az akinek ténylegesen ugyanolyan a hangja még mindig, de a többiekéből is jócskán le lett faragva. Jorn Landa nem ér, mert neki sosem volt. (komolyan bocsi ha te bírod a fickót, de nekem abszolút nem tetszik és nem tartok olyan nagyra)
Ozzy valóban nem szar, de azért ő sem olyan már mint volt. :)
Belladonna viszont szerintem nem jobb mint régen, de lelked rajta. Egyébként ha még Lizzy Bordent és Michael Kiskét írtad volna, még oké is, de ezeken azért jócskán meglátszik a kor. Scheepersen szerintem nagyon, és szegény Ripper sem annyira tuti már sajnos, pedig én is bírom. :)
De azért Bach sem annyira rossz szerintem. Legalábbis lemezen jó, nekem tetszik még mindig, bár ez természetesen szubjektív dolog, csak azon felhúztam magam hogy úgy lett beállítva mint ha valami mennyire hallgathatatlan szar lenne a teljesítménye, pedig azért nem olyan rossz az. Valóban van egy-két kritikus pont és az utolsó Forget you szerintem sem az igazi, de ott maga a dal a gyenge, ha normális énekdallam lenne simán nem tűnne fel senkinek hogy a hang jó. Kövezzetek meg érte, de ilyen énekteljesítmén yt azért még mindig kurva kevesen tudnak produkálni szerintem.
Idézet
 
 
+2 #19 queensryche999 2015-03-26 20:11
Idézet - Cougar:
Mondjatok már egy olyan énekest akinek 20 év alatt sem kopott meg a hangja úgy hogy közben végig turnézott és énekelt?
Akik kapásból beugranak - mainstream arcok - és a te kifejezéseddel élve "nem kopott meg a hangjuk" (ami természetesen nem egyenlő azzal, hogy nem változott semmit): Hughes, Soto, Russel Allen (bizony, már ő se mai gyerek), Jorn Lande, Ripper Owens (A Priest előtt is énekelt), Tony Harnell (TNT), Michael Sweet, Ralf Scheepers sem szégyenkezhet. Sőt, az a helyzet, hogy Ozzy sem szar. Van olyan is, aki ma jobb: Joey Belladonna.
Idézet - Cougar:
Szóval...ennyit tudnék hozzáfűzni, meg még annyit hogy az album kurva jó

Tök jó, örülj neki, hogy tetszik. Ezt minden irónia nélkül írom. A zene egyéni megítélése ugyanis szubjektív. Jó, hogy így van, mert ez teszi lehetővé, hogy az eltérő ízlés és hatások okán ezerféle zenekar létezzen.

Idézet - Cougar:
Ez a kritika konkrétan egy rakás [email protected] és köszönőviszonyb an sincs a valósággal. Kérlek titeket, hallgassátok meg normálisan az albumot és ne hallgassatok a kritikusra, mert hülyeségeket írt.


Új vagy még itt. :)
Idézet
 
 
-1 #18 Cougar 2015-03-26 19:31
Én komolyan nem értelek titeket. Először is.
Mi a [email protected] baj van a borítóval? Szerintem k*rva jó!
Másodszor. Mit vártatok? Egy új Slave albumot? Hahó, ez nem Skid Row, csak a Skid Row egykori énekese, de szólóban. És én örülök is neki hogy inkább halad a korral mint ahogy Ozzy is teszi és modern dolgokkal tolja meg az amúgy még mindig érezhető ős-stílusát. Én nem értem min vagytok felháborodva...meg a hangja. Na igen. Bakker, 20 év alatt(az uccsó Skid album ugyebár, S.Race) még szép hogy megkopott neki. Mondjatok már egy olyan énekest akinek 20 év alatt sem kopott meg a hangja úgy hogy közben végig turnézott és énekelt?(nem feltétlenül az albumokra gondolok, mert a musicalban még jobban ki kellett eresztenie a hangját Bachnak). Szóval...ennyit tudnék hozzáfűzni, meg még annyit hogy az album kurva jó, a kritika írója viszont szerintem kajakból rühelli mert nem is figyelt oda a dalokra csak firkált róluk valamit és kész, szerintem meg sem hallgatta normálisan csak bele-bele hallgatott hogy lelkiismeret furdalás nélkül húzhassa le. Ez a kritika konkrétan egy rakás [email protected] és köszönőviszonyb an sincs a valósággal. Kérlek titeket, hallgassátok meg normálisan az albumot és ne hallgassatok a kritikusra, mert hülyeségeket írt.
Idézet
 
 
+3 #17 JamesSmith 2014-05-07 12:53
A hazai lemezeket meg fogod egyáltalán hallgatni vagy nem?
Idézet
 
 
+6 #16 kmaker 2014-05-06 12:01
Most látom csak milyen hosszú lett amit írtam :D Természetesen elnézést azoktól, akiket zavar. :)
Idézet
 
 
+5 #15 kmaker 2014-05-06 11:58
Aztabetyár, ezek valóban hatalmas korszakalkotó mesterművek!!
A felsorolásodból a hazaiak közül egyiket se, a külföldiek közül egyet nem hallottam (szerencsére, persze nem is fogom). Nos, akkor nézzük. :) Suicidal: sablonos thrash lemez, ótvaros hangzással. Egyetlen dal, vagy riff se maradt meg bennem, miután végighallgattam . Gus G: na igen, ez a lemez végre-valahára megváltja a metal világot :D legalább 2 tucat banda ellőtte már ezeket a dalokat (a szólók hihetetlen sablonosságáról nem is beszélve), a hangzás meg egy poplemez hangzásának is elmenne. Animals: ez a lemezük nem rock, és nem is metal, hanem valami egészen egyéni zene. Nem csak hogy nagyon unatkoztam a lemez hallgatása közben, hanem tudat alatt nyomatékosodott is bennem, hogy a jövőben messziről kerüljem el ezt a bandát. Jammelés az egész, ami nem lenne baj, de az egész egy kalap szar, már bocs. Behemoth: na, ezzel bajban vagyok, mert az evangelion anno hellyel-közzel tetszett, ez a lemez viszont már nem annyira. Igazából, ha black metal-ról van szó, a dimmu borgir-on kívül nem nagyon van jó banda ebben a műfajban (szerintem, na meg a korai venom lemezek). cynic: ez most lehet, hogy nem lesz túl "kritikai" megfogalmazás, de alig vártam, hogy véget érjen a lemez. Fu manchu: a felsorolásodból ez az egyetlen, amire azt mondom, hogy jogos (mármint a pozitív vélemény róla), mert - ugyan a sablonjait levetkőzve - elég jó lemez. A műfajt persze ez se váltja meg, de legalább hoz egy bizonyos szintet. Hasonlóan vagyok vele amúgy, mint tavaly a clutch lemezzel. Kampfar: ok, hogy a bm lemezeknek mindnek ilyen a hangzása, ezt leszámítva jóindulattal is átlagos lemez (de az idei black metal anyagok közül kétségtelenül magasan a legjobb). Architects: van ettől jobb metalcore lemez az idei kínálatban (nem is egy). Amúgy tucatlemez, nem rossz kifejezetten, de nem is nagy szám.
Összegezve: a felsorolásodból elég lett volna csak hármat említened, mert a többi, hát...
Idézet
 
 
+3 #14 JamesSmith 2014-05-06 02:38
Tessék. Nem teljes lista. Ami első blikkre eszembe jutott.

Hazai:
- Subscribe - This moment will soon be gone
- HAW - Soundtrack of Our Friendship
-Stubborn - The Ache of Love
-Cadaveres - DeMoralizer
-KÉPZELT VÁROS - Anatlolij
-Ghostchant - Slaves
- Black Hourglass
- Helland - Hellness

Külföld:
Suicidal Angels - Divide And Conquer
Gus G - I am the Fire
Animals as Leaders - The Joy of Motion
Behemoth - The Satanist
Cynic - Kindly Bent To Free Us
Killer be Killed
Fu manchu - Gigantoid
Kampfar - Djevelmakt
Architects - Lost Forever/Lost together
Idézet
 
 
0 #13 kmaker 2014-05-05 21:45
Idézet - JamesSmith:
kmaker, ha szerinted ebben az évben nem jelent meg jó album akkor látóköröd igencsak korlátozott lehet.

ha felsorolod nekem, hogy szerinted melyik lemezek voltak kiemelkedőek, vagy csak szimplán jók az ideiek közül, én bátran vitába szállok veled ;)
Idézet
 
 
+4 #12 bogar 2014-05-05 06:47
Youth Gone Light
Idézet
 
 
+7 #11 JamesSmith 2014-05-05 03:12
kmaker, ha szerinted ebben az évben nem jelent meg jó album akkor látóköröd igencsak korlátozott lehet.
Idézet
 
 
+8 #10 JamesSmith 2014-05-05 03:07
Idézet - Goose:
Meghallgattam a legjobban firkált nótát, és még mindig sokkal jobb, mint amit a Guns vagy Ozzy igyekszik év(tized)ek óta ének néven eladni....


Ozzy 2010-es Scream albuma szar volt? Illetve az új Black Sabbath? Közel sem.
Számolj el legközelebb 10-ig mielőtt leírsz valami baromságot.
Idézet
 
 
+2 #9 Jan 2014-05-05 01:10
Hát ez tényleg borzasztó....nagyon régen pedig mekkora volt a Slave to the grind.Az a baj a hülye fejemmel mai napig bizok Bach-ba,pedig jó ideje thrash/goth/death metalon edződnek füleim.Muszály volt belehallgatnom, mert legenda...Az jutott még eszembe ez az ének olyan mint a tucat-metalcore erőlködés,csak falzettban :D-ja és nem akarok megsérteni senkit,mert Jasta jól tolja! Lényeg:manapság death metalba se lehet olyat hogy valaki ne tudjon legalább kétféle bugyborékolást.
Idézet
 
 
+3 #8 queensryche999 2014-05-05 00:21
Idézet - kmaker:
Asszem komolyan ki kéne vizsgáltatnom magam, ha már senkinek se tetszik ez a lemez rajtam kívül, akkor biztos velem van valami baj


Ami engem illet, 5-ösnél többre taksáltam volna a 10-ből, de az elvárásokhoz képest (illusztris szerzők-zenészek) többre számítottam, plusz ugye Seb. A Temptationnel például ki lehetne kergetni a világból. A gitártémája is egy ócska, modernkedő valami. Ha már hangzás: nekem a gitárhangzás sem tetszik igazán. Nem mondom, hogy rossz, de lehetne sokkal-sokkal jobb.
Idézet
 
 
-14 #7 kmaker 2014-05-04 16:27
Asszem komolyan ki kéne vizsgáltatnom magam, ha már senkinek se tetszik ez a lemez rajtam kívül, akkor biztos velem van valami baj. Merthogy a megjelenése óta akárhányszor meghallgatom, mindig mutat valami újat. A hangzás - jobb szót nem tudok rá - fenomenális. Bobby pedig némelyik dalhoz olyan dobtémákat tol, hogy a világon bármelyik dobos megirigyelhetné . Még a romantikusabb, epikusabb dalokban is van egyfajta keménység, ami még pozitívabb értékelésre sarkall, legalábbis engem, ennek egyik elősegítő oka mindenképpen a hangzás.
A kritika írója pedig hallgasson amit akar, eredetibe úgyse veszi meg a lemezt (sajnos), jómagam pedig egyet már vettem, de nagyon sanszos hogy veszek még egy példányt, ebben az évben ezt a lemezt leszámítva még úgyse jött ki igazán jó album.
De a kritikából az világos, hogy egy egyszerű pocskondiázássa l el is van intézve az album "értékelése".
"Forget you - bach megfázott, azért énekel így" Draveczki-Ury Metálutáló Ádám, köszi ezt a megfogalmazást, hatalmasat röhögtem, de nem a mondatodon, hanem rajtad. Kínodba már nem tudsz mit írni, ezért nyomsz ilyen égbekiáltó baromságokat.
Idézet
 
 
+6 #6 trypti kohn 2014-05-04 14:41
Engem sokszor szegény Vince Neil hangjára emlékeztet, persze egy olyan napon, amikor nem jutott cucchoz....:-)
Idézet
 
 
-8 #5 Goose 2014-05-04 14:29
Meghallgattam a legjobban firkált nótát, és még mindig sokkal jobb, mint amit a Guns vagy Ozzy igyekszik év(tized)ek óta ének néven eladni....
Idézet
 
 
+4 #4 TattooedAngel 2014-05-04 12:58
Több soron sem értem a faszit. A Bring 'em Bach Alive-on volt egy Rock and Roll című szám, ami tökéletesen rendben volt, nem erőltette a magasakat, nem vállalta túl magát és még zeneileg is passzolt a világához. Azt a stílust, amit ott nyomott, a mai napig csípőből kirázná. Miért nem abba az irányba megy el? Mindenki jól járna és talán nem csak harsány röhögés lenne a reakció, amikor kijön egy újabb lemeze, hogy "na, megint majomkodik ez a levitézlett öreg csataló"...
Idézet
 
 
+9 #3 queensryche999 2014-05-04 12:05
A zenészeket látva őszintén meglep engem is a dalok minősége. Seb pedig sajnos szó szerint torkaszakadtábó l üvölt-erőlködik.
Idézet
 
 
+11 #2 BSND 2014-05-04 10:45
Nyilván én is tudom, hogy soha nem lesz újabb "Slave To The Grind" vagy "Skid Row", de attól még elképesztő, hogy több mint húsz év alatt se Seb Bach, se az anyabanda nem volt képes olyan produkciót letenni az asztalra, ami legalább egy minimális mértékben megközelítené ezeket.
Idézet
 
 
+11 #1 Gabe von Buddah 2014-05-04 10:41
Ennél gusztustalanabb , ízléstelenebb borítót már nagyon régen nem láttam.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Legfrissebb galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Slipknot - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.