Shock!

Bevallom őszintén, még nem hallottam a zenekarról, és annak főnökéről Joe Wolfe-ról sem, aki egyébként azelőtt a Clean Flesh énekese volt információim szerint, így eleinte örültem ennek a találkozásnak, hátha igazgyöngy, amit promóként kaptam.

Az albumot Joe Wolfe tulajdonképpen egyedül vette fel, saját házi stúdiójában 2005. nyarán, a felállás csak ezt követően lett teljes, gondolom ennek köszönhető az is, hogy a dobos itt még egyértelműen japán segédmunkás volt, a többi hangszert és a vokált ő játszotta fel. Az infólap szerint Wolfe egy igen jelentős underground zenész, a hangja különösen egyedi, de erről véleményt inkább majd később mondanék. A borító kimondottan gagyira sikerült, egy igen szerencsétlen hölgyet ábrázol, akin a címben is szereplő cselekedetet követték el, és most rossz neki. Hát nem mondom, ezen még lehetett volna izmozni.

Betettem a lemezt a lejátszóba és percek alatt éveket öregedtem. Kezdjük azzal a bizonyos nagyon egyedi vokállal. Nos, valóban az, mert első hallgatásra nem is lehet észrevenni, hogy van, mindössze különböző érdekes zajokat hallani, kicsit olyan, mintha egy szerencsétlen mókus beesett volna a turmixgépbe, és most kétségbeesetten próbálna szabadulni. Van később valami nagyon mély hörgésszerűség is, de mikor az megszólalt, elkezdtem szurkolni a mókusnak, hogy ne adja fel. Ha ezt az énekesi teljesítményt pontozni kellene, igen nagy bajban lennék.

A zenével már kicsit jobb a helyzet, bár sajnos talán a házi felvételnek köszönhető, talán másnak, hogy a teljes album gyakorlatilag egy nagy massza, amiből csak erős koncentrálással vehető ki, hogy miről is van szó. Néha Wolfe bátyónak sikerült tisztábban megszólaltatni a gitárt, de abból meg sajnos az derül ki, hogy egyrészt rég lerágott csont amit játszik, másrészt sokszor saját magát ismételgeti, ezt értsd úgy, hogy meghallgathatod százszor is ezt az albumot, akkor sem fogod felismerni egyik dalt sem tájoló nélkül, egyik olyan, mint a másik. A dobról már írtam, hogy minden bizonnyal egy japán segédmunkás segített Joe-nak, aki valljuk be, a programozáshoz nem nagyon ért, ráadásul a keverésnél még erőt sem sikerült beleadni, nagyon vékonyan szól.

Zárásként annyit még elmondanék, hogy minden tiszteletem a kiadóé, hogy ezt bevállalta, mert én valószínűleg akkor sem vágtam volna bele, ha megfenyegetnek azzal a bizonyos szögesdróttal. Ezzel az albummal népirtást lehetne rendezni, annyira rossz. Ez van, sajnálom, a pontszámom pedig ennek megfelelő.