Shock!

Irgalmatlan randa a borító, az ízlésrendőrség azonnal bezáratná a készítőjét (de legalábbis házkutatást tartana nála illegális cuccok birtoklása miatt), de az azonnal lejött, hogy valami pszichedelikus, stoner zenét rejthet mindez. (A bal sarokba odaírták, hogy "stereo", az kegyetlen, humoruk azért van.)

Hetvenes évek, Sabbath, Zeppelin, kicsit Hendrix is néha (a kellékanyagok említésétől most eltekintenék), a maiak közül talán Monster Magnet, szakadt gatyák, barkók, színes ingek meg ilyes. A három tagú csapat 2000-ben alakult Angliában, 2001-ben jelent meg az első anyaguk, ami egy limitált példányszámú EP volt, öt dallal. Ezt 2002-ban követte a debütáló nagylemez, Josiah címmel, utána dobost váltottak és 2003-ban egy kislemezt adtak ki, amelyen egy Grand Funk Railroad feldolgozás is szerepelt. Utána molyoltak a hangzásukkal picit, nem akarták, hogy azt higgyék, hogy nagyon amerikaiak akarnak lenni, mert az nem úgy van. Idén pedig jött a második lemez, ami groove-orientáltabb szerintük, és ez így is van.

Közben hallgatom ám a cd-t, ami mellett nehéz írogatni, mert az ember legszívesebben elterülne egy nagy pokrócon és csak úgy élvezné a zsigeri zenét. Nagyon összerakták, és nagyon érzik a hatvanas/hetvenes éveket, semmi görcsölés, lazák, ösztönösek. Az énekes hangja is ismeri ezt a világot, van benne egy pici karc, szőrösség is, biztos spanglival a kezében jött a világra. Dalcentrikus zene, nem borulnak bele túlzottan a pszichedelikus világba és pont ettől működik a dolog. A hangzás is tiszta hetvenes évekbeli, szinte érezni a csöves erősítők szagát... Azért nem erőtlen, hanem dinamikus, érezni, hogy értő fülek keverték.

A záró két dal tétel azért nem kispályás, bár számítani lehetett ilyesféle agymenésre, na itt aztán hótziher, hogy elfogyott némi ezmegaz felvétel közben... Az utolsót persze bónuszként, "rejtették" el a cd-n. Van egy akusztikus, instrumentális dal is a cd-n, Sylvie a címe, hehe, egyébként nem ez a kedvencem, hanem az összes többi.

Feelinges, profi. Vedd meg és élvezd!