Shock!

szeptember 23.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Metallica: Reload

Nehéz írnom erről az albumról, hiszen annak idején a Metallica volt az egyik olyan csapat, akik nagy hatással bírtak rám, és miattuk (is) ástam bele magam mélyebben a jófajta zenékbe. Akkoriban sosem gondoltam volna, hogy egyszer kritikát fogok írni az új lemezükről. Szóval nehéz dolgom van, mert hiába szeretnék lelkendezni, hogy hú, mekkorát alkottak megint és szanaszét fogom hallgatni ezt az albumot is, nem tudok mást mondani, mint hogy a közízlést megcélzó, lusta riffekkel megírt meglehetősen álmos albumot raktak a nép orra elé Hetfieldék.

megjelenés:
1997
kiadó:
Vertigo / Polygram
pontszám:
6 /10

Szerinted hány pont?
( 49 Szavazat )

A Load után nem sok jót lehetett várni - persze titkon azért mindenki reménykedett, hogy talán mégis "észhez térnek", bár ez dőre képzelgés volt, mivel egy időben készültek a két album nótái. Lehet mentségeket keresni, hogy: öregszenek, nem zúzhatnak örökké (jó-jó, de akkor pl. Geezer Butler a G/Z/R nevű bandájával miért csinál olyan irgalmatlanul modern és kemény zenét?!? Pedig jócskán elmúlt 30 éves...), meg miért lenne kötelességük a rajongók ízlését kiszolgáló zenét csinálniuk (ebben tökéletesen igazuk van) és még sorolhatnám. Csak valahogy úgy érzem, mintha némiképp elkényelmesedtek volna (hiába, a jólét!), és irányítaná őket a kiadó, bármennyire is tagadják ezt. Kesergésből elég ennyi, lássuk a zenét.

Az indító Fuel akár még be is indíthatná az embert, ha utána az unalomig ismert The Memory Remains le nem hűtene, ami nem is lenne rossz nóta, csak azt a Marianne Faithfullos betétet tudnám feledni. Ezt tényleg kár volt beletenni. Az Unforgiven II-nek semmi értelme, nem kellett volna megbolygatni az egyébként kiváló eredeti dalt. Kiemelkedő pillanata a albumnak a Low Man's Lyric, nagyon hangulatos, érzelemgazdag nóta. A többi dalocska amolyan középtempós avagy némileg gyorsabb szerzemény, egy baj van velük, hogy totál megkülönböztethetetlenek egymástól és az előző album dalaitól. Ami tetszett, azok James énektémái - komolyan! - és mikor Jason néha elereszti magát a bőgőn. A hangzásról annyit, hogy a gitárok inkább rockosan szólnak, mint metalosan (át is keresztelhetnék magukat Rockallicának), azt a kevés dobtémát - amit Lars még képes elütögetni - viszont még mindig jól keverték, illetve a fotók továbbra is állatul néznek ki.

A legnagyobbak voltak és a legnagyobbat buktak. Ha most az újra megjelenő Garage Days-zel sem tudják visszaszerezni valamennyire a becsületüket, akkor nem jósolok túl hosszú jövőt a csapatnak, legalábbis a még mindig hűséges rajongóik között nem. Sad But True...

 

Hozzászólások 

 
+5 #2 Valentin Szilvia 2011-12-13 09:18
Idézet - badalac:
Nekem sosem volt bajom a Load/Reload albumokkal. Óriási, időtálló muzsikák vannak rajta, mégha nem is annyi mennyiségben és minőségben, mint a korábbi albumokon...

De legalább a Reload-ig bezárólag, volt a Metallicának, egy fajta, természetes fejlődési vonulata, ami - mint utóbb kiderült - megtört valahol a St. Anger körül (ami az irányát tekintve ugyancsak érdekesnek indult, ám szégyenletesen rossz dalokat írtak), hogy aztán a Death Magnetic-kel ők is beálljanak a jól bevált "vissza gyökerekhez" maszlaghoz.

Ennek ellenéreKíváncs i lennék a Kritika írójának a jelenlegi véleményére a Load/Reload albumokkal kapcsolatban. UGyanis én azt tapasztaltam, hogy sokaknak megtetszettek a dalok az idők során, ezzel is bizonyítva azt, hogy tuladjonképpen nem a dalokkal volt/van a baj....


Nyilván változott a véleményem '97 óta. :) A Load lemezt kimondottan jónak tartom, két-három dal kivételével szinte kifogástalan, a Reload már kevésbé tetszik, ott jóval több a töltelék, de azért ez a kritika sem az igazi ebben a formában. :)
Idézet
 
 
+4 #1 badalac 2011-12-13 03:59
Nekem sosem volt bajom a Load/Reload albumokkal. Óriási, időtálló muzsikák vannak rajta, mégha nem is annyi mennyiségben és minőségben, mint a korábbi albumokon...

De legalább a Reload-ig bezárólag, volt a Metallicának, egy fajta, természetes fejlődési vonulata, ami - mint utóbb kiderült - megtört valahol a St. Anger körül (ami az irányát tekintve ugyancsak érdekesnek indult, ám szégyenletesen rossz dalokat írtak), hogy aztán a Death Magnetic-kel ők is beálljanak a jól bevált "vissza gyökerekhez" maszlaghoz.

Ennek ellenéreKíváncs i lennék a Kritika írójának a jelenlegi véleményére a Load/Reload albumokkal kapcsolatban. UGyanis én azt tapasztaltam, hogy sokaknak megtetszettek a dalok az idők során, ezzel is bizonyítva azt, hogy tuladjonképpen nem a dalokkal volt/van a baj....
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Peter Gabriel - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. május 6.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2013. július 9.

 

Volbeat - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. június 18.

 

Leander Rising - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. február 7.

 

Whitesnake Tribute Band - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. május 4.