Shock!

november 29.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Paradise Lost: Medusa

paradiselost_cA Paradise Lost önmagában is nehéz eset. Voltak ugye valaha az aranyévek, amikor műfajukon belül kiüthetetlenek voltak a középsúly kategóriában. Ha azt mondjuk, Gothic, Icon, Draconian Times, pontosan tudja mindenki, mekkora alapvetés a csapat. Aztán teltek-múltak az esztendők, s egy hanyatló korszak után elkezdődött egy izgalmas útkeresés, amelynek eredménye a Faith Divides Us - Death Unites Us és a Tragic Idol albumokon bontakozott ki teljes pompájában. Személy szerint azt éreztem a helyes iránynak, azt a rendkívüli fantáziával, elképesztő dallamokkal megtűzdelt hömpölygést. Nick Holmesék azonban nem így gondolták, s a 2015-ös The Plague Within albummal elég egyértelműen jelezték, hová is szeretnének visszakanyarodni.

A Medusa a kanyarból egyenesbe váltott, megfelelve az előzetes promós megjelenéseknek, amely egyfajta vissza a gyökerekhez teóriát hirdetett. Tudja a fene. Értem a szándékot, nem értem a miértet. Az a zenekar, amelyik összehozta a Faith Divides Us - Death Unites Us anyagát (és ne feledjük azt a gyönyörű, nyomasztó videót sem), annak minden apró trükkjével és a fekete ezer árnyalatával, hirtelen kukázza az útvonalat, és visszatér egy valaha érthető, mára azonban szép emlékké váló, képzeletbeli origóhoz.

megjelenés:
2017
kiadó:
Nuclear Blast
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 92 Szavazat )

De miért? Megfelelési kényszerről szó sincs. Az egyik legfájóbb zenei interjúban, amit valaha olvastam, Holmes azt fejtegette, hogy ők teljesen elfogadták magukat középkategóriás zenekarnak. Pedig ha valami nem középkategóriás, hát az a Paradise Lost. Tény, hogy a koncerteken nyújtott teljesítmény sokat lehúz a legendából, de azok, akik a kilencvenesekben olyan alapalbumokat tettek le az asztalra, mint ők, majd az új évszázadban képesek volt összehozni a Faith Divides Ust, eléggé az élmezőnybe tartoznak. Nem a közönség igényeit lesik, inkább valami belső kényszerről lehet szó, aminek okait nem egészen tudjuk. A visszakanyarodással persze semmit nem veszítenek, hiszen minden korszakuknak megvolt megvan a maga közönsége: akik a 2009-es és 2012-es albumoknál hátat fordítottak egy időre, azok most örülhetnek, akik a The Plague Withinnél kezdték a szemöldöküket húzogatni, sóhajtva legyinthetnek.

A Medusa a nyolc és fél perces nyitószámával, a Fearless Sky-jal elég merészet húzott, és ha valami összezavarhatta a drága hallgató lelkivilágát, az éppen ez a nóta. Alapból a hőskort idézi, ám a közepén befigyelő tiszta vokál és a király gitárdallam éppen az utóbbi évek legjobb két albumának ízét hozza vissza. Bizonytalansággal vegyes izgalmat érezhetünk hallgatása közben: hibrid album, szerencsés ötvözet? Sajnos nem. A végtelennek tűnő hömpölygés után gyakorlatilag egy összeolvadó masszát kapunk. A széttorzított hangzás és Holmes hörgése minőségi, ám egyben némi csalódást okozó produktummá áll össze. Az előzetesen emlegetett Shades Of God, mint összehasonlítási pont nekem nem jött le, persze huszonöt év elteltével nem is vártam csodát. Az egyforma doom-patakok párhuzamosan csörgedeznek egymás mellett, hogy a végén ugyanabba a tóba fussanak bele. Nincs akadály az útjukban, a monoton, lehangoló csobogás kiszámíthatóan dübörög a fülünkbe, s csak akkor emeljük fel depresszióban őszülő fejünket, amikor néha egy-egy nótában Holmesék megtalálják eltemetett fantáziájukat, és becsempészik az adott dalba azt a játékosságot, ötletességet és tudást, amit egyébként tanári szinten birtokolnak. (Lásd a Blood And Chaost, ami építkezésével, lüktetésével és ismerős dallamvilágával kivillan az egyenszürkéből.)

A Medusával nem az a gond, hogy nem hallatszik mögötte a tudás. Szőröspöcsű öreg rókákról beszélünk, akik patikamérlegen is ki tudják adagolni, hogy stílusukon belül miből mennyi kell egy eladható albumhoz. Jelen esetben azonban a gondos porciózás egy unalmasan hosszú és hosszan unalmas album formájában öltött testet, amelynek hallgatása közben egy idő után elveszítjük a fonalat, és ásítozni kezdünk a szó szerint és átvitt értelemben is lehangolt dalok egyformaságán. Nincsenek etapok, nincsenek megállók az anyagban, nincsenek igazán kedvelhető, s kapaszkodót kínáló riffek vagy dallamok. Csak valamilyen szeánszjelleg, amivel az aranykor egy szeletét szerették volna visszaidézni, de mindössze néhány (igaz, profin összehozott) emlékfoszlányt kapunk.

A Medusa hallgatható, és a többségnek nyilván kedvelhető album is. Azoknak azonban, akik az évtized fordulójának ötletességét keresik, csalódni fognak. A Medusa sajnos nem a gyökerekhez visszatérést hozta el, inkább a vágyat a visszatéréshez. Korrekt, ám halvány lenyomata a múltnak, kicsit olyan, mint egy szándékosan megfakított és megöregített fotó. Tudjuk, mit akar ábrázolni, de el kell gondolkodnunk rajta, mi is az értelme a dolognak.

A Paradise Lost október 15-én Budapesten koncertezik a Pallbearer és a Sinistro társaságában. Részletek itt.

 

Hozzászólások 

 
-1 #25 SiriKeeton 2017-10-22 15:48
Valamikor a negyedik-hatodik hallgatás között megenyhültem, most már jobban tetszik. Számomra a Shades of God és Tragic Idol lemezekhez hasonlóan ez nem az első hallgatásra könnyen emészthető lemezeik közé tartozik (szemben szinte az összes többivel), de ettől még nem rossz. Még nem tetszik annyira, mint amazok, de de hát most már nem is vagyok tinédzser, mint amikor a Shades lemezt először hallottam.
Idézet
 
 
-2 #24 SiriKeeton 2017-10-10 09:33
Még csak néhányszor hallgattam meg, de ez már önmagában rossz jel, az előző albumot hetekig kirobbantani se lehetett a lejátszóból. Úgyhogy most úgy érzem, ez sokkal gyengébb lett, mint az előzőek, és tényleg nagyon messzire kell visszamenni (talán Believe in Nothing lemezig...), hogy ennyire kevéssé szívesen hallgatott albumot mondjak. A Tragic Idol okozott hasonló csalódást annak idején, de aztán idővel valahogy megszerettem, talán még jobban is, mint a Faith Divides Ust, úgyhogy most is meglátjuk majd. Különösen azért fura, mert elvileg a Beneath Broken Earth dal vonalán jön ez az album is, és a Beneath szerintem az előző album (sőt, jóformán a teljes PL pályafutás) legjobb dala, de ez most akkor se jön be, legalábbis nem az első néhány hallgatásra.

Vannak rajta jó pillanatok, de nyilván egy Paradise Losttól többet várok, talán ezért is nehéz a dolguk. Majd egy év múlva többet tudok mondani. A The Plague Within bő két év elteltével még mindig a legjobb albumaik mellé rakhatónak tűnik számomra (sőt az utóbbi időben jobban is kedvelem, mint az Icont, pedig régen az Icon volt az abszolút és utolérhetetlen kedvenc), a Medusa egyelőre nem.
Idézet
 
 
+1 #23 747 2017-09-19 19:23
Szerintem eddig simán az év lemeze. És ezt úgy írom, hogy kb 20 éve nem hallgattam Őket. A lemez hangzása pedig baromi jó, olyan jó kis analóg. Javaslom minőségi cuccon meghallgatni, a basszusgitár hangja bizsergető.
Idézet
 
 
+3 #22 metanor 2017-09-17 15:19
Idézet - pumpika666:
az első 6(igen a one second-ig bezárólag!) lemez annyira meredeken felfelé ívelő minőségi görbét mutat, hogy onnét csakis lefelé vihették tovább a bandát. vannak jó dalok azóta is, de lemezügyileg már nem tudnak meghatni :(

Tökéletesen egyetértek!
Idézet
 
 
-2 #21 GTJV82 2017-09-16 18:02
Összességében jó lemez, de ugyanaz a gondom vele, mint az előzővel, hogy sok helyen azt érzem, hogy direkt, kényszerből került a hörgés a számokba. A Longest Winter pl. tökéletes lenne hörgés nélkül is...
Mivel nekem is az Icon / Draconian Times / One Second éra a kedvencem ami a múltat illeti, az újabbakból pedig az In Requiem / Faith Divide Us.. / Tragic Idol trió, azt érzem, hogy az előző albummal egyetemben ez is jó, sőt, nagyon jó, de kicsit olyan, mint a franciasaláta (mindent bele), ha értitek.
A hangzás viszont egyáltalán nem tetszik, túl mély, torz, a dobok (főleg a pergő) hangzása pedig iszonyúan műanyag.
De mondjuk 50 felé ilyen zenével egyenesen nézhetnek a tükörbe.
Idézet
 
 
-3 #20 Lantis 74 2017-09-16 09:11
Szerintem jó lett az album. Nekem tettszik. Négy csillagot kapott tőlem. A Blood & Chaos különösen tettszik a lemezről. Igazi metál zene.
Idézet
 
 
-1 #19 19EmpEroR75 2017-09-16 02:43
Laslo: köszönöm az infót. Ez az interjú nekem kimaradt.
Idézet
 
 
+1 #18 Laslo 2017-09-15 21:29
Tancrede, 19EmpEroR75: Úgy látszik nincs különösebb oka.

"When the first details about "Medusa" were announced, the classic "Frozen Illusion" was still listed as a bonus track, but is missing on the pre-order albums. Why did he disappear?

I think he will only be on a very very littered number of special editions, which come out a little later. The label asked us which track we would like to add as a special extra to the most limited edition and we opted for "Frozen Illusion". I do not know when this special edition will come out, but it will have only a very limited edition. It's a great version of this song and I think it's really very good. I am very happy with it."
Idézet
 
 
-2 #17 Laslo 2017-09-15 21:25
Számomra felemás lemez lett az előzőhöz hasonlóan. Longest Winter, Until the Grave, Shrines és a Symbolic Virtue a jobban sikerült számok között van, a Medusa, Blood and Chaos, Fearless Sky oké, de a többi kuka. A dobos váltás mondjuk jót tett a csapatnak, a finn srác jobb témákat hoz, mint Erlandsson.
Ahhoz képest, hogy Greg azt nyilatkozta, hogy ezúttal máshogy közelítették meg a dalszerzést és nem komplett számokat írtak, hanem csak dalfoszlányokat , riffeket küldött el Nicknek, aki ezekre többféle énektémát is rögzített, majd ezek közül válogatva alakították ki a dalokat, nem érzem a számokban a húdenagy változatosságot (a dallamos és hörgős ének váltakozását 2017-ben had ne vegyem már annak… ráadásul már az előző lemezen is volt ilyen) sőt, mintha kevésbé lennének sokszínűek a számok, mint kéne. Viszont ezúttal Nick dallamos énektémái számomra jobban megidézték volna a One Second-PLX korszakot, amit egy ideje hiányolok, remélem a következő lemezzel inkább ilyen irányba fordulnak.
Idézet
 
 
+2 #16 pumpika666 2017-09-15 19:35
az első 6(igen a one second-ig bezárólag!) lemez annyira meredeken felfelé ívelő minőségi görbét mutat, hogy onnét csakis lefelé vihették tovább a bandát. vannak jó dalok azóta is, de lemezügyileg már nem tudnak meghatni :(
Idézet
 
 
#15 SiriKeeton 2017-09-15 18:46
Én majd akkor hallgatom meg, ha megérkezik az előrendelt lemez, amit a Nuclear Blast eddig még nem tudott eljuttatni hozzám több mint két hét elteltével. Remélem, jobban tetszeni fog, mint a Shocknak.
Idézet
 
 
+1 #14 Batwing 2017-09-15 17:26
Nick Holmes kérlek fejezd be a hörgést.
Idézet
 
 
#13 Tulus 2017-09-15 16:30
Nekem nagyon tetszik az új lemez, az előzőket egyiket se hallgattam, csak a klasszikus lemezeket.

10/9
Idézet
 
 
+1 #12 19EmpEroR75 2017-09-15 15:47
Tancrede: ezen először én is csodálkoztam. A "Frozen Illusion" a japán kiadás bonus trackja. A limited edition-on nincs rajta. Lehet, a japánok az eredetit kérték, de az is lehet, hogy mivel az első dalaik egyike (először az 1989-es demón szerepelt), lehet, nem akartak javítani rajta. Az igaz, hogy két válogatásalbumo n is szerepelt, és mintha a 2009-es verzió remasterelt lenne (mert az első szerintem nem az). Egy előzetes interjúban azt olvastam, hogy a Medusán teljes visszakanyarodá st akarnak hangzásban a korai érához, és úgy gondolták, az eredeti így ide jobban passzol. Igazából találgatok, de jobb magyarázatom nincs.
Idézet
 
 
+4 #11 Tancrede 2017-09-15 14:48
Szerintem olyan 10/8 a lemez. A kritika viszont kicsit felületes...nem tér ki az olyan zseniális dalokra, mint a címadó vagy a The Longest Winter. Greg megmondta, hogy ez egy doom lemez lesz, ne is számítsunk másra, se nem több, se nem kevesebb... Nekem alapvetően tetszik, pedig én is a Faith-Tragic albumokat szeretem, de a Host-ot is gyakran pörgetem. Azt viszont nem értem, miért tették fel a debütalbumos Frozen Illusion-t bónuszként. Ha remasterelve vagy újrafelvéve lenne, akkor érteném, de ez így nagy kérdőjel.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Anneke Van Giersbergen - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Nevermore - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Stuck Mojo - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 2.

 

ZZ Top - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2009. október 15.

 

Wendigo - Budapest, Kultiplex, 2006. október 14.

 

Wendigo - Budapest, Wigwam, 2005. február 16.