Shock!

Valamiért a holy kezdetű zenekarokat szeretem. Igaz, a Holy Mother, a Holy Moses és a Holy Terror sem nevezhető korszakalkotó formációnak, viszont lemezeik színvonalasak és szórakoztatóak. A Holy Martyr tehát abszolút pozitív előítéletekkel indult nálam, lelkesedésem azonban hamar lelohadt a talján banda iránt.

Ennek elsődleges oka a borzalmas énekhang, de a még a kilencvenes évek közepén indult brigád zenei teljesítménye sem valami acélos. Klasszikus heavy metal hallható a lemezen; klisés, sablonos és unalmas. Alex Mereu hangja a biográfia szerint olyan, mint Messiah Marcolin és az ex-Omen vokalista J.D. Kimbal keresztezése, a valóságban viszont egy színtelen, fantáziátlan orgánum. Már alapból idegesítő a tónusa, mindehhez ráadásul egy hangon kántálja végig az egész lemezt.

A Still at War, mely a zenekar első albuma egyébként, konceptalbum – a római légiók életéről szól – és mint ilyen, fel is vonultatja az összes szükséges klisét, kezdve a lemezt indító harci esküvéstől egészen az ókori istenek megidézéséig. Mindezt totál átlagosan, egy kifejezetten rossz énekessel. Elgondolkodtató, hogy másfél évtized alatt mindössze ennyire futotta...