Shock!

szeptember 18.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Shadows Fall: The War Within

Valahogy a Shadows Fall zenéje sosem működött nálam, meghallgattam, néha még tetszett is egyik-másik számuk, de nem állították el a lélegzetemet egy picit sem. Túlságosan kiszámíthatóak a dalszerkezeteik, a vokalista még mindig nem egy pacsirta - és még mindig hamiskás néha, ami így, a sokadik lemezen már elég ciki - a riffeket ezerszer eljátszották előttük hardcore, metalcore és heavy metal zenekarok.

megjelenés:
2004
kiadó:
Century Media
pontszám:
6,5 /10

Szerinted hány pont?
( 4 Szavazat )

A hangzás ráadásul az új lemezen nem túl ütős, olyan közepesen erős csupán, pedig a Planet Z-ben készült, és saját bevallásuk szerint léptek egyet előre. Ilyen zenénél elvárható lenne, hogy haljan is üssön, ez meg nem is karcol. A dobok meg valahogy nem olvadnak össze a zene egészével, fura.

A zene pörgős pedig, lendületnek nincsenek híján, és mégsem bír tetszeni, nem és nem. Amúgy vannak lazultabb, rokkandrollosabb dalok is, pl. a negyedik, mely a What Drives The Weak címet viseli, elég Zakk Wylde-os helyenként. Ellenben az ötödik dal visszamegy durvulatba, üvöltésileg és zeneileg is szigorodik, Stillness a dal címe. Utána meg átmennek lírába, na jó, nem egészen az, azért súlyos, de érzelmileg mindenképpen kiemelkedőbb. Mindamellett az énekhanggal és énektémával megint nem tudok kibékülni, vérgyenge, na. Az üvöltés és belassult súlyzúzás viszont finom - na végre, valami tetszik igazán. Jobb, ha sima üvöltözés van a nótákban.

A hetedik (The Power Of I And I) szinte meg thrashes, Bay Area szelleme ott lebeg felettük elég rendesen, belenyúltak a stílusokba jól. A dallamos gitárszólók maradtak, mármint eddig is voltak, most sem változtattak az irányvonalon e téren. Utána a nyolcas dal kicsit (régebbi) Anthraxes refrénjével - bár az Anthraxben sosem voltak ilyen hamisak azért - higgadtabb dal, meg olyan semmilyen is már megint. Az utolsó dalban nagyon ikergitároznak, úgy Maiden-módra, átlagos hosszúságú a dal, mégis úgy éreztem, legalább tíz perce szól már. Nem találok kapaszkodót a dalaikhoz.

Sokan kedvelik őket, élőben lehet, hogy lehengerlőek, ezt nem vitatom egy percig sem, én - most szubjektíven - nem tartom őket picit sem eredetinek és ötletesnek, még csak magával ragadónak sem. Nálam ez hatésfél pont, nem több.

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Anna Murphy - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Mátyás Attila Band - Budapest, A38, 2011. július 2.

 

Riverside - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 6.

 

Wisdom - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Jerry Lee Lewis - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2010. október 31.

 

Pain of Salvation - Budapest, A38, 2010. október 24.