Shock!

június 16.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Grand Magus: Wolf God

grandmagus_cEddig sem csináltam belőle titkot, hogy szeretem a Grand Magus utóbbi bő tíz évben felvett vonalát. JB-ék a korai éra tisztán doomosabb iránya felől jutottak el egy heavy metalosabb, hősiesebb stílus felé, viszont az annak idején a Spiritual Beggarst is megjárt frontember dallamvilágához zsigerileg vonzódom. Ráadásul a dalszerzési képességük mit sem kopott az évek során, azzal együtt sem, hogy az irány ma már más, mint amit eleinte képviseltek.

Bár a hangulatuk hasonló, mindez egyébként nem jelenti azt, hogy minden Grand Magus-lemez egyforma színvonalú. A Wolf God például most egy korrekt album a triótól, amelyen nincsenek kilengések semmilyen irányban, és kész, se több, se kevesebb. A legkevésbé meggyőző – de azért messze nem gyászos – The Huntnál mindenképpen erősebb az új anyag, de a talán legizmosabb Iron Will szintjét összességében biztosan nem sikerült elérniük. Vagyis leginkább a legutóbbi Sword Songsszal állítható párhuzamba a végeredmény.

megjelenés:
2019
kiadó:
Nuclear Blast
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 15 Szavazat )

A Grand Magus klasszikus doomos, sötéten gördülő hangulatokat manowarosan heroikus metalba ágyazó stílusa tehát változatlan, és most is írtak kiugróan jó dalokat. A védjegyszerű címadót, a himnikus, nagyívűen együtténeklős Brother Of The Stormot vagy az acélos riffeléssel sajátos, nordikus melankóliát párosító Dawn Of Fire-t mindenképpen ide sorolom, és a Spear Thrower priestes tempózása is kellemes a fülnek, ahogy pedig a refrénnél magasra törnek benne, kifejezetten briliáns. Erős lett a lassabban menetelős To Live And Die In Solitude is, a Glory To The Brave pedig – és ez tényleg meglepetésként éri az embert – a csapat korai, tisztán doomosabb érájára utal vissza. A Spear Thrower mellett számomra talán ez az anyag legmeggyőzőbb tétele. Pár tipikusabb, kevésbé jellegzetes szerzemény is akad, de ezeket sem nevezném problémásnak, jól belesimulnak az összképbe. Viszont nem is adok miattuk magasabb pontszámot.

Jól hallgatható lemez tehát a Wolf God, egy megbízható csapat újabb megbízható munkája. Külön kiemelném a szépen telt, lélegző hangzást is.

 

Hozzászólások 

 
#4 Timúr és csapata 2019-05-26 13:56
Egylemezes zenekar : Iron will, meg a Spiritual beggarsban énekelt nagyon jól a tag.
Idézet
 
 
#3 redriot 2019-05-26 13:31
Az Iron Will volt a csúcs az inkább NWOBHM stílus volt ez a Manowar jellegű muzsika és ez a lecsupaszított hangzás nekem n nem jön be. JB-től még nagy kedvenc a két Spiritual Beggars lemez, azokon hatalmasat énekelt!
Idézet
 
 
#2 GTJV82 2019-05-24 21:48
Nálam az Iron Will / Hammer Of The North / Triumph And Power 3as hibátlan, a Hunt nekem kicsit "kevés", ráadásul a hangzás sem az igazi ott.
A Sword Songs meg ez meg viszont megint OK, bár az említett 3-as szintjét már nem érik el.
Idézet
 
 
#1 Szabó Péter 2019-05-21 12:50
Nem rossz, nem rossz, de az Iron Will annyira kiemelkedik az életműből, hogy nekem azóta minden lemeznél van egy kis zavaró hiányérzetem, és ha már Grand Magus akkor csak a nevezett album kerül elő a nap végén...
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Deep Purple - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. február 17.

 

Uriah Heep - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. szeptember 21.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2012. július 11.

 

Megadeth - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Destruction - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

After All - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.