Shock!

szeptember 21.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Mike Tramp: Rock'N'Roll Circuz

A helyzet az, hogy amikor megszerettem a White Liont (nem is volt olyan rég), Mike Tramp megvett magának kilóra. Pont. Teljesen lehidaltam a faszi dallamérzékétől, dalszerzői vénájától és zenéhez való hozzáállásától. Ez utóbbira remek példa kiváló cimborám anekdotája, aki a 2002-es pesti Tramp bulin kívül a cseheknél is megnézte a faszit: Mike akkori aktuális szólólemeze (a Capricorn) kapcsán felajánlotta neki, hogy ha nem tetszik, akkor visszaadja az árát.

megjelenés:
2009
kiadó:
Sony Music
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 2 Szavazat )

Nos, a Mike Tramp szólómunkásságát egyelőre csak felületesen ismerem, de mivel a White Lion feltört legnagyobb kedvenceim közé az elmúlt pár évben, a Freak Of Nature-t pedig szintén óriási zenének tartom, úgy érzem, itt az ideje az ismeretség elmélyítésének. Mike bármit énekeljen is, bármilyen néven, az annyira jellegzetesen ő, hogy nem tudom nem szeretni. Erről a viszonylag új szólóanyagról például elég rosszakat olvastam, de a fent említett haver annyira erőltette, hogy csak tettem vele egy próbát. Érdekes, hogy éppen a dallamos körökben agyonhype-olt új Treat és Wig Wam lemezekkel együtt adta oda – legyen elég annyi, hogy ez a kettő ment a levesbe, de a Rock'N'Roll Circuzra nagyon rákattantam.

Állítólag otthon, Dániában Mike most újra mainstream szinten sikeres. Nem is csoda, hiszen ez a lemez hamisítatlan rádiórockot rejt. Mégis, nagyobb hangerőn, odafigyelve hallgatva kimondottan erőteljesnek hat a zeneanyag, arcunkba másznak a dobok, húznak a tempók, azok a jellegzetes Tramp-dallamok pedig bizony ragadnak. Ami szerintem sokaknak nem tetszik, az a relatív gitár(szóló)szegénység – ugyanakkor nem kellene elfelejteni, hogy ez nem White Lion-, hanem szólóalbum. Mondjuk az intrót követő All My Life-fal vagy épp az igazán rockos No Tomorrow-val, netán a Between Good'N'Baddel objektíven nézve senkinek semmi baja nem lehet és ha a lemez egészét vesszük, tulajdonképpen olyan nagyon sokban nem különbözik a Circuz a két évvel ezelőtti White Liontól sem. Tramp ez is, az is – én pedig legalább elmondhatom magamról, hogy nyitott vagyok a rádiós puhapöcs-műrockra is, szerkesztőségünkben ez úgyis kötelező lesz hamarosan. Szóval tekintsük ezt perverziónak (a pontszámmal persze azért óvatosan bánok!).

 

Hozzászólások 

 
+1 #1 Guest 2011-03-22 21:26
A fent említett magyar buli nem 2004-ben volt, ha nem 2002 áprilisában a Wigwam-ban, és a Recovering The Wasted Years turnéja volt.

Kár, hogy Mike a White Lion-t jégre tette, mert elég korrekt album volt a Return of the Pride. Talán belefáradt a jogi csatározásokba Vito -val.

Nekem úgy tűnik, hogy ez a szólókarrier csak Dániára koncentrálódik.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Anthrax - Budapest, Budapest Park, 2013. július 30.

 

Voivod - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Magma Rise - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Die Krupps - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Poisonblack - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.