Shock!

október 31.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Lacrimosa: Echo

Minden évben pirosbetűs ünnepnap számomra, amikor kézbe vehetem Tilo Wolff legújabb csodáját. Idén sincs ez másképp... A koncepció mit sem változott. Megmaradt a kezdetek óta kidolgozott fekete-fehér világ a külcsínben. Ami ellenben a belsőt illeti...

megjelenés:
2003
kiadó:
Nuclear Blast / HMP
pontszám:
10 /10

Szerinted hány pont?
( 0 Szavazat )

A nyitó Kyrie - a maga csaknem 13 perces hosszával - talán Tilo minden eddigi szimfonikus szerzeményét felülmúlja. Komor hangulatát, sötéten hömpölygő kórusait oldja a változatos hangszerelés, mely gond és fenntartás nélkül hasonlítható a valaha élt legnagyobb klasszikus zeneszerzők műveihez. Aki nem hiszi, magára vessen, ezt ugyanis elfogódottság nélkül állíthatom. Tilo, akinek műveit már a Londoni Szimfonikusok is örömest eljátszották, elképesztő komponálási tehetséggel van megáldva. Kottára álmodott dallamait ezúttal a Die Spielmann-Schnyder Philharmonie társulat kelti életre.

A Durch Nacht und Flut hallgatása során pedig máris a másik arcával ismerkedhetünk - a Lacrimosa kemény oldalával. A dinamikus kislemezes nóta lendületbe hozza a gépezetet, megszólal a Mester melankolikus, kifejező hangja, felélednek a gitárok, AC áldásos munkája által pedig felpörögnek a dobok. A szimfonikus aláfestés nem tűnik el teljesen, mindössze ízlésesen megbúvik a háttérben és csak időnként csillan meg üde színfoltjaival.

A lassan, álmodozón áramló Sacrifice xilofon-játékkal indít, a dal hangulata ennek megfelelően különös. Kissé elvont darab, ezzel némileg a 'mosa korai időszakára emlékeztet (Angst, Einsemkeit albumok). De a gitárok azért nem hiányoznak teljesen, mi több, míves szólót is kapunk ajándékként, a végkifejlet pedig egy gyönyörűen kibontakozó szimfonikus fényözön. Anne Nurmi tétele ezúttal az Apart című szerzemény. Erről nem is érdemes sokat megjegyezni. A hölgy teljesítménye épp olyan szintű, mint korábban volt: tűrhető... Az Ein Hauch von Menschlichkeit és az Eine Nacht in Ewigkeit lírai dalok, romantikus hegedű- és zongorakísérettel, valamint Tilo mesélő, bús énekével. A Malina is az érdekes tételek közé tartozik, melynek épp úgy része a hegedű, a csembaló, a kórus, mint a gitárok és az elektronika. Sokszínű, tempós dal, már-már slágeres énekdallammal.

Az album utolsó felvonását egy szintén 13 perc körüli szerzemény alkotja, a Die Schreie sind verstummt. Természetesen szimfonikus alapú ez is, de amúgy 'mosa-szerűen, tehát akadnak itt zakatoló gitárok is rendesen. A dalból ugyan hiányzik a Stillére helyenként oly jellemző végső kibontakozás, ám ettől még hibátlan és szépen megírt befejezése egy döntő részt klasszikus hangvételű albumnak.

Tökéletes, ezerszínű és gyönyörű.

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Iron Maiden - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Royal Hunt - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Perfect Symmetry - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Apocalyptica - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Pain of Salvation - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

30 Seconds To Mars - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 13.