Shock!

március 28.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Nils Patrik Johansson: The Great Conspiracy

nilspatrikjohansson_cTologatom már egy ideje ezt az ismertetőt, most azonban, hogy a svéd hatóságok a héten bejelentették: megvan az 1986-ban meggyilkolt miniszterelnök, Olof Palme gyilkosa, nem halogathatom tovább. Érdekes véletlen, hogy Nils Patrik Johansson (Astral Doors, Civil War, Wuthering Heights satöbbi) épp most hozta ki ezt a konceptanyagot az utóbbi évtizedek egyik legtöbbet vesézgetett, megoldatlan politikai-bűnügyi rejtélyéről, ha az egyik dalban megénekelt alufólia-sapkás arcok közé tartoznék, bizonyára gyanúsnak is találnám ezt. De azért így is szórakoztató az egybeesés.

Amit magáról a lemezről sajnos nem igazán tudok elmondani, és ebből mindjárt kitalálhatod, miért is tologatom már egy ideje a recenziót. Noha Nils Patrik kiváló énekes, aki minden zenekarában igazi erősségnek számított, már előző szólólemeze, a két évvel ezelőtti Evil Deluxe sem sikerült valami meggyőzőre, most pedig, ha lehet, még kevésbé vagyok lenyűgözve. Mindegy, hogy a The Wallról, az Operation: Mindcrime-ról, a The Wake Of Magellanről, a Tyrannyről, netán a Scenes From A Memoryről beszélünk, a legjobb konceptalbumokban rejlik valami megfoghatatlan többlet, valami extra hangulat, ami beszippantja a hallgatót, és nem hagyja nyugodni. Ebből fakadóan a felsorolt művek és társaik dalonként, részletekben, hagyományos nagylemezként is élvezhetők, mégis egyben fejtik ki igazán a hatásukat: a történet rabul ejti a képzeletet, és ugyan minden pillanatban meghatározza a zenét, mégsem nő rá arra. Szóval rendkívül vékony jégen táncol, aki ilyesmire adja a fejét, és Johansson barátunk szépen bele is szakadt rajta a vízbe.

megjelenés:
2020
kiadó:
Metalville
pontszám:
5 /10

Szerinted hány pont?
( 13 Szavazat )

A 2018-as albummal jellegtelensége, középszerű dalai miatt nem tudtam megbarátkozni – nos, a dalok itt is jellegtelenek és középszerűek, a színházas-rockoperás keret és a jelentőségteljesnek szánt körítés pedig sajnos nem elleplezi vagy kijavítja, hanem csak még feltűnőbbé teszi a hiányosságokat. Nils Patrik és fő zenésztársa, a Lion's Share-ben is vele vállvetve zenélő Lars Chriss gitáros elég sok mindenbe belekapnak, de valahogy nem áll össze egységes egésszé a végeredmény. Ez egy tradicionálisra szabott album esetében is problémát jelentene, ilyen sztorimesélős vállalkozás esetében azonban kimondott szarvashiba. Már a lemezt doomos hatású riffek és tempósabb témák ötvözetével nyitó, majd magát teljesen váratlanul germános (vagy klasszikus szovjet mozgalmi dalos? döntsd el magad...) hatású kórussal nyakon öntő The Agitator nyitás is kiábrándító, még a dallamokat szokásos formájánál kissé élesebb hangon préselő főszereplő melódiái is természetellenesen hatnak benne. A folytatás pedig sajnos ugyanígy nem győzött meg, pedig becsülettel nekifutottam a lemeznek néhány alkalommal az elmúlt pár hónapban.

Tényleg van itt minden, mint a búcsúban: Maiden- és Helloween-hatásokkal dolgozó tétel (One Night At The Cinema), jellegzetes nordikus hatású, kimértebb tempójú darabok (The Baseball League, Freakshow Superstar), netán Ronnie James Dio késői korszakaiba kalauzoló komor, morózus, nehéz dallamvilágú szerzemény (Prime Evil), illetve a fentiek tetszőleges módokon összefércelt kombinációi is. Igazán emlékezetes dallamoknak, olyan pillanatoknak azonban gyakorlatilag teljesen híján van az album, amikor megszólal benned az a bizonyos hang, és érzed: itt most tényleg valami fontos történik. Mindezen a továbbra is kivételes énekhang sem segít, és sajnos nem ülnek a gegnek szánt elemek sem. A Prime Evilbe szuszakolt trópusi kis blokktól fejtetőig szalad a szemöldök, csak éppen nem pozitív értelemben, a valószínűleg csúcspontnak, különlegességnek szánt March Of The Tin Foil Hats pedig valami egészen kellemetlen ripacskodásba fullad színházasnak, rockoperásnak szánt, de sörhabos speedeléstől sem mentes katyvaszával. Utóbbi két dal azt is jól példázza, miként gyűrheti maga alá a szöveg a zenét egy efféle lemezen, ha a készítők nem figyelnek oda kellően a helyes arányokra. Még talán a záró This Must Be The Solution tetszik a legjobban az anyagról, de a refrén itt is lehetne erősebb.

Fogalmam sincs, hogy a friss bejelentés szellemében valóban Stig Enström, netán mégis Christer Pettersson, vagy valaki egészen más húzta-e meg a ravaszt azon a végzetes estén, mint ahogy azt sem tudom, saját elhatározásból cselekedett-e a tettes, avagy talán Khomeini ajatollah, P.W. Botha, a Naprendszer Központi Gyíkember Főparancsnoksága, neadjisten személyesen Soros György adta ki a végső utasítást. Gyakorlati jelentősége valószínűleg nincs is már ennek így, évtizedek távlatából, bár az eset természetesen jó ideig érdekes marad még, megnyugtatóan pedig aligha sikerül valaha is lezárni. Kár, hogy egy ennyire izgalmas témából csak egy ilyen semmilyen, unalmas lemezt sikerült készíteni, igazán többet érdemelt volna a sztori.

 

Hozzászólások 

 
#14 the raven 2020-06-14 08:33
Idézet - Asidotus:
Szerintem ma már a zenészek tudnak rendesen zenélni, az alapvető produkciós követelményekke l is tisztában vannak, tisztességes hangzással szólalnak meg.
Nem adnak ki ma már bűnrossz lemezt

Black metal.
Idézet
 
 
#13 Valentin Szilvia 2020-06-11 17:54
Idézet - Asidotus:
Szerintem ma már a zenészek tudnak rendesen zenélni, az alapvető produkciós követelményekke l is tisztában vannak, tisztességes hangzással szólalnak meg.
Nem adnak ki ma már bűnrossz lemezt


De.
Idézet
 
 
#12 Claudius Oltarimanus 2020-06-11 17:16
Idézet - Asidotus:
Szerintem ma már a zenészek tudnak rendesen zenélni, az alapvető produkciós követelményekke l is tisztában vannak, tisztességes hangzással szólalnak meg.
Nem adnak ki ma már bűnrossz lemezt


Csak hát legalább bűnrossz volna! Arra legalább önkéntelenül felkapná a fejét az ember még ha nem is hallgatná rendszeresen!
Az ilyen közepes nótákkal teli korrekt hangzású, agyoneditált unalmas lemezekkel már Dunát lehet rekeszteni. Mondjuk így belehallgatva annyira nem rossz a jelen cikk tárgya, nálam 6-7 között mozog így első hallásra. A nyitónóta refrénje amúgy az Internacionáléb ól van ami eredetileg francia munkásmozgalmi nóta.

Tudom senkit nem érdekel de itt az én pontozási rendszerem 10-es skálán :-)))

9-10 pont: Nagyon tetszik önszántamból rendszeresen hallgatom

7-8 pont: kellemes háttérzene

6 pont: Háttérzeneként nem zavar

5 pont: háttérzeneként zavar

4 pont: háttérzeneként nagyon zavar

3 pont: kinyírlak ha nem kapcsolod ki!

0-2 pont: annyira szar, hogy már jó! :-)
Idézet
 
 
#11 Gábor 2020-06-11 16:23
Idézet - Razorblade:
Idézet - redriot:
Úgy látszik NLP véglegesen beragad a "jó hangú énekesek szar lemezekkel" kategóriába Ripper Owens és Jörn Lande közé.


Úgy hogy Jorn-nak van egy Out to Every Nation, The Duke meg egy Life on Death Road lemeze, ezt az állítást azért én átgondolnám...


Jornnak nincs szar lemeze, max pár kevésbé jó...
Idézet
 
 
#10 Asidotus 2020-06-11 14:50
Szerintem ma már a zenészek tudnak rendesen zenélni, az alapvető produkciós követelményekke l is tisztában vannak, tisztességes hangzással szólalnak meg.
Nem adnak ki ma már bűnrossz lemezt
Idézet
 
 
#9 Draveczki-Ury Ádám 2020-06-11 13:38
Idézet - Xanadu:
Oké, de az 5-ös alatti skálát alig-alig használjátok ki. :) Nyilván arról nincs kedvetek írni, ami mocsok szar, viszont érdekelne, melyek azok a lemezek, amelyek tényleg 1 vagy max. 2 pontosak. Ha ilyen nincs, akkor meg felesleges 1-10-ig értékelni, mert csak kb. 6 egység jöhet szóba ilyen elvek mentén. #pontozásfetisi zmusrulez

Úgy gondolom, a rockkiadók többségénél alapvetően azért működik egy minimálszűrő, így ami hozzánk eljut, és/vagy van értelme írni róla, mert számot tarthat egy minimális érdeklődésre, azok között azért ritka a 0, 1, 2 pontos lemez. Szerintem életemben egyszer adtam 2 pontot, 3-at is talán kétszer vagy háromszor. Nyilván célirányos genyózás jelleggel mindig lehet lejjebb menni, de azok nem mi vagyunk.
Idézet
 
 
#8 Xanadu 2020-06-11 13:35
Idézet - Valentin Szilvia:
Idézet - Xanadu:
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - Xanadu:
Tudom, a pontozási szisztémán kár vitatkozni, én sem ezt teszem, de ha az 5-öst csontnélküli szürke átlagnak veszem, akkor ezt a lemezt a kritika tartalma alapján 3-4-esre lehetne osztályozni, legalábbis a cikk elmarasztaló hangvétele okán. Az átlag, ötpontos cucc számomra amolyan "egynek elmegy, de holnap már nem is emlékszem"-kategória, amit olykor meg is lehet hallgatni, itt viszont konkrétan megy a savazás. :)

Nyilvánvalóan meg lehet hallgatni a lemezt. Van rajta egy jó énekhang is. 3-4 azért irreális lenne rá.



Oké, de az 5-ös alatti skálát alig-alig használjátok ki. :) Nyilván arról nincs kedvetek írni, ami mocsok szar, viszont érdekelne, melyek azok a lemezek, amelyek tényleg 1 vagy max. 2 pontosak. Ha ilyen nincs, akkor meg felesleges 1-10-ig értékelni, mert csak kb. 6 egység jöhet szóba ilyen elvek mentén. #pontozásfetisi zmusrulez


Te szívesen hallgatnál just for fun gyötrelmes, sőt, ŐSBORZALOM lemezeket? Na ugye. :)



Nyilván nem, de néha a gyalázatos dolgokról frappánsabb, humorosabb, szarkasztikusab b írások születnek, mint amit dicsérnek. Van ennek egy pszichológiája szerintem, és ezalatt nem a mindenáron való, öncélú fikázást értem.
Idézet
 
 
#7 Valentin Szilvia 2020-06-11 13:20
Idézet - Xanadu:
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - Xanadu:
Tudom, a pontozási szisztémán kár vitatkozni, én sem ezt teszem, de ha az 5-öst csontnélküli szürke átlagnak veszem, akkor ezt a lemezt a kritika tartalma alapján 3-4-esre lehetne osztályozni, legalábbis a cikk elmarasztaló hangvétele okán. Az átlag, ötpontos cucc számomra amolyan "egynek elmegy, de holnap már nem is emlékszem"-kategória, amit olykor meg is lehet hallgatni, itt viszont konkrétan megy a savazás. :)

Nyilvánvalóan meg lehet hallgatni a lemezt. Van rajta egy jó énekhang is. 3-4 azért irreális lenne rá.



Oké, de az 5-ös alatti skálát alig-alig használjátok ki. :) Nyilván arról nincs kedvetek írni, ami mocsok szar, viszont érdekelne, melyek azok a lemezek, amelyek tényleg 1 vagy max. 2 pontosak. Ha ilyen nincs, akkor meg felesleges 1-10-ig értékelni, mert csak kb. 6 egység jöhet szóba ilyen elvek mentén. #pontozásfetisi zmusrulez


Te szívesen hallgatnál just for fun gyötrelmes, sőt, ŐSBORZALOM lemezeket? Na ugye. :)
Idézet
 
 
#6 Xanadu 2020-06-11 13:17
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - Xanadu:
Tudom, a pontozási szisztémán kár vitatkozni, én sem ezt teszem, de ha az 5-öst csontnélküli szürke átlagnak veszem, akkor ezt a lemezt a kritika tartalma alapján 3-4-esre lehetne osztályozni, legalábbis a cikk elmarasztaló hangvétele okán. Az átlag, ötpontos cucc számomra amolyan "egynek elmegy, de holnap már nem is emlékszem"-kategória, amit olykor meg is lehet hallgatni, itt viszont konkrétan megy a savazás. :)

Nyilvánvalóan meg lehet hallgatni a lemezt. Van rajta egy jó énekhang is. 3-4 azért irreális lenne rá.



Oké, de az 5-ös alatti skálát alig-alig használjátok ki. :) Nyilván arról nincs kedvetek írni, ami mocsok szar, viszont érdekelne, melyek azok a lemezek, amelyek tényleg 1 vagy max. 2 pontosak. Ha ilyen nincs, akkor meg felesleges 1-10-ig értékelni, mert csak kb. 6 egység jöhet szóba ilyen elvek mentén. #pontozásfetisi zmusrulez
Idézet
 
 
#5 Draveczki-Ury Ádám 2020-06-11 12:39
Idézet - Xanadu:
Tudom, a pontozási szisztémán kár vitatkozni, én sem ezt teszem, de ha az 5-öst csontnélküli szürke átlagnak veszem, akkor ezt a lemezt a kritika tartalma alapján 3-4-esre lehetne osztályozni, legalábbis a cikk elmarasztaló hangvétele okán. Az átlag, ötpontos cucc számomra amolyan "egynek elmegy, de holnap már nem is emlékszem"-kategória, amit olykor meg is lehet hallgatni, itt viszont konkrétan megy a savazás. :)

Nyilvánvalóan meg lehet hallgatni a lemezt. Van rajta egy jó énekhang is. 3-4 azért irreális lenne rá.
Idézet
 
 
#4 Xanadu 2020-06-11 12:25
Tudom, a pontozási szisztémán kár vitatkozni, én sem ezt teszem, de ha az 5-öst csontnélküli szürke átlagnak veszem, akkor ezt a lemezt a kritika tartalma alapján 3-4-esre lehetne osztályozni, legalábbis a cikk elmarasztaló hangvétele okán. Az átlag, ötpontos cucc számomra amolyan "egynek elmegy, de holnap már nem is emlékszem"-kategória, amit olykor meg is lehet hallgatni, itt viszont konkrétan megy a savazás. :)

A Wuthering Heightsnek kellene főnixként újjáélednie, szerintem Nils ott volt a legjobb, és a muzsika is a legigényesebb.
Idézet
 
 
#3 Razorblade 2020-06-11 11:54
Idézet - redriot:
Úgy látszik NLP véglegesen beragad a "jó hangú énekesek szar lemezekkel" kategóriába Ripper Owens és Jörn Lande közé.


Úgy hogy Jorn-nak van egy Out to Every Nation, The Duke meg egy Life on Death Road lemeze, ezt az állítást azért én átgondolnám...
Idézet
 
 
#2 dreambarker 2020-06-11 09:00
Köszönet, amiért eszembe juttattad a Shadow Gallery lemezt. :)
Idézet
 
 
#1 redriot 2020-06-11 08:37
Úgy látszik NLP véglegesen beragad a "jó hangú énekesek szar lemezekkel" kategóriába Ripper Owens és Jörn Lande közé.
Igazán erős lemezeken akkor is van valami kohézió a számok közt, dalokon átívelő hangulat ha nem konceptalbumról van szó.

Ha pedig konceptalbum megalkotása volt a cél, akkor szerintem alapkövetelmény hogy ne csak szövegileg kapcsolódjanak a számok hanem zeneileg is legyen egy íve az egésznek. Na kérem ez az ami itt kompletten hiányzik.

Maga a zene is dögunalom, audio purhab. Van néhány WTF pillanat, de azok nem tesznek hozzá semmit az élvezhetőséghez . Pl. az Ádám által is említett trópusi bohóckodás az egyik dalban.
Hatása kb. mint a csokitortára szórt sült szalonna.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Volbeat - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. június 18.

 

Rise Against - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Mercenary - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Poisonblack - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

Watch My Dying - Budapest, Almássy téri Szabadidőközpont, 2007. március 23.

 

Wackor - Budapest, Petőfi Csarnok, 2008. október 31.