Már az Indifference-en pislákolt valami a grinder múlttal rendelkező csapat irányvonalából, amely inkább a Black Dawn EP egyetlen új nótájával kezdett élesebb körvonalat felvenni. A Darkest Space nótái lazábbak, szellősebbek és zeneibbek lettek, a gitár nem zúz ezerrel egyfolytában, hanem sokkal nagyobb teret enged a többi hangszernek is. Több a sampler mint eddig, ízléssel használt eleme a daloknak. Érdemes meghallgatni fejhallgatóval!
Ami nagy változást hozott, az Kiss Gábor teljesítménye, a teli tüdőből ordítást helyenként különös énekdallamokkal váltja fel. Ez a Liarban csúcsosodik ki, mely egyben a legkülönösebb és legegyedibb nóta az albumon. A Dark Space-nek kicsit Panterás a riffje, de ezen kívül nem igazán találtam semmit, amit hasonlítgatni tudnék bármelyik csapathoz. És ez nagyon pozitív. Amúgy minden dal rendkívül húzós, leginkább középtempós őrület, itt már tényleg nyoma sincs a grind korszaknak.
A daloknak valóban populárisabb lett a ritmusképletük, igazi ezredvégi hangulatot árasztanak, melyre legjobb példának a Nothingot találtam, miben egy remek dallamos refrén is helyet kapott. A záró Trance'n'dance c. alkotást én egy kicsit kakukktojásnak érzem (az első hangokat hallva azt hittem, hogy a Coal Chamber Big Truck feldolgozása, de nem). Nos, mint a címe is mutatja ez az. Mármint Trance'n'dance. Van benne egy zsák jó kis ötlet, meg hang, de egy-két helyen elveszettnek érzem a lendületet. Sebaj, nem is ez a lényeg, hanem a többi 8 igazán remekbe szabott nóta.
