Shock!

Amerikában, ha egy zenész blues-t, countryt vagy keresztény rockot játszik (netán ezek ötvözetét, hehe), megélhetésével sok gondja nem lesz, ezek a stílusok ugyanis trendektől függetlenül óriási tömegeket szólítanak meg odaát. Joe Bonamassa pedig, bár Európában nem lehet túl ismert a neve, szintén remekül „elvan" otthon bluesgitárosként, máskülönben hogyan is tudta volna megfinanszírozni Kevin Shirley sztárproducert aktuális lemezének munkálataihoz?

Joe egyébként őstehetség, négyévesen már gitározott, igaz, gitárok között is nőtt fel, hiszen édesapja nem csak zenész, de hangszerkereskedő is volt. A hathúros kezelésének elsajátításához ez persze jó alap, de hogy e mellé még ennyire királyul is énekeljen valaki? Szóval, nem semmi adottságokkal rendelkezik Bonamassa mester. Zenéje pedig, a fentebb elmondottakkal tökéletes szinkronban színtiszta blues (nem blues-rock vagy blues-os rock!) a keményebb, húzósabb fajtából, a műfaj összes sablonját felvonultatva; mégis üde, friss tálalásban.

2006-ban pedig óriási dolog, ha egy olyan lemez is fel tudja csigázni a hallgatót, ami az égvilágon semmi olyat nem tartalmaz, amit ne hallottunk volna már százszor. Hiszen bluesilag sok újat elmondani tényleg nem lehet; mégis, ha kellő érzéssel, ötletességgel játssza valaki, sok kellemes percet szerezhet egy ilyen lemez. Joe Bonamassa új anyaga is ezt nyújtja mindenkinek: ötven perc kikapcsolódást; igényes dallamokat; kellemes dalokat; szenvedélyes (olykor mániákus) gitárjátékot; változatos, élvezetes hangszeres összjátékot – mindezt persze szigorúan a blues határain belül maradva, de azért a rockzenére is ki-kikacsintgatva.

Remek példája ennek a Led Zep Tea For One-jának feldolgozása, amely amúgy cseppet sem lóg ki a saját dalok közül, azaz: Page és Plant valóban előszeretettel vett kölcsön témákat a blueseszköztárából (ha valakinek ez nem tűnt volna esetleg fel eddig). Egyszóval – meglepő avagy sem – nekem, ez, így, nagyon-nagyon tetszik és csont nélküli kilencest ér, még akkor is, ha talán egy kicsit másféle kilences ez, mint amiket általában osztani szoktam.