Shock!

november 22.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Sacred Reich: Awakening

sacredreich_cA Sacred Reich már a hőskorban is üde színfoltnak számított a színtéren, hiszen lemezeik jóval túlmutattak a thrash metal műfaji keretein. Ráadásul mindegyik anyaguk alapvetően különbözött a korábbiaktól, de úgy voltak képesek a megújulásra, hogy nem vesztették el identitásukat, azaz a Sacred Reich azért Sacred Reich maradt – micsoda elcsépelt klisé! Az 1996-os, egyébként kiváló Healnél azonban elfogyott a puskapor, és feloszlatták magukat, hogy csak tíz évvel később térjenek vissza. És ugyan lassan másfél évtizede itt vannak megint, az ötödik nagylemez csak most jelent meg, mégpedig egész egyszerűen azért, mert mostanra jutottak el odáig, hogy a „have fun"-típusú nosztalgiakoncertek után a kreatív energiák is beindultak a csapatban. Először a Divide & Conquer született meg, majd a Metal Blade unszolására további hét dal is, a végeredmény pedig egy kiváló comeback, amely totálisan méltó a zenekar életművéhez.

megjelenés:
2019
kiadó:
Metal Blade
pontszám:
10 /10

Szerinted hány pont?
( 33 Szavazat )

Mindez természetesen magasabb fokozatba kapcsolást is jelentett, ami az eredeti dobos Greg Hall, illetve a szintén őstag Jason Rainey lemorzsolódásával járt. Helyükre a csapatban a '90-es években két nagylemezt is felütő, a Machine Head után szabadon igazolhatóvá vált Dave McClain, valamint egy fiatal tehetség, a mindössze 23 éves Joey Radziwill érkezett. Joey csak a feljátszáskor csatlakozott, így talán az ő keze nyoma a legkevésbé markáns a régi öregek mellett, Dave jellegzetes, kissé hullámzó dobolása viszont egyértelműen hozzájárult a cucc végső karakterének kialakításához.

A kultikus csapatoknál az elsődleges kérdés mindig az, hogy tudnak-e a legendás, a régi idők könnyes nosztalgiafüggönyén keresztül még inkább idealizált lemezekhez méltó folytatásra. Másrészt pedig, hogy megy-e az aktualizálás, azaz sikerül-e elkerülni azt, hogy az új cucc csak a régi idők poros, naftalinszagú megidézése legyen. Az Awakening esetében mindkét kérdésre egyértelműen igen a válasz, hisz ahogy már fentebb említettem, Phil Rind és csapata simán ugrotta a korábbi anyagokkal igen magasra emelt lécet. És bár a lemezre természetesen leginkább az old school thrash metal címke illik legjobban, sikerült amúgy Sacred Reich-módra kicsit megint továbblépni.

Az Awakening egyfajta összefoglalónak tekinthető, amelyen a csapat eddigi munkásságának eszenciája hallható. Vannak rajta az első lemez dolgait idéző, vegytiszta thrash metal pillanatok, de a későbbi, az eredeti vonaltól egyre jobban elkalandozó világukat idéző dalok is. És szerencsére egytől-egyig kiváló is mind, Rind ugyanis úgy gondolta, hogy ha csak nyolc igazán erős tételt sikerült összekalapálni, akkor annyi lesz a lemezen, és pont. Hogy így csak 31 perc az egész? Kit érdekel! Ennek eredményeként ahogy lemegy az Awakening, tényleg indítom is újra. A manapság szinte kötelezően túlnyújtott anyagok világában úgy kell az ilyen józan önmegtartóztatás, mint egy falat kenyér – meg egyébként sem idegen tőlük az ilyesmi, hiszen a Heal is csak 33 perces volt. Nagyon dalokat nem is akarok kiemelni, az Awakeningnek ugyanis tényleg minden pillanata erős, legyen szó a fülbe ragadóan thrashelő címadóról, a húzós Killing Machineről, a southernes (!!!) ízvilágú Death Valley-ről vagy az alig kétperces Revolutionről.

Ízes, izgalmas, erős lemez lett az Awakening, novemberben pedig remélhetőleg élőben is minél több dalát hallani fogjuk, hiszen a csapat végre újra felbukkan nálunk is. Nálam amúgy is bakancslistásak, az Awakening hallatán azonban kétség sem férhet hozzá, hogy menni kell.

 

Hozzászólások 

 
#10 Equinox 2019-09-17 17:43
Teljesen korrekt, nincs mit szégyenkezni vele, de világot nem vált, és a banda legjobbja sem lesz. Erős, combos 8-as nálam az ilyen. Nagyon szerethető, hallgatható, gyorsan lejár, sok előnye van. De nálam nem mestermű
Idézet
 
 
#9 blackmagic 2019-09-16 06:45
10/9 simán...így kell ezt csinálni!
Idézet
 
 
#8 Igor Igorovics 2019-09-12 13:42
A tízes szerintem is túlzás. 7/10 jóval reálisabb. 10 pont a Meshiaak bemutatkozó lemeze, az Exodustól az Exhibit B vagy a Death Angeltől The Dream Calls for Blood. Persze a szerzőnek szíve-joga 10-est adni, ha ő annyinak érzi. De szerintem ez csak hét.
Idézet
 
 
#7 DéeL 2019-09-12 12:17
Valóban nagyon jó lemez lett. Annyi kiegészítés, hogy Wiley helyett Jason Rainey lépett ki a zenekarból.
Idézet
 
 
#6 spanom_gyurma 2019-09-12 12:12
Idézet - Chris92:
Tökös, kőkemény, bele a pofádba-megközelítés és olyan gyönyörűen old-school hangzás.


Ez a dobhangzas hallgathatatlan , szerintem nem sok koze van az old schoolhoz. Kar, mert a gitarokkal es az enekkel nincs semmi problema.
Idézet
 
 
#5 nemmondommeg 2019-09-11 17:04
Szerintem egy 7-es inkább, a 10-est nem is értem mire fel. Kellemes hallgatnivaló, a hossza pont megfelelő, de semmi kiemelkedő nincs ezen a lemezen. Plusz kicsit öregesnek éreztem, de ez lehet, hogy a hangzás miatt van inkább.
Idézet
 
 
#4 metanor 2019-09-11 14:57
Jól indul a lemez....de az első dal után folyamatosan azt éreztem,hogy nincsenek ötletek a dalokban.A bevált riffek,újra és újra ....A hangzásra odafigyeltek,ol d school is meg modern is,nem lehet belekötni.Az első költői kérdésem az volt,a hosszú kihagyás után csak ennyire futotta...? Egyszer meghallgattam.Másodjára már unalmas volt.
Idézet
 
 
#3 Chris92 2019-09-11 14:22
Tökös, kőkemény, bele a pofádba-megközelítés és olyan gyönyörűen old-school hangzás, hogy könnybe lábad az ember szeme. Így tessék thrash-t készíteni a 21. században.
Idézet
 
 
#2 Heal 2019-09-11 11:05
Kritikával maximálisan egyetértek.
Baromi jó dalok és fülbemászó dallamok,nálam simán 10/9
Egy-két szám azért még elfért volna,23 évnyi éheztetés után.
Koncert meg kötelező!!!
Idézet
 
 
#1 Scarecrow 2019-09-11 10:33
Rövidsége ellenére nekem ez a lemez nagyon unalmas lett. Pár számot leszámítva töltelék az egész. De ez saját vélemény, másnak bejöhet simán.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Within Temptation - Budapest, PeCsa Music Hall, 2014. március 14.

 

Leander Rising - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. február 7.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Destruction - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Wendigo - Budapest, A38, 2005. április 29.

 

Wendigo - Budapest, Wigwam, 2005. február 16.