Shock!

december 06.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Måneskin: Rush!

maneskin_cJó néhány hónappal ezelőttig és távolról nézve a Måneskin számomra is csupán egy fura olasz eurovíziós csapatnak tűnt, akik inkább az excentrikus külsejükkel és lehengerlő színpadi jelenlétükkel mutattak valami mást, mint az akkori és ottani standardok. Mindezek ellenére egy-két slágerüket megkerülni sem lehetett, és bizony nekem is beleült a fülembe az olasz nyelvű Zitti E Buoni, pedig esküszöm, nem akartam. És mégis így történt, sőt, beismertem, hogy ebben a dalban van kraft, nem is kicsi. Persze csakis ezért még mindig nem került volna ennyire a fókuszom elé a csapat, de a sors útjai kifürkészhetetlenek.

Olyannyira, hogy amikor tavaly ősszel a legifjabb unokahúgomat bőrdzsekiben, ál-orrkarikával, flegmán, a lábával az ütemet dobolva, fejhallgatóval a fején láttam, és megkérdeztem, mit hallgat, ez a zenekar volt a válasza. Annyira vigyorogtam ott és akkor, hogy de ismerős ez az egész testtartás, kisugárzás, kora kamaszkori lázadó attitűd és rajongói hozzáállás, hogy muszáj volt meghallgatni alaposabban a zenekar dalait, és be kellett ismernem, ez nem is rossz. Idén jött az új lemez, a Rush!, és én lepődtem meg a legjobban, hogy ez már bármiféle „családi ráhatás” nélkül, saját jogán tetszik.

megjelenés:
2023
kiadó:
Epic
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 44 Szavazat )

Az olaszok rákészültek erre az albumra, tökéletesen tisztában voltak azzal, hogy a nagyonnál is jobban oda kell tenni magukat, ha már nyakukba szakadt a komoly nemzetközi siker. Így közel ötven dalból válogatták ki azt a tizenhetet, aminek bármelyike potenciális slágernek készült, csupán a körítés fogja meghatározni, melyik mivé növi ki magát. Ötvenkét percet tartalmasan megtölteni roppant nehéz, még náluk sokkal komolyabb múlttal rendelkező zenekaroknak is, így elég merész az a kijelentés, hogy e tizenhét szerzemény akármelyike sláger lehetne, de két lépés távolságból és a saját közegükből kiragadva bármelyiket, akár működőképes is lehet a dolog. Per pillanat nekem is üdítő hallgatni valami frissebb zenét, ami nem a megszokott kedvenceim sokszor újrahasznosított, de azért szerethető dalcsokra.

Tagadhatatlan, hogy szemtelenül rámentek a slágerességre, és tűpontosan kihegyezték a csapat erősségeit, a nyegle, laza funk-rock zenei alapokat, amire Damiano David karcos, pimasz rocktorka fülbemászó refréneket hoz – ezúttal szinte kizárólag angolul. A zenei alapok nem egy helyen idézik a Red Hot Chili Pepperst, tehát ha ebből az irányból érkezel, akár új kedvencre is lelhetsz. A gitárokat ezúttal bátrabban használták, sokkal erőteljesebb, rockosabb a megszólalás, amire számítanál a név alapján. Ennek megfelelően a nyitó Own My Mind egy fogós, táncolható rockdal, amivel tarolni fognak élőben, a másodikban meg maga Tom Morello vendégszerepel (és ezzel bizonyítja a csapat a hozzáállását, hogy merre is vinné tovább az irányt), amit nem titkoltan a lemez egyik húzódalának szántak.

A mai közízlésnek és rádiós hangzásnak megfelelő lazulós, táncolható, popos dalfelépítés a számok nagy részében megbújik, de kicsit bátrabban és egyszerre áramvonalasabban fogalmaztak, mint korábban. A lírai vonulatot a Timezone, az If Not For You és az olasz nyelvű Il Dono Della Vita képviseli, melyek valamelyike a koncertek telefonvakut bekapcsolós pillanata lesz. Akad pesze pár vélhetően direkt semmitmondóbb tartalmú tétel, mint a Mammamia, a rendkívül hülye című Bla Bla Bla, ez utóbbit én skippeltem is volna, és hát nyilván a szövegek nagy része sem mélyfilozófiai kérdéseket boncolgat. Nálam betalált a Victoria De Angelis erőteljes basszusalapjára építkező Gasoline, a határozottan punkos, Iggy Popot idéző Kool Kids, a RHCP-s La Fine (Give It Away, hehe), a pattogós Don’t Wanna Sleep és a záró, epikus, rockballadisztikus The Loneliest, amiről a Muse is eszembe jutott. Több helyen egyébként a Franz Ferdinand is felsejlik (meg ebből kibontva a Royal Republic), a Baby Saidről például határozottan e két csapat ugrott be. Igazából több helyen is érezni e táncolós csapásvonalat, noha helyenként az is feltűnt, hogy néhány dal simán helyet cserélhetne egymással.

Elismerem azt is, hogy le lehet húzni csípőből az egész lemezt, meglehetősen szélsőséges véleményeket lehet olvasni a Rush!-ról, de ez valahol borítékolható is volt. Minden üstökösként berobbanó csapatra rá lehet húzni a vizes lepedőt, főleg, ha a mai trendeknek megfelelően, nem füstös klubokból indultak, hanem tehetségkutatókon (volt egy X-faktor is esetükben), de a TikTok-generációt, akikhez ők szólnak, nem lehet már másképp elérni, legalábbis nehezen. Kis ellentmondásba ütközik, hogy ennek nem megfelelően egy tartalmas és hosszú lemezt készítettek, amit a megcélzott generáció érzésem szerint mérsékelten tud befogadni, nekik tényleg inkább dalokra van már csak szükségük, nem A és B oldalra.

És mielőtt azt gondolnád, hogy a szex-drogok-rockandroll úgyis elnyeli majd a srácokat, a hirtelen jött siker be fogja őket darálni, nos, a tagok kimondottan drogellenesek, és nagyon is tudatosan építkeznek. Legalábbis próbálkoznak, mert ezer csáp nyúlt már feléjük, mert baromi nagyot lehet kaszálni velük, és ezt értelemszerűen sokan ki is használják. Biztos vagyok benne, hogy ők is elvesznek a sikerfelhőben jó időre, és kell majd idő, amíg magukra találnak. Remélhetőleg nem zuhannak túl nagyot, és a kiégés sem éri el őket túl fiatalon. Én mindenesetre drukkolok, hogy a hype ellenére megtalálják a saját útjukat, és ne legyen ez az egész egy gyorsan felfújt és kipukkasztott lufi, amiből darabjaikra hullanak és örökre elvesznek. A Rush! két lépés távolságból is érdekes, kimondottan jól összerakott, kiválóan megszólaló, a mai trendeket követő lemez, az ígéret pedig ott van az olaszokban. Ha érdekel, mi zajlik a világban a metálon túl és érdekelnek a lazább zenék a fent említett csapásvonalon, tegyél egy próbát te is a Rush!-sal. Jómagam meg kedden boldogan fogom nézni a kis unokahúgomat, amint rajong és bulizik az Arénában.

 

Hozzászólások 

 
#19 Martin 2023-09-29 18:07
Egy hete hallottam a rádióban a Baby Said című dalukat és azóta folyton azon kapom magam hogy azt dúdolgatom így meghallgattam az egész albumot és tényleg nem rossz. Sokkal jobb mint amire számítottam. Az hallatszik rajta hogy patikamérlegen van kiszámolva teljes mértékben a modern fiatal fogyasztói társadalom kiszolgálására de ettől még tény hogy nagyon jól össze lett rakva. Telis teli van dúdolható/fütyürészhető dallamokkal és a slágerzenében csak ez a lényeg.
Ezek a srácok nagyon sokra fogják vinni. Abban viszont nem vagyok biztos hogy 4-5 évnél tartósabb lesz majd az a nagy siker, de az már az ő dolguk. Jelenleg tökéletes piacképes terméket állítanak elő. Rockzenének nevezni mondjuk túlzás, és azokkal sem értek egyet akik szerint majd ez fogja megmenteni a rockzenét (mint ha rászorulna...), de ettől még teljesen elfér a palettán. A mai popzenék közt kifejezetten üde színfolt.
A cikkben említett zenei hatásokat nem igazán éreztem, viszont amit hallok a zenéjükben az leginkább a korai Maroon 5 ,helyenként a csávó is pont úgy énekel mint Adam Levine. Apropó az énekes. Nagyon vicces figura, mert többnyire erőlködik, nyarvog, morog meg ilyenek, pedig vannak olyan részek amikor megfeledkezik magáról és véletlenül megmutatja hogy valójában kifejezetten jól tudna énekelni csak aztán valamiért rögtön visszavált erőlködésbe mint ha csak rászolnának hogy ,,hé haver, ezt ne csináld, ezzel manapság már nem lehet pénzt keresni". Egy soul vagy blues zenekarba is simán beférne a csávó és remélem egyszer hallhatjuk majd olyan zenei közegben is. Nagyon nagy tehetség, csak nem akarja, vagy nem engedik neki hogy megmutassa mekkora hangja van valójában.
Idézet
 
 
#18 Pontos Patrik 2023-06-27 00:49
Btw akik szerint ezek nem tudnak zenélni nézzék meg a lollapalooza-s fellépésüket a Youtube-on. Egy próbát értem. Nem lehet azzal vádolni őket, hogy nem rakják oda magukat. Innentől minden ízlés dolga.
Idézet
 
 
#17 Gábor 2023-06-10 14:08
Ez nettó popzene, semmi köze a rockhoz.
Habos-babos műanyag lufi egy-két jó popslágerrel, sok közepessel és pár borzasztóval (Blablabla).
Idézet
 
 
#16 Pontos Patrik 2023-05-20 00:04
Fikázni bármit lehet. Ez egy igényes modern rocklemez, a jobb fajtából. Én kifejezetten sok metalt hallgatok, mindenfele leagazasaban - és ezt kifejezetten tudom élvezni. Nekem ennyi elég. Vastagon leszarom, hogy épp népszerü- e. Ez meg egy nagyon jó kritika. Have fun!
Idézet
 
 
#15 Simon Zoltán 2023-05-19 09:53
Idézet - bogar:
Idézet - Azki:
Nálam a meditációs vagy komolyzene volt az ilyen belépő kapudrog zenék. Mára már nem vagyok tini, belenőttem a metalba és Slayer-t, Panterát, Dream Theater-t, illetve black és death metalt hallgatok csak!


Én már mindkettőből kinőtem és csak filozófiai témájú könyveket olvasok görögül.
.Ide csak azért járok, hogy ezt időnként elmondhassam magamról.

A zenakarhoz is hozzászólni. Eddig valahogy elmentek mellettem, de tegnap benyomtam őket a spotin és egy tök jó kis kellemes, dallamos zene. Sok sikert nekik!

az ógörög is megy ? akkor irigy vagyok...:) :) :)..
Idézet
 
 
#14 Goodbye 2023-05-17 22:28
Kicsit szomorú, hogy az olaszoknál ezzel tehetségkutatót lehet nyerni, nálunk meg csak tehetségtelen kisfiúk aratják le a babérokat. Megérdemlik a sikert, minden felvételükön hallatszik a munka amit beleraknak. Az imidzsük olyan amilyen, az még változhat, végül is a Whitesnake se úgy néz ki mint a 80-as években (hála a jó égnek)
Idézet
 
 
#13 bogar 2023-05-17 16:49
Idézet - Azki:
Nálam a meditációs vagy komolyzene volt az ilyen belépő kapudrog zenék. Mára már nem vagyok tini, belenőttem a metalba és Slayer-t, Panterát, Dream Theater-t, illetve black és death metalt hallgatok csak!


Én már mindkettőből kinőtem és csak filozófiai témájú könyveket olvasok görögül.
.Ide csak azért járok, hogy ezt időnként elmondhassam magamról.

A zenakarhoz is hozzászólni. Eddig valahogy elmentek mellettem, de tegnap benyomtam őket a spotin és egy tök jó kis kellemes, dallamos zene. Sok sikert nekik!
Idézet
 
 
#12 Edward_Richtofen 2023-05-17 10:54
Idézet - Petik:
Bárki barmit mond a tegnapi koncert nagyon ütött.


Egy tegnap ötkor zsákolt lepattanó jeggyel én is kint voltam. Teljesen meggyőzőek élőben. Sok új dal volt, amiket túlzottan nem ismertem (fenntartom h sokkal jobban áll nekik az olasz, de a sikerrel várható volt, h az angol lesz hangsúlyos), de így legalább jobban tudtam figyeni magára a zenekarra. Szerethető brigád, és tagadhatatlanul van bennük stenk. Kifejezetten tetszett a no bullshit megközelítés, nem volt a kelleténél több hergelés, jöttek és zenéltek, jól is szólt a motyó, pedig az Arénába mindig félve megyek.

Érthető a siker, meg hogy a fiataloknál ennyire nagyot mennek, Damiano egy eléggé a mai trendeknek megfelelően faceliftelt rocksztár figura, ülnek az allűrjei, plusz ott van még az elképesztően vagány Vic de Angelis, aki szintén jelenség a színpadon (na meg instán, ami nyilván sokkal inkább számít manapság). Btw, sztem dalokat is tudnak írni, most sok újat élőben hallva többször éreztem, hogy vigyorogva bólogatok, és egy-két kivételtől (Supermodel) eltekintve bántóan áthallásosak sem voltak, még az angol dalokban is ott van olykor a saját fűszerezésük.
Idézet
 
 
#11 Petik 2023-05-17 07:44
Bárki barmit mond a tegnapi koncert nagyon ütött.
Idézet
 
 
#10 Azki 2023-05-16 05:50
Nálam a meditációs vagy komolyzene volt az ilyen belépő kapudrog zenék. Mára már nem vagyok tini, belenőttem a metalba és Slayer-t, Panterát, Dream Theater-t, illetve black és death metalt hallgatok csak!
Idézet
 
 
#9 Rcooley 2023-05-15 20:12
Nálam a Slayer, Pantera, Dream Theater, illetve a black és death metal volt az ilyen belépő kapudrog zenék. Mára már nem vagyok tini, kinőttem a metalból és meditációs vagy komolyzenét hallgatok csak!
Idézet
 
 
#8 Moghwyn 2023-05-15 16:45
Idézet - Montsegur:
Én bírom ezeket a kapudrog zenekarokat. (Jó értelemben vett kapudrog.) Ilyen szerintem most a FFDP is. Divat őket fikázni, de szerintem a mostani fiatalok többsége ilyen zenéken keresztül kezd megismerkedni a szcéna "komolyabb" zenéivel is, ha tényleg érdekli.

Nekem ez a kapudrog a metálhoz a Scorpions volt, ha ők nincsenek, lehet sose jutok el a Reign In Blood, Operation Mindcrime vagy Rebel Extravaganza szintekig :)


Ilyen kapudrog volt nálam a Slipknot/Deftones/Korn is a 2000-es évek legelején, majd amikor azt gondoltam, hogy a Slipknot Iowa lemezénél nem lehet durvább zenét írni, akkor megmutatták nekem a Marduk Panzer Division albumát... :D
Idézet
 
 
#7 nikfisz 2023-05-15 13:48
Ha ez a rockzene jövője(illetve jelene)akkor kurva nagy a baj!
Idézet
 
 
#6 Tuonela 2023-05-15 11:56
Ebben a műfajban szerintem a The Struts például nagyságrendekke l jobb.
Idézet
 
 
#5 Montsegur 2023-05-15 11:13
Én bírom ezeket a kapudrog zenekarokat. (Jó értelemben vett kapudrog.) Ilyen szerintem most a FFDP is. Divat őket fikázni, de szerintem a mostani fiatalok többsége ilyen zenéken keresztül kezd megismerkedni a szcéna "komolyabb" zenéivel is, ha tényleg érdekli.

Nekem ez a kapudrog a metálhoz a Scorpions volt, ha ők nincsenek, lehet sose jutok el a Reign In Blood, Operation Mindcrime vagy Rebel Extravaganza szintekig :)
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Red Dragon Cartel - Budapest, A38, 2014. május 5.

 

Nickelback - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. november 8.

 

Helstar - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Accept - Budapest, Club 202, 2011. február 2.

 

Winger - Budapest, A38, 2009. december 9.

 

Whitesnake Tribute Band - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. május 4.