A Hang-alkony-menedék c. demójuk óta ismerem a csapat zenéjét - a kritika a demórovatban megtekinthető - tehát ha ehhez a felvételhez mérem őket, akkor nem tudok mást mondani, mint azt, hogy rengeteget fejlődtek. A komplexitásukból nem veszítettek semmit, viszont kicsit visszavettek a témahalmozásból és a demón még széteső dalszerkezeteket mára korrigálták, tehát az Égforrás dalai összeszedettebben hatnak az ezer téma ellenére is.
|
megjelenés:
2001 |
|
kiadó:
szerzői kiadás / Music Works |
|
pontszám:
8,5 /10 Szerinted hány pont?
|
A demós dalok közül egyedül a kazettát nyitó Végtelen hetedik szeme c. dal került fel. Olyasmi a Moon Of Soul, mintha a korai Voivodot, az Atheistet, a Cynic-et, a klasszikus riffelésű Metallicát és a komplexebb Death-et berakta volna valaki egy turmixba és abból egy borzasztóan jóízű, hatásaiban beazonosítható, de saját egyéniséggel rendelkező zenekart kutyult volna össze.
Négy srác alkotja a zenekart (Pongó Tamás: dob, Csernyánszky Tamás: gitár, Gróza Ferenc: basszusgitár, Csernyánszky Gábor: ének, gitár), akikről csak dicsérőleg tudok szólni. Gábor az üvöltés mellett a tiszta énekhangját is megmutatja, nem is rossz. Mindehhez a szövegekkel egy olyan szellemiség párosul, ami nagyon ritka a hazai metalvilágban, a Gire-t tudnám megemlíteni, ahol hasonló vers-szövegek születnek, furcsa hangulattal, egyfajta ősi misztikával átszőve. Egyébként nem állna rosszul a Moon Of Soulnak, ha a dalokba valahogy megpróbálnák becsempészni a magyar folkzenét.
Az Égforrásra 8 dal került fel, nem sok és nem is kevés, pont elegendő az ilyen sűrűségű zenéhez - mielőtt még bárkit is elijesztenék, hogy folyton a komplexitást emlegetem, azért azok a riffek kellő súllyal bírnak, szóval ne valami agyonművészkedett zenét képzeljetek el - hosszú távon sem monoton, bár fáradtan nem az igazi ilyen zenét hallgatni, inkább egy nyugis délután érdemes barátkozni vele, érdemes elmerülni benne! Érdemes, egyéni színfolt a sok divatzenekar között.
