Shock!

július 05.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Pinnick Gales Pridgen: PGP2

0519pgp2Szinte hihetlen az az életerő és lendület, ami az immár a hatodik X-en bőven túl lévő Doug Pinnicket jellemzi az utóbbi években. Fittyet hányva több műtétre, a gyakran hangoztatott gazdasági nehézségekre és az élet egyéb viszontagságaira, a King's X frontembere mostanság körülbelül annyit projektezik és annyi lemezen szerepel, mint a fénykorában lévő Jorn Lande (sóhaj...). Csak tavaly három lemezt adott ki különböző formációkban, és – fáj kimondani - ezek mindegyike jobb és izgalmasabb zenét rejt, mint az utóbbi másfél évtized King's X albumai. Nekem személy szerint a KXM jött be leginkább, amely simán ott van az utóbbi évek legjobb lemezei között, sőt, azt is megkockáztatom, hogy jobb, mint bármi, amihez Pinnicknek a Dogman óta köze volt. (Talán a The Mob lemez kivételével.) Ha nem is ennyire, de azért nagyon bírtam a tavalyi, debütáló Pinnick Gales Pridgen-lemezt is, bár ha nagyon őszinte akarok lenni, a kezdeti lelkesedés után kevesebbet került elő nálam, szemben például Eric Gales szólómunkáival, vagy a már említett KXM-féle varázslattal.

megjelenés:
2014
kiadó:
Magna Carta
pontszám:
8,5 /10

Szerinted hány pont?
( 12 Szavazat )

Tavaly már leírtam, amit a PGP kapcsán gondoltam, így most nem látom különösebb értelmét bő lére ereszteni ezt az ismertetőt. Ha a bemutatkozó anyagot hallottad, pontosan tudhatod, mire számíthatsz, ha tetszett, akkor ez is fog. A recept ugyanis pontosan ugyanaz: zsíros, laza, hendrixes/vaughanes blues-rock nóták Pinnick összekeverhetetlen orgánumával, a balkezes, de Hendrixhez hasonlóan jobbkezesre húrozott gitáron játszó Gales nem agyonbonyolított, de ütős riffjeivel és szólóival megspékelve. Ez utóbbiak ezúttal talán némileg hangsúlyosabb szerepet kapnak, persze nem feladva a dalközpontúságot. Továbbra sem értem viszont, hogy Gales miért nem énekel jóval többet ezekben a dalokban, egyszerűen vétek nem használni az adottságait.

Határozottan az az érzésem, hogy mostanra ért össze ez a trió, és ennek köszönhetően a dalok még erősebbek lettek, talán egyedül az It's Not My Time To Die nem tetszik (annak is inkább csak a refrénjével vannak gondjaim), miközben a kimérten építkező, csodálatosan eltalált Watchman egyértelműen a lemez (és az év egyik) legjobb szerzeménye nálam. A súlyosabb vonalat képviselő nóták (Build It Back Up és társai) dominálta albumon azért megfér néhány könnyedebb szerzemény is, mint például a szövegét és hangszerelését tekintve is játékos Like You Used To Do.

Nyilván nulla az esély rá, de azért nem tudok elszakadni attól a gondolattól, hogy mennyire magával ragadó lehetne a hangulata egy klubbulinak ezekkel az arcokkal és dalokkal, önfeledt jammeléseikkel. Sebaj, addig érjük be a digitális verzióval, csalódni ebben sem fogunk.

 

Hozzászólások 

 
+3 #4 shmonsta 2014-08-24 22:40
Gales nem balkezes, hanem a bátyja volt az, és azért gitározik így, mert a bátyja így tanította. :)
Idézet
 
 
+6 #3 imi 2014-08-17 11:52
Az a legszebb, hogy mindhárom tag balkezes!
Idézet
 
 
+6 #2 queensryche999 2014-08-17 10:21
" (...) a balkezes, de Hendrixhez hasonlóan jobbkezesre húrozott gitáron játszó Gales (...)"

Galest meg kellett nézzem, ő valóban - az Eden's Curse gitáros Thorsten Köhne-hez hasonlóan - jobbkezes húrozású hangszert használ balkezesként, Hendrix viszont jobbkezes hangszert balkezes húrozásnak megfelelően.
Idézet
 
 
+8 #1 kamikaze 2014-08-17 09:38
,,a King's X frontembere mostanság körülbelül annyit projektezik és annyi lemezen szerepel, mint a fénykorában lévő Jorn Lande (sóhaj...). Csak tavaly három lemezt adott ki különböző formációkban, és – fáj kimondani - ezek mindegyike jobb és izgalmasabb zenét rejt, mint az utóbbi másfél évtized King's X albumai."

Nagy igazság. Éppen ezért nem lehet egyértelműen állást foglalni a manapság rendkívül divatos projektezés mellett, vagy ellen, mert az gyakran (mint az ismertetőből is kitűnik) jól is elsülhet! Annyira megváltozott a zenei közeg, hogy ehhez is hozzá kell szokni és amíg ilyen albumok (vagy pl. a KXM, The Winery Dogs stb.) jönnek ki, tulajdonképp nem sajnálom, sőt örülök a pezsgésnek. Élőben úgy sem valószínű, hogy ilyen csapatok rendszeresen fellépjenek nálunk, otthon viszont sokkal több zenét hallgat mindenki. Akkor mi a fontosabb, az anyazenekarok produkciójára (lemezére, koncertjére) gyakran éveket várni, vagy addig is a szinte folyamatosan érkező, remélhetőleg jó és izgalmas zenéket hallgatni?
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Anthrax - Budapest, Budapest Park, 2013. július 30.

 

Riverside - Budapest, A38, 2013. május 23.

 

Mercenary - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Accept - Budapest, Club 202, 2011. február 2.

 

Solar Scream - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

Wendigo - Budapest, Kultiplex, 2006. október 14.