Shock!

március 19.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Nickelback: Feed The Machine

nickelbacklp_cAz előző Nickelback-lemez, a még a csapathoz képest is extrán poposra és rádiósra vett No Fixed Address elég rettenetesre sikeredett. Ugyan a zenekar régóta azon arénabandák sorát gyarapítja, akiknél igazából nem számít sokat, hogy milyen az éppen aktuális új lemez, azért alighanem Chad Kroegerék is érezték, hogy még tőlük is túlzás volt gyakorlatilag egy teljes albumon át mucinban fetrengeni, és Flo Ridát is vendégül hívni ehhez, így a Feed The Machine-t már az előzetes nyilatkozatokban is jóval harapósabbnak ígérték. A beharangozások hálistennek nem hazudtak, a banda visszakanyarodott korábbi önmagához.

A Nickelbacket övező iszonyatos közgyűlölet olyannyira dögunalmas és szétkoptatott téma, hogy már én is unom állandóan részletezni minden alkalommal, amikor a csapatról írok. Szerintem kábé annyira menő és naprakész dolog 2017-ben úton-útfélen őket basztatni, mint Torgyán-vicceket mesélni, vízbülazokszigéntezni vagy repatarurgyánozni, így a kötelező köröket ezúttal hagyjuk is, az őszi budapesti buli kapcsán utoljára fejtettem ki, mit gondolok a témáról. A lényeg, hogy amennyiben bírod a csapatot, a Feed The Machine egy kimondottan szerethető Nickelback-lemez lett. Üresjárattól mentesnek nem nevezném – talán az All The Right Reasonst leszámítva mindig becsúsztak náluk töltelékek is a menetrendszerű nagy nóták mellé –, de a mérleg egyértelműen pozitív.

megjelenés:
2017
kiadó:
BMG
pontszám:
7,5 /10

Szerinted hány pont?
( 40 Szavazat )

A lemez kimondottan harapósan indul a címadó és a Coin For The Ferryman kettősével, ezek egyértelműen a banda legjobban megfogalmazott szerzeményei közé tartoznak a Dark Horse utáni korszakból: kellően húznak a gitárok, Chad védjegyszerű dallamai elsőrangúak, és persze ragadnak is a fülbe, ahogy kell. Lehet, hogy büntetendően klisés a „We're smokin' dynamite, too many fuses to light" duma a refrénben, de akkor sem vagyok képes elhessegetni hetek óta... Ugyanezt az iskolát követi a Must Be Nice, ahol a mondókás megközelítésű verzékben valami nagyon durván a '80-as éveket idéző érzésvilág érhető tetten. A Mutt Lange-féle albumon szerepeltek hasonló hangulatú témák, és a csapatnak marha jól is áll ez a modernizált rockdizsis vonal, jusson eszedbe róla akár a Def Leppard, akár a ZZ Top, akár Don Henley (akit ugye nemrég fel is dolgoztak). A legjobb riff díját azonban a For The Rivernek szavazom meg, ahol ugyanez az iskola jellemző, viszont közben mintha csak a banda egykori nagy cimborája, Dimebag Darrell vezette volna Kroeger és Ryan Peake kezét, és a kezdőtéma valami egészen gyilkos. És ha már ilyenek az alapok, egy hasonlóan szépen elkapott, Dime-ot és Eddie Van Halent egyaránt megidéző, fasza szóló is helyet kapott benne magától Nuno Bettencourttől... Ezeknél kevésbé nyilvánvalóbb, de hasonlóan erős a The Betrayal – Act III, a zenekar történetének egyik legsúlyosabb darabja is, a Silent Majority rádiórockja meg nekem annyira nem fekszik, de biztos vagyok benne, hogy sokaknak épp ez lesz a kedvence a lemezről.

Aztán a fentiek mellett persze ezúttal is akadnak bugyinedvesítő-könnycsorgató pillanatok, és ezeket már kevésbé érzem átütőnek. Nem a lassúság a bajom, de a Song On Fire például megint ugyanaz a líra, amelyik minden albumukon szerepel, némelyiken több kiadásban is. Szépen megírták, de nagyon unalmas megint más szöveggel hallani ugyanazokat a fordulatokat. Az Everytime We're Together egy fokkal életrevalóbb fél-lassú, de ugyanígy nem először és nem másodszor újrahasznosított panelekből építették fel, és az After The Rainre is ezt mondanám, viszont a verze hangszerelése utóbbiban abszolút nem tipikus, és nagyjából meg is menti a kliséhalmozó refrént. A lassabb pillanatok közül a fentieknél egy fokkal kevésbé nyilvánvaló Home viszi a pálmát szerintem, meg a szépen összerakott The Betrayal – Act I finom, akusztikus instruja.

Mint a fentiekből látszik, nem tökéletes lemez a Feed The Machine, viszont ami jó róla, az tényleg jó lett, az előző albumnál meg tényleg kategóriákkal ütősebb. Sőt, az azelőttinél is jobb. A Dark Horse-nál viszont nem, úgyhogy maradjunk egy lefelezett pontszámnál.

 

Hozzászólások 

 
+4 #13 sohamaar 2017-06-29 18:00
Idézet - Batwing:
Jó estét. Az elmúlt fél évben alaposan átböngésztem a kritikákat, és arra a következtetésre jutottam, hogy Önt tartom a legjobb írónak.


Állítólag a magázódókat egyből tiltják.
Idézet
 
 
+14 #12 Batwing 2017-06-23 18:04
Jó estét. Az elmúlt fél évben alaposan átböngésztem a kritikákat, és arra a következtetésre jutottam, hogy Önt tartom a legjobb írónak.
Idézet
 
 
+4 #11 lcs 2017-06-23 13:26
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - lcs:
Az új Papa Roach és Seether albumról lesz kritika valamikor?

Lesznek, de most előtte írni kell néhány "rendes, tisztességes metal zenéről", hogy helyreálljon a renoménk.

:D köszönöm szépen, rendes kritikát, rendes metal-ról :D
Idézet
 
 
+8 #10 oli 2017-06-23 08:52
Nekem összességében tetszik az új album.
A nyálas számaik annyira nem jönnek be de van egy léptető gomb a spotify-on, amivel könnyen meg lehet oldani, hogy csak a keményebb nótáikat kelljen hallgatni. És azokból vannak faszák a lemezen :-) Amúgy kicsit unalmasnak tartom ezt a Nickelback fikázást! Annyi lehetőség van arra, hogy arról olvasson és attól hallgasson zenét az ember akitől csak szeretne, akkor minek veszi a fáradságot arra, hogy telefröcsögje a netet mindenféle szarral....
Idézet
 
 
+29 #9 Draveczki-Ury Ádám 2017-06-22 03:37
Idézet - lcs:
Az új Papa Roach és Seether albumról lesz kritika valamikor?

Lesznek, de most előtte írni kell néhány "rendes, tisztességes metal zenéről", hogy helyreálljon a renoménk.
Idézet
 
 
-6 #8 weare 2017-06-21 19:49
Idézet - kószapock:
Ez meg mi? Hallgassatok már rendes, tisztességes metal zenéket.


íme: Heaven and hell :)
https://www.youtube.com/watch?v=TDOf41Xwrc4
Idézet
 
 
-11 #7 ördöngös 2017-06-21 17:23
Elmondom mikről írhattoka: thrash/death/black/progresszív metal,grindcore , klasszikus power/speed és doom stoner.Na ez a metal.
Idézet
 
 
+1 #6 lcs 2017-06-21 16:57
Az új Papa Roach és Seether albumról lesz kritika valamikor?
Idézet
 
 
-7 #5 Náci bácsi 2017-06-21 13:59
Az ilyen és hasonlló cikeknek "hála" Shock! csak egy felhabositot Rockstation!
Idézet
 
 
-5 #4 kószapock 2017-06-21 12:42
Ez meg mi? Hallgassatok már rendes, tisztességes metal zenéket.
Idézet
 
 
+8 #3 valarmogulisz 2017-06-21 07:49
Kérdem: Papa Roach új lemezéről lesz kritika? Talán a SiktH-ről?
Idézet
 
 
+33 #2 revdav11 2017-06-21 07:04
Nyeh... Olyan, mint egy felhabosított Stone Sour
Idézet
 
 
-5 #1 Tulus 2017-06-21 06:55
Niggersegg? Mindig is utáltam ezt a zenekart.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

Slipknot - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Motörhead - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Megadeth - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Mercenary - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Muse - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 15.