Shock!

Hiába, a jó zene időtlen! A Legacy valamikor nyáron jött ki, viszont csak most jutott el hozzám, nagy örömömre. A Shadow Gallery egyik fő jellegzetessége a végtelenül igényesen kidolgozott vokáltémák sokasága, Mike Baker az elkövető, nagyon szép, szárnyaló hanggal rendelkezik, ráadásul rendkívül kifejezően tud bánni vele.

6 dalt rejt a cd, rögtön az első egy 13 perces, két részből álló tétel, melyben minden zenész megcsillogtatja tudását, a jó néhány percnyi "matekos" szólórészben minden neo-progresszív zenét kedvelő megtalálhatja vágyai netovábbját. A dalokban a dallamok jelentik a fő vonzerőt, hol a billentyűs részek vonják magukhoz az ember figyelmét, hol a már említett vokáltémák, de azért egy-egy karcosabb gitárriffért sem kellett szomszédolniuk. A címadó szám az egyik legkarakteresebb, mindamellett, hogy nagyon is mai, hallatszik, hogy a hetvenes évek zenéi hatottak a zenészekre.

Az utolsó dalocska szívhez szóló, akusztikus gitárjátékra épül, melyből egy megkapó szintetizátoros átvezetéssel térnek át a riffelésre, nagyívű dallamokkal felvértezve, a végső headbangelésre ingerlő lezárásig. Úgy nagyjából ilyesmit kell elképzelni zenének, nem elfeledkezve a kidolgozott szólókról sem. Ez olyan zene, amit hallani kell, tök fölösleges leírni hány negyedben/nyolcadban/akármiben játszottak és hány váltással és milyen harmóniákkal dolgoztak. Ahogy kezdtem, ez időtlen zene, bárkinek, aki az igényességet keresi.